- Hát te? - kérdezte meglepődve
- Na, mi ez a nagy meglepődés? :D
- Azt hittem, már nem is jössz.. - mosolygott
- Ki nem hagynék egyetlen napot sem.. :)
Mosollyal válaszolt, majd mondtam neki, hogy elmegyek átöltözni. Sikerült is. Mikor kimentem, gondoltam letörlöm a pultot, mert tegnap nem került rá sor.. Nem volt ott senki, ember is alig volt, hát neki kezdtem halkan dúdolni. Észre sem vettem, mikor Chul Soo a hátam mögé állt, és hallgatózott. Megfordultam, hogy szóljak neki, segítsen egy kicsit, de akkor ott állt közvetlen előttem
- Ó, te mióta állsz itt? - meglepődtem, és egy kicsit zavarba is jöttem
- Nem elég régóta.. - elmosolyodott
- Suny vagy.. - hunyorítva néztem rá, majd kidobtam az ott maradt papír darabkákat is.
- Te meg tehetséges.
- Haha, nagyon vicces vagy.. - vigyorogtam
- Nem, ezt nem viccnek szántam, én így gondolom. Hidd el, jó a fülem ;)
Egy kicsit elnevettem magam, mert nem tudtam mit reagáljak, de valójában jól esett..
- Jobb vagy mint azok a régi recsegős rádiók. - gúnyolódott, majd elnevette magát
- Na elmész te ahová gondolom! :D - vigyorogtam majd megböktem az oldalát
Még szórakoztunk egy darabig, aztán kezdtünk a munkára koncentrálni. Igaz, én nem nagyon tudtam, mert mikor feljött egy ember, felkaptam a fejem, mert azt hittem Adam az, de sosem találtam el.. Majd a nap vége fele csak eljött.. Legszívesebben szaladtam volna oda, de az nem lett volna hozzám illő, mert az ilyen az nem én vagyok.. Mikor megláttam, hogy a pult felé sétál, nagyon megörültem. Megállt előtte, és felszólt:
- Hé aranyom, csak nem te vagy az a lány, akit úgy szeretek?! ;)
- Szia! :D - vigyorogtam boldogan, majd leszaladtam hozzá, és átöleltem.
- Szerbusz, hogy telik a napod? :) - kérdezte, mikor elengedtem
- Elég jól, de eddig téged vártalak.. :$
- Bocsi, csak haverokkal voltunk ere-arra, és ja... - nem volt túl bőbeszédű
- Értem.. majd estefelé valamerre, ha bezártunk..? ;) - próbálkoztam
- Á, most nem fog menni, majd talán holnap.
- Hát, rendben. - lehangolódtam egy kicsit, de próbáltam nem kimutatni..
Mondta, hogy most mennie kell, csak benézett, és azzal a lendülettel le is száguldott a lépcsőn, még vissza sem nézett rám.. Kicsit lehangoltan visszamentem a pult mögé, és már mérgemben elkezdtem rakosgatni a poharakat, persze csak még nagyobb rendetlenséget csináltam.
- Jól vagy?.. - kérdezte Chul Soo, és odajött mellém, mert végignézte ezt az egészet
- Persze, tökéletesen.. - kicsit erősebben leraktam egy poharat, ami nagyobbat koppant a fapulton.
- Hé - fogta meg a csuklóm, és kivette belőle a poharat, majd maga felé fordított -, látom, hogy valami nincs rendben, és mi volt ez az előbb? - kíváncsiskodott, mert mindenképpen segíteni akart
- *sóhaj* Mostanában úgy érzem, mintha elhanyagolna - vágtam bele a közepébe -.. Az elején minden rendben ment, sokat találkoztunk, minden nap jött, most meg örülök, ha egy héten bejön 3x, és kapok egy 'szia'-t.. - csuklott el a hangom - Lehet, hogy ő ezt az egészet nem gondolja olyan komolyan, de én.. én, én azt hiszem beleszerettem.. - nem bírtam tovább, legördült egy könnycsepp az arcomon, aztán még egy, és még egy..
Elkezdtem törölgetni az arcom, és már arra lettem figyelmes, hogy Chul Soo átölel. Szegény fiú arcán látszott, hogy majd meg szakad a szíve, hogy az a személy, aki mostanra már a legfontosabb az életében, sírni látja valaki más miatt.
