- Na, hova igyekszel?
- Te fent vagy? Az előbb még aludtál.. Bármit csináltam, nem nyitottad ki a szemed
- Mert olyan jó volt, és nem akartam, hogy abbahagyd. - vigyorodott el, és a szemeit törölgette
- Olyan aranyos vagy. - nyomtam a szájára egy puszit - Elmegyek, készítek valami reggelit.
- Várj, még ne menny. - álltam volna fel, de akkor hirtelen visszarántott
Megint mellette terültem el, átkarolt, és nem engedett el.- De valami reggelit csak kell csinálnom.. - mosolyogtam
- Majd később..
- De én már éhes vagyok.. - néztem rá boci szemeimmel
Mikor meggyőztem lementünk a konyhába, és benéztünk a hűtőbe.
- Te ez mellett e rengeteg kaja mellett akarsz még csinálni valamit? - nevetett.
- Lehet, hogy igazad van, és nem kéne.. - kuncogtam - de akkor mit szólsz ehhez? - vettem ki egy kis kaját
- Nekem megfelel.
Gyors elővettem 2 tányért, megmelegítettem és felültem a pultra, amíg ment a mikró. Onnan figyeltem, ahogyan veszi elő a poharakat, és gyümölcslevet tölt bele. Mikor letette őket az asztalra odajött elém.
- Még nem is mondtam, hogy jó reggelt. - simogatta meg az arcom
- Neked is jó reggelt. - mosolyodtam el
- Milyen volt az estéd? - jött közelebb, és a lábaim közé zártam
- Tényleg hallani akarod? - kacsintottam
- 100% - hozzáérintette orrát az enyémhez
Gyengéden megcsókoltam, majd belenéztem a szemébe
- Ez elegendő válasz volt? - kérdeztem
- Hmm.. Még nem vagyok meggyőzve.. - vigyorgott
Nem is tétováztam, még egyszer megcsókoltam, de most hosszabb ideig.
- Most már jó? - kuncogtam
- Már majdnem..
Magához húzott a derekamnál fogva mindkét karjával, és még egyszer megcsókolt. Nyelvünk egyszer-kétszer összeért. Mikor ajkaink elváltak, viccelődve megszólalt.
- Na, most már elhiszem..
Erre elvigyorodtam.
- Na de gyere reggelizzünk, már lejárt a mikró is.
Ezzel kiszálltam karjaiból, majd a mikróhoz siettem. Ő leült az asztalhoz, elé tettem az ételt, lehuppantam mellé, és kezdtünk is falatozni. Miután végeztünk ismét felmentünk a szobába. Annyira csend volt, hát kapcsoltam a telefonomon egy kis zenét.
- Gyere táncoljunk! - hívogatott
Nem is haboztam, mindjárt oda is rohantam. Nagyon jól elszórakoztunk. Nevetgéltünk, és már el is ment az idő.. Délután haza kellett mennie, mert tegnap nem szólt a szüleinek se, hogy itt marad nálam.Mikor elment egyedül voltam ismét. Leültem és megnéztem egy filmet a nappaliban, nagyon jó volt, el is ütöttem fele az időt. Később elmentem fürdeni, mert nem tudtam magammal mit kezdeni. Melegítettem magamnak vacsorát, ismét leültem a nappaliba, és elfogyasztottam egy TV sorozat mellett. Aztán korán le is feküdtem.
*Másnap reggel*
Furcsa volt úgy felkelni, hogy nincs mellettem senki. Már alig vártam, hogy felhívjam és halljam a hangját. Így is tettem. Meg is beszéltük, hogy fél 12-kor eljön, és elmehetnénk valahová ebédelni. Gyorsan el is készültem, mert már majdnem 10 óra volt. Még megágyaztam, kicsit összepakoltam a konyhába és elmosogattam. Mikor megérkezett egy nagy öleléssel és csókkal köszöntöttem, majd el is indultunk kézen fogva. Egy aranyos kis étterembe mentünk be, meg is ebédeltünk, majd még beszélgettünk egy kicsit. Ebben a nagy melegben nem volt kedvünk nagyon semmit csinálnunk, ezért elmentünk hozzánk. Összekucorodunk a nappaliba, és megnéztünk megint egy filmet a hűvös szobában egy tál pattogatott kukorica mellett. Mikor vége lett egy kicsit ki akartunk mozdulni. Gondoltuk, hogy lemegyünk a partra a szokásos helyünkre. Eszembe jutott, hogy elviszem a gitárom, legalább nem fogunk unatkozni. Fel is vettem a vállamra, és már indultunk is.