- Ne sírj, ennyit nem ér meg ... - próbált vigasztalni
Nem bírtam megszólalni, mert szinte már zokogtam, és kapkodtam a levegőt. Abba akartam hagyni, de minél jobban akartam, annál jobban sírtam.
- Tudod.. sosem gondoltam volna, hogy téged valaha is foglak sírni látni - folytatta
- Én is csak emberből vagyok.. - szipogtam, majd kibújtam a karjai közül, mire ő adott egy zsebkendőt a zsebéből.
- Nem tudom mit mondjak neked, én nem tudok női fejel gondolkodni.
- Női?! - vágtam közbe - Most olyan vagyok, mint egy 5 éves, komolyan mondom, nagyon hülyén érzem magam, pláne, hogy megfogadtam, sosem fogok fiú után sírni.. - törölgettem az utolsó könnycseppeket
- Sose ígérj olyat, amit tudod, hogy úgysem fogsz tudni megtartani..
Ez elgondolkodtatott egy kicsit, majd ránéztem.
- Te már sírtál lány miatt?
- Hogy, lány miatt? - furcsállta egy kicsit a kérdésem
- Igen..
- Nem, még soha.. - kicsit elmosolyodott - De nem is fogadom meg, mert ki tudja..
- Tehát, képes lennél..?
- Mi ez a kíváncsiskodás? :)
- Csak úgy kérdeztem..
- Na jó, figyelj - fogta meg az arcom két oldalt, majd felemelte, hogy nézzek a szemébe -.. Most már nem szabad sírni, az egerek nem szomjasak - elmosolyodott -, és ezt vele kell megbeszélned, mert ha nem teszed meg, annál rosszabb lesz..
- Igazad van, mindig igazad van.. - mosolyogtam egy kicsit, majd hirtelen átöleltem, amire nem is számított..
- Köszönöm - mosolyogtam rá, mikor elengedtem
Jobbnak láttam, hogyha bemegyek az öltözőbe, és ott törlöm re maradék könnyeimet, tehát sarkon fordultam, azt sem vártam meg, hogy válaszoljon.
[..] Pár órával később, zárás előtt már alig voltak bent páran, kivittem még egy pár kávét, üdítőt és süteményt, majd kicsit rendet tettem a pultnál, Chul Soo pedig a használt evőeszközöket, poharakat, tányérokat hordta be a konyhába.
Egészen jó kedvem lett, és eldöntöttem magamban, hogy meg fogom ezt beszélni Adammel, mert nem csinálhatja azt, hogy csak akkor keres, ha éppen kedve szottyan hozzá.. A legközelebbi adódó alkalommal felhozom ezt a témát.
[..] Bementem az öltözőbe, hogy átöltözzek, mivel zárás volt. Összekaptam a cuccaimat, és máris mentem ki. Ott álltam a mólón a korlátnak támaszkodva, és vártam, hogy apa jöjjön, és mehessünk haza, mert nemrég szólt, hogy egy kicsit késni fog, mert már halasztották a megbeszélést. Már Chul Soo is elment, és a többi dolgozó is, csak én ácsorogtam ott. Nem volt egy nagy élmény. Gondoltam járok egy kört. Mikor kiléptem a mólóról a távolban a sok ember sétáló közül megpillantottam egy ismerős alakot. Mikor közelebb jött, láttam, hogy Adam az. Mosolyogva odajött hozzám, és átölelt. Én is átöleltem, nem tehettem mást. Készültem arra, hogy megbeszéljem vele ezt az egészet.
- Szia drágám - köszönt
- Sziaa
- Van valami baj?..
- Valamit meg kell beszélnem veled.. - elkomolyodtam
- Megijesztesz.. miről van szó?..
- *nehezen kezdtem bele* Az utóbbi időben, mindig eltűnsz, sose talállak meg.. Ha hívlak, nem mindig veszed fel. Nincs kedved velem találkozni, nem látlak minden nap feljönni a lépcsőn, pedig megígérted, hogy minden nap eljössz, csakhogy engem láss....
- Mégis mit vársz tőlem? - vágott közbe - Szabad életem van, nem akarok másoktól függeni, csakhogy eleget tegyek az akaratuknak
- Tudom, és nem is várom ezt el tőled, de nem normális, hogy csak úgy felszívódsz, aztán pedig megint előbukkansz, mintha misem történt volna..
- Miért kell ezt most elrontanod? Te komolyan ilyen hülye vagy?! Mégis mit vársz? Mit?
- Azt, hogy végre fontosnak érezzem magam, de ez melletted nem valósul meg..
- Sajnálom, de én csak ennyit tudok nyújtani, én szeretlek, de ennél több nem megy..
- Tudod - elhalkultam -, az a baj, hogy én is szeretlek, és.. és nem bírnám ki, hogyha most csak úgy itt hagynál, mint délelőtt..
Néhány másodpercig nem szólt egyikünk sem semmit, majd megtörte a csendet.
- Gyere ide, had öleljelek meg - magához húzott.
Talán nem kellett volna hagynom, de nem akartam tovább veszekedni.
[..] Szerencse, hogy nemrég elment, mert apa is megjött. Gyorsan behuppantam a kocsiba, és meg is indultunk hazafelé.
- Sajnálom, hogy ilyen későn jöttem, de elhúzódott - mondta
- Semmi baj, el voltam itt, sétálgattam..
- Jól van.. milyen volt a mai napod?
- Egész jó.. El voltunk Chul Sooval.. - bámultam ki az ablakon
- Rendes srác ugye? :)
- Persze - mosolyogtam az egyik szám sarkában
- Én megmondtam ;)
[..] Este megnéztem egy filmet a nappaliban, fürdés után. Vígjáték volt, és nagyokat nevettem rajta, apa pedig rajtam nevetett..
Mikor felmentem a szobámba, el akartam aludni, mert fáradtnak éreztem magam, de valahogy nem bírtam. Úgy éreztem, hogy mikor Adammel beszéltem, nem tettem magam eléggé oda, és nem volt elég kemény.. Ott kellett volna hagynom, mikor át akart ölelni, mert nem érdemli meg, hogy én fussak utána. Eddig azért voltam szomorú, mert nem jött a kávézóba. Most pedig egy pár napig annak fogok örülni a legjobban, mert nem szeretném most látni..
*Másnap reggel*
Nehezen keltem fel, mert tegnap későn aludtam el, így igyekeznem kellett. Mikor ismét beültem az autóba, figyeltem, hogy Chul Soo mikor száguld el az úton, de most nem jött.. Pedig mikor odaértünk, nyitásnál ott volt.
- Jó reggelt! - mentem oda hozzá mosolyogva
- Jó reggelt! - örült meg nekem
- Most hogy-hogy már ilyen korán itt vagy? - kérdeztem, miközben megindultunk befelé
- Hát, mivel most már itt vagyok egész nap, így nyitásnál is itt kell lennem.. :)
- Értelek.. :)
Bementem az öltözőbe, hogy átöltözzek. Furcsa volt, hogy egyedül vagyok bent, de meg kell szoknom. Ez is ugyan olyan volt mint a többi reggel, sőt. Minden nap olyan egyforma..
Csak teltek a napok, hál' Istennek Adam nem járt be a kávézóba. Bár ez miatt szomorúnak kellett volna lennem, de most örültem. Pedig elvileg megbeszéltük ezt a dolgot, és megint elhanyagol.. Úgy vagyok vele, hogy engem nem érdekel. Ezt az egészet le fogom vele zárni, és megmondom neki, hogy hagyjon békén... Szeretem, de ennyi szenvedést nem ér meg..
*1 héttel később*
Péntek van, már alig várom a hétvégét, hogy egy kicsit megint pihenjek. Éppen koktélt készítettem, Chul Soonak nem kellett segítenie, már elég jól begyakoroltam. Kivittem annak aki kérte, majd jöttem visszafelé. Épp a tálcámat tettem le a pultra, mikor hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn. Megszokásból felkaptam a fejem, és láttam, hogy a rég nem látott Adam az. Nem hittem a szememnek. Mielőtt észrevett volna, gyors lehuppantam a földre. Chul Soo jött ki a konyhából, majd egy jó nagyot mosolygott rajtam.
- Hát te mit csinálsz? - kérdezte vigyorogva
- Itt van Adam. Gyorsan, bukj le, meglátja, hogy velem beszélgetsz..
Chul Soo leguggolt mellém.
- Mi történt, miért nem akarod, hogy észre vegyen?
- Mert nem akarok vele találkozni, és kész..