Lent a parton több ember volt mint szokott, fürödtek is egy páran. Úgy gondoltuk, hogy leülünk egy kőre, és gitározgatunk, meg énekelgetünk. El is kezdtük az énekelni amit a fellépésen. Megint olyan érzésem lett, mint akkor, és ez csodálatos volt. Majd én mutattam neki egy másikat. Ügyesen bekapcsolódott, mert rájött, hogy ismeri. >Hallgasd ;)< Nagyon jól elszórakoztunk. Észre sem vettük, hogy az emberek már minket figyelnek, amikor a dal közepén egy kislány ült le elénk pár méterre, majd jött még 1 gyerek, és még 1. Amíg nem jöttek oda felnőttek is. Nem hagytuk abba, csak egyszer-kétszer összemosolyogtuk, mikor megpillantottak őket. Csodálatos érzés volt, mert a végére már egész sok ember gyűlt oda. Jól elszórakoztunk, a számok végén mindig megtapsoltak minket, aztán csak jöttek magától. Voltak emberek, akik már pokróccal ültek le oda elénk. Olyan megható volt, egyik szám közben legszívesebben elsírtam volna magam, de tudtam, hogy most nem szabad. >Ezt is hallgasd :D< Lassan kezdett sötétedni, és az emberek is kezdtek szétszéledni. Azonban egy kislány még mindig ott ült. Az anyukája szólongatta messziről, aki éppen egy kis a parton lévő kávézó előtt beszélgetett valakivel. De ő nem akart menni, azt várta, hogy tovább játszunk. Akkor Chul Soo felkelt mellőlem, maga után hívta a kislányt és visszakísérte az anyukájához. Én messziről figyeltem őket, ahogyan sétálnak. Nagyon aranyosak voltak. Néha én is elvigyorodtam rajtuk, ahogyan a kislány játszani szeretett volna vele.
Olyan gondoskodó, és most bebizonyosodott, hogy nem csak velem. Mikor visszaért kifújta magát.
- Hú, ez valami eszméletlen volt..
- Csodálatos volt. Nem gondoltam volna, hogy az emberek is fognak jönni..
- Hát még én.. Kezdem átérezni az ízét, ahogyan te. - mosolyodott el, majd adott egy puszit a számra.
- Örömmel hallom. - vigyorogtam
Ekkor egy öltönyös férfi lépett oda hozzánk.
- Jó napot. - köszönt, majd illedelmesen meghajolt
- Jó napot. Segíthetünk valamiben? - kérdeztem
- Én abból a kávézóból figyeltelek benneteket, és amit itt összehoztatok az fantasztikus volt. Én ilyet még nem láttam, hogy az emberek ennyire érdeklődnének valami iránt.
- Köszönjük szépen, de megkérdezhetem, hogy ön kicsoda?
- Ó, de feledékeny vagyok, be sem mutatkoztam. A nevem Yoo Ji-Tae. Zenei producer vagyok, vagyis inkább a bátyám jobban benne van az ilyenekben, én csak afféle segítője vagyok, de ehhez nekem is van tehetségem. Most éppen egy úgymond "programban" veszek részt, új énekeseket toborzok, egy különleges feladatra.
- Tényleg? - lettünk egyszerre izgatottak
- Igen. És ti egyszerűen tökéletesek vagytok. Már kb. 2 hete végzem ezt a "keresést" de még közel sem találtam olyan jókat mint ti. Nagyon maximalista vagyok, és úgy érzem, hogy ez most a csúcs, ennél tovább nem kereshetek.
- Ez komoly? - csillantak fel a szemeim
- Teljesen. Szeretnétek erről az egészről többet megtudni?
- Természetesen. -válaszoltunk egyszerre, majd felálltunk.
Besétáltunk abba a kávézóba, és ott beszéltük meg vele. Nagyon izgatott lettem, mert talán még egy lépéssel közelebb vagyok a célomhoz. És persze Chul Soot is felkérte, ami még jobb, mert vele vihetem végig ezt az egészet.
Arról szólt a program, hogy az akit megtalált azzal felvesznek egy dalt. Ezt elküldik egy ügynökségnek, akik eldöntik, hogy érdemes-e szerződtetni, vagy nem. Nagyon egyszerű volt az egész, és sok időt sem vesz igénybe. Akár már vasárnap, vagy hétfőn mehetnénk felvenni a dalt. Megadta a névjegykártyáját mindkettőnknek, és ha gondolkodnánk rajta, akkor a döntésünkről majd csak fel kell hogy hívjuk.
[..] Mikor ezek után elmentünk hozzánk nagyon boldogok voltunk. Főleg én. Nem gondoltam volna, hogy ez az egész csak úgy az ölembe hullik. Chul Soo még csak nem is gondolt, hogy ő valaha énekes legyen, de most ő is nagyon fel volt dobva.
- Úr Isten, el sem hiszem. - ugrottam a nyakába, mikor beértünk az ajtón
- Hát még én. Annyira örülök neki.
- Én is. - mondtam mikor elengedtem - Már csak apával kellene megbeszélnem..
- Segítsek benne?
- Nem kell, majd holnap megbeszélem vele, de azért köszi. - adtam egy puszit a szájára
- Rendben. Akkor én most menjek?