- De hát a rendelést fel kell venni..
- Menj ki kérlek, és vedd fel helyettem *-* - néztem rá boci szemekkel
- Tudod, hogy megtenném, de nem lehet. Biztos téged keresne, meg aztán, ha jól tudom beszélni akartál vele..
- Igen, de... *sóhaj* ... Mind egy, megyek.. - feltápászkodtam, fogtam a papírkámat és a tollamat, majd nagy nehezen megindultam
- Hajrá! - suttogta utánam Chul Soo
- Szia drágám! - köszönt mosolyogva, mikor odaértem
- Szia. Mit kérsz? - kérdeztem komolyan
- Mi ez a mogorvaság? Én vagyok az, Adam..
- Jól tudom ki vagy. Na kérsz valamit, vagy még álljunk itt egy darabig?
- Most miért vagy velem ilyen? - kérdezte, majd mindjét oldalról megfogta a derekamat, és magához akart húzni
- Ne érj hozzám kérlek.. - léptem hátra
- Most meg mi bajod van? - emelte fel a hangját
- Ne kiabálj kérlek, itt más emberek is vannak, és ehhez most nincs kedvem.. - csitítottam
- Azt csinálok, amit akarok, megértetted?!
- Jól van, ha nem kérsz semmit, akkor elmehetsz, de hogy én nem foglak kiszolgálni, az biztos. Szia. - sarkon fordultam, és egyenesen az öltöző irányába mentem, mert úgy éreztem, hogy jobb lenne lenyugodnom, és megvárnom amíg elmegy.
Ott leültem, majd csak bámultam magam elé a tükörre és nagy levegőket kezdtem venni. Hirtelen Adam nyitott be. Rögtön megragadta a jobb csuklómat, és elkezdett mérgesen 'ráncigálni'
- Velem nem bánhat senki így, főleg nem egy lány nem - mondta mérgesen és hangosa
- Mi a franc ütött beléd?! - kérdeztem ijedten
- Egy olcsó ribanc vagy te is! - mikor ezt mondta, közel hajolt hozzám, és érződött az alkohol a leheletén. Lelökött a földre, egyenesen a szekrény elé. Szerencse, hogy nem ütöttem be a fejem.
Odajött, és ismét elkezdett a földön ráncigálni, próbáltam védekezni, de ő erősebb volt
- Engedj el! - kiáltottam rá hangosan. Már a sírógörcs kerülgetett, amikor valaki hirtelen berontott az ajtón, megragadta a karjánál fogva Adamet, és csak egy lendülettel lerántotta rólam. Mikor felnéztem, könnyeim miatt alig láttam, de őt felismertem. Chul Soo volt az.
- Meg ne próbálj még egyszer ide jönni, mert megbánod! - utasította neki Chul Soo, miközben a szemébe nézett, majd kidobta az ajtón - Gyere, kelj fel, most már minden rendben - jött oda hozzám, és felemelt a földről
Szorosan átölelt, és próbált nyugtatgatni. Éreztem, ahogyan ver a szíve, legalább annyira megijedhetett mint én.
- Gyere, üljünk le! - utasított, majd leültetett maga mellé.
Fejemet mellhasára tettem, könnyeimet törölgettem és a csuklómat fogtam, mert még mindig nagyon fájt.
- Köszönöm - nyögtem ki
- Ne köszönd, ez természetes. Még szerencse, hogy én legalább meghallottam.. - mondta, majd átölelte a vállam
- ....Annyira megijedtem - szipogtam
- Elhiszem. Ez egy állat, nem tudom, hogy lehet megszeretni egy ilyen embert..
- Hát azt én sem. Hülye voltam.. hagytam, hogy elcsavarja a fejem... Soha többé nem akarom látni!
- Gyere, mutasd a kezed - felültetett, majd rápillantott a kezemre - Hú, ez bizony be fog lilulni..
- Miből gondolod..?
- Sokat szoktam segíteni anyának a kórházban. Amíg nem kellett itt egész nap dolgoznom, addig délelőtt mindig oda mentem segíteni.
- *Á, tehát ez megmagyaráz mindent..* - gondoltam - Nem is gondoltam volna rólad..