- Hogy? - lepődtem meg
- ..Menjek haza, pihenni akarsz?
- Te magadnál vagy? - fogtam meg az arcát - Dehogy is, gyere csak, ma este is itt tartalak - mosolyodtam el, majd húztam fel a lépcsőn
Felértünk a szobámba, és magunkra csuktam az ajtót, majd maga felé fordított, és megcsókolt. A szobámban már sötét volt, csak a hold fénye világított be. Mielőtt bármi is kisült volna ebből a csókolózásból felvetettem az ötletet, hogy menjünk és fürödjünk meg. Ekkor elkezdett viccelődni, hogy majd ott fojtatjuk, de mondtam, hogy fürödjünk meg külön-külön, és utána még meglátjuk mi lesz. Erre kacsintottam egyet, majd egy utolsót harapást leheltem a szájára, és kiléptem az ajtón. Kb. 15 perc múlva vissza is értem. Láttam, hogy a fényképeimet nézegeti a szekrényemen.- Ő az anyukád? - kérdezte mikor mögé értem
- Igen, ő pedig itt a barátnőm, Flóra, és a kutyám, Ginger. - mutattam a többire
- Nagyon aranyos. - mosolyodott el
- *elvigyorodtam* Na de te is menj, zuhanyozz le és itt várlak. - adtam egy puszit az arcára, majd az ágyat kezdtem rendezgetni
Ki is ment, majd nemsokára vissza is jött, de én akkor már elaludtam. Nem bírtam ébren maradni, pedig próbáltam, mert meg akartam várni.
*Másnap reggel*
- Jó reggel. - köszönt vigyorogva, mikor kinyitottam a szemem
- Szia. - válaszoltam mosolyogva, de kicsit kómásan - Sajnálom, hogy tegnap este elaludtam..
- Ugyan, semmi baj, én is fáradt voltam. De nézz csak ide, hoztam neked reggelit. - kelt fel mellőlem, az íróasztalhoz ment, ahová letetette a tálcát, majd visszasietett hozzám, és az ölembe rakta.
- Hűha.. Nem kellett volna ezért hamarabb felkelned, de köszönöm. - nyomtam egy puszit szájára
- Ugyan, semennyi időmbe nem került.
Elkezdtük közösen enni, nagyon jól esett, főleg, hogy ő készítette, és az ágyba hozta nekem. Nagyon romantikus, egyszerűen nem tudom, hogy eddig miért nem figyeltem rá. Ez alatt a pár nap alatt, amióta együtt vagyunk csak még jobban megbizonyosodom abban, hogy igenis érdemes ennyire nagyon szeretnem őt.
*Chul Soo szemszöge* -bocsánat, de muszáj egy pár sort :$-
Ez a lány egyszerűen fantasztikus. Annyira aranyos, kedves.. egyáltalán nem olyan mint a többi. Nagyon örülök neki, hogy erőt vettem magamon, és elmondtam neki mit érzek iránta, mert ha nem tettem volna meg, akkor most nem lennék itt. Valószínűleg még mindig otthon aludnék, róla álmodozva, most pedig az álmomat kézzel is megérinthetem. Legszívesebben néha magamba csípnék, hogy ez volt valóság, vagy csak a képzeletem szüleménye. Mert akárhányszor csak rám mosolyog, megszűnik körülöttem minden, még ha csak egy másodpercre is.. mindig is szeretni fogom, és soha nem hagyom, hogy elválasszák tőlem. Bár tudom, hogy ő csak a nyárra jött ide Koreába, de akkor sem fogom elengedni, mindent megteszek érte, hogy lássa mennyire szeretem.
*Aileen szemszöge*
Éppen belekortyolgattam a gyümölcslébe, amikor észrevettem, hogy bámul.
- Mi az? Miért bámulsz? - kérdeztem tőle mosolyogva
- Ó, nem akartalak bámulni, csak elgondolkodtam. - pislogott párat
- És ugyan min?
- Hogy mi lesz, ha haza kell menned..
Egy pillanatra megállt bennem a vér, mert ez eszembe sem jutott. Már csak kb. 1 hónapom van hátra az ittlétből, és semmi pénzért nem fogom őt itt hagyni. Vagy jön velem, vagy itt maradok.
- Ezen még nem gondolkodtam. - bámultam magam elé - De biztosíthatlak, hogy nem foglak itt hagyni. Ezt meg kell értenie mindenkinek. Én szeretlek, és ez mindig így is lesz. - fordultam felé, és megsimogattam az arcát.
Erre elmosolyodott, majd kivette a tálcát az ölemből, és letette a földre. Visszafordult felém, és megcsókolt. Majd felkeltünk, átöleltem, és lementünk a nappaliba.
Az írásra figyelj jobban oda. Ezt leszámítva eddig mindegyik rész nagyon tetszett :-D
VálaszTörlés