- *elmosolyodott* Hozok rá vizes rongyot, akkor talán megelőzhetjük.. Mindjárt jövök - felállt és kiment
- Oké. - néztem utána
Elgondolkodtam.. Mi lett volna, ha nem lép közbe Chul Soo.. és hogy-hogy ilyen hamar itt termett? Mind egy.. Az a lényeg, hogy MEGINT itt volt, mikor szükségem volt rá, és ezért nagyon hálás vagyok neki..
- Itt is vagyok. - lépett be megint az ajtón
Leült mellém, nyújtottam neki a kezem, majd ő körbe tekerte rajta a fehér nedves rongyot. Én csak őt bámultam, ahogyan gondoskodik a kezemről, és egy kis öröm, és egy kis aggódás látszott az arcán.
- Miért aggódsz? - kérdeztem
- Ennyire látszik?..
- Rá van írva az arcodra.
- *sóhaj* Féltelek... - elengedte a kezem, majd a szemembe nézett
- Mitől féltesz?
- Az ilyen dolgoktól..
- Mondjuk, nem meglepő.. - kicsit megforgattam a szemeimet
- Remélem megérted..
- Persze, hogy megértelek. - néztem vissza a szemébe - Te mindig itt vagy, mikor szükségem van rád, és ezért mindig is hálás leszek..
- Ugyan.. Nekem már annyi is elég, hogy veled dolgozhatok minden nap.
Erre kicsit elmosolyodtam, majd odahajoltam, és gyengén átöleltem. Mikor elengedtem mosolyogva nézett rám, majd megszakítva ezt a pillanatot, megszólalt:
- Na jól van, most már gyere, biztos vannak rendelések. - állt fel
- Megyek.. - indultam utána egy kis sóhajjal
Kimentem, hogy felvegyem a rendeléseket. Leadtam, majd leszedtem az asztalokat, és bevittem a használt evőeszközt, tányért és poharat a konyhába.
Hamar elment az idő, és közben azon gondolkodtam, hogy mit mondjak majd apának, ha meglátja a kötést a kezemen. Még nem gondoltam ki, de láttam, hogy jön fel a lépcsőn, tudtam, hogy meg fogja látni, ezért próbáltam összeszedni a gondolataimat.
- Szia kicsim, hogy megy? :) - jött oda hozzám
- Remekül. - feletem
- Nocsak, mit csináltál a kezeddel?
- Ő, hát ő.. - dadogtam - be akartam áztatni meleg vízbe a használt edényeket, és.. és túl meleg volt a víz, és ráment a kezemre... Chul Soo kötötte be..
- Ejnye, de látom urai voltatok a helyzetnek. Remélem azért nem súlyos..
- Dehogy is... :) - mosolyogtam zavartan
- Rendben. Ma is lehet, hogy nem tudok itt lenni, mikor zártok be. Nagyon sajnálom, mindent megpróbáltam.
- Ugyan, semmi baj, van nálam kulcs, majd haza gyalogolok, egy kis séta nem árt.
- Hát ha te mondod, rendben. Akkor majd találkozunk otthon, de most mennem kell. - ahogy mindig, most is nyomott egy puszit a homlokomra, majd elment.
[..] Záráskor bementem az öltözőbe, átöltöztem, összeszedtem a cuccomat, és mentem is ki. Chul Soo akkor tolta át a bicikliét a mólón.
- Hé! - szóltam utána
- Hát te még itt? Azt hittem már elmentél apuddal..
- Nem, mert mondta, hogy megint nem tud jönni, és majd haza kell sétálnom. Végül is, az nem árt.
- Ne butáskodj, pattanj fel, elviszlek.
- Tessék?! - elmosolyodtam
- Na. gyere, vagy itt hagylak. - vigyorgott
- Hát jó.. - felpattantam hátra, és már indultunk is.
A derekába kapaszkodtam, lógattam a lábaimat, ő pedig csak nevetett, és viccből egyszer-kétszer elrántotta a kormányt jobbra-balra. Sokat nevettünk hazafelé, jól éreztem magam. Maradtam volna még, de már megérkeztünk. Lehuppantam a bicikliről, majd mielőtt tovább indult volna..
- Te hol laksz? - kérdeztem
- Itt, az utca végén, nem messze, egy halvány sárga házban. Nem lehet összetéveszteni.. :) De miért kérdezed?
- Csak kíváncsi voltam. - rántottam meg a vállam mosolyogva.
Mikor elindult, utána integettem, ő pedig vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése