Olyan boldogan keltem fel, már alig vártam, hogy ismét lássam. Most már tudom, hogy nekem ő az igazi, és sosem szeretném elveszíteni. Örülök, hogy végre rátaláltam, mert még egy ilyen ember nincs.
Mindjárt nagyobb volt az életkedvem, de apának nem tudtam, hogyan is mondjam meg. Tudom, hogy Chul Soot kedves fiúnak tartja, és jóban van a szüleivel is.. Ez egy kicsit megnyugtat, de attól félek, hogy ez mégsem fog neki tetszeni..
Kiszaladtam a kocsihoz, apa már bent ült. Természetesen előtte felvettem a nyakláncom. Mikor odaértünk Chul Soot kerestem szemeimmel. Meg is láttam. Kirázott a hideg, oda is szaladtam hozzá és a nyakába ugrottam.
- Már annyira hiányoztál. - mondtam a fülébe boldogan
- Te is nekem, rettenetesen. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Gyere, menjünk be. - húztam a karjánál.
Épphogy felértünk az emeletre, még nem volt fent senki. Odafordultam hozzá, és megcsókoltam.
- Tegnap óta már alig vártam, hogy ezt megtegyem. - mondtam, miközben az arcát fogtam
- El sem hiszed, hogy én mennyire.. - mosolygott, majd felemelt
- Mit csinálsz? - nevettem
- Csak figyelj.
Bevitt a pult mögé, majd felültetett rám, és megcsókolt.
- Nagyon szenvedélyes vagy. - mondtam mosolyogva
Elnevette magét, majd megszólalt.
- Melletted nem csoda.
- Figyelj.. én még nem mondtam el apának.. - kezdtem félve
- Én nem sürgetlek. Akkor mondod el neki, amikor szeretnéd, csak ne túl későn..
- Köszönöm, hogy megértesz.. De mennem kell átöltözni, meg amúgy is, nemsokára feljönnek, és ha meglátnak minket így.. - próbáltam lemászni
- Várj.. - tartott vissza - had vigyelek be - kacsintott
- Jól van, az még belefér. - vigyorogtam
Felemelt, és bevitt az öltözőbe, majd letett a padra. Adtam neki még egy utolsó csókot, és kiment. Átöltöztem, és indultam kifelé. Most sem volt résnyire nyitva az ajtó.. "Francba.." - gondoltam magamban. De végül is a barátnője vagyok, szóval bátran benyithatnék.. Á, hagyjuk, ehhez még nem vagyok elég bátor.. *kuncog*
Bementem a pult mögé, apa ott rendezkedett az alkalmazottakkal. Mikor meglátott visszaküldte őket dolgozni.
- Gyorsan kész lettél. - jött oda hozzám
- Igen... Apa, elmondhatok neked valamit? - kérdeztem szégyenlősen
- Persze, mondjad csak csillagom.
- Úgy gondolom, hogy ezt mihamarabb el kellene mondanom neked..
- Történt valami baj? - ijedt meg
- Nem, dehogy is.. Csak tudod.. Chul Soo és én.. - megakadtam
- *mosoly* Valahogy sejtettem.
- Mit?
- A barátnője vagy, igaz? - csípett egy picit az arcomba
- Honnan tudtad? - lepődtem meg
- Megérzés.. - mosolygott huncutan
- És nem ellenzed?
- Dehogy is.. Én is voltam fiatal.. De ne szaladjon el veletek a ló..
- Nem fog apa, ígérem. - ezzel átöleltem.
Ekkor Chul Soo lépett mellénk. Mikor elengedtem apát elment mellette, férfiasan megveregette a vállát, és mosolyogva annyit mondott "Gratulálok..De aztán vigyázni rá!" Chul soo ránézett, egy aprót bólintott, majd felém fordult.
- Látom elmondtad neki. - vigyorgott
- Igen, szerencsére jól fogadta.
- Annyira örülök - átölelt
- Én még jobban. - mikor így álltunk egy darabig, ismét megszólaltam - Na de gyerünk, a munka nem maradhat későbbre
- Igen is főnök. - állt vigyázz állásba viccből
Erre elvigyorodtam, majd egy kicsit böktem a hasába, amitől mindjárt összeugrott, és oda tette a kezét. Biztos csikis volt. Olyan aranyos.
[..] Épp a szokásos reggeli söprögetést végeztem, amikor megint Stellát láttam meg.
- Szia Stella! - öleltem át boldogan
- Szia. Úgy örülök neked. - vigyorgott - Tegnap este jól eltűntetek - mondta miután elengedett
- Ezt én is mondhatnám neked, hová lettetek?
- Táncoltunk egész végig, kifulladásig. És képzeld, összetalálkoztam egy sráccal. Annyira helyes volt és aranyos.. Meg is hívott egy italra, és megbeszéltünk egy találkozót is.
- Na, örülök neki, hogy végre te is boldog vagy. - mosolyogtam
- Hogy érted, hogy én is? - lepődött meg
Huncutan rámosolyogtam, majd hogy elmeséljem behívtam egy kávéra, mert épp végeztem a söprögetéssel.
- Na ne, ez komoly? - nézett rám vigyorogva, miután elmeséltem neki mindent
- Teljesen. - kortyoltam bele a kávéba
- Annyira örülök nektek. Chul Soo olyan rendes gyerek, és már a kezdetektől látszott rajta.
- Tényleg?
- Igen. Ne mondd, hogy te észre sem vetted...!?
- Nem..
- Te vak vagy.. Akkor most mégis ez hogy jött össze?
- Hát, az utóbbi napokban, ahogyan gyakoroltuk a dalt, minden délután átjött, meg voltunk sétálni is, filmeztünk, meg ilyenek, és én igazából csak akkor kezdtem rajta észrevenni..
- Pedig nekem elhiheted, hogy már a kezdetektől fogva tetszettél neki. - kacsintott
Még egy darabig beszélgettünk, aztán el kellett mennie. Nekem ez járt a fejembe.. a kezdetektől fogva tetszettem neki.. Mikor megtanított koktélt készíteni.. Mikor végig ott volt mellettem a kórházban.. Mikor mindig átölelt.. Lehet, hogy Stellának igaza volt. Most már tudom, hogy szeret, és ez nagyon jól esik.
Nem bírtam ki. Megláttam a pultnál, én is oda tartottam. Mikor odaértem megszólalt:
- Kivinnéd ezt a koktélt a.. - kezdte nyújtani a poharat, de mielőtt befejezhette volna mondatát megfogtam az arcát, és egy puha csókot nyomtam az ajkaira.
- Wow, ezt most miért kaptam? - mosolygott
- Csak úgy.. - vigyorogtam, majd kivettem a kezéből a koktélt, és kivittem az asztalhoz.
Mikor visszajöttem már nem volt ott. Gondoltam biztos az öltözőjébe van, hát elmentem megkeresni. Odaértem, kopogtam. Nem felelt senki. De gondoltam, hogy odabent van. Lassan kinyitottam az ajtót, és mikor már tárva nyitva volt, hirtelen előbukkant mögüle, és a falnak nyomott
- Te meg mit csinálsz? - nevettem
- Azt mondtad, hogy ne az emberek előtt.. hát, most úgy látom nincs itt senki.. - poénkodott
Vigyorogtam, és válaszolni akartam, de ő hirtelen megcsókolt. Még mindig tüzes volt a csókja, változatlan, és az is marad örökre.
- Várj, várj, várj. - hadartam el, mikor már hevesen csókolóztunk
- Valami baj van?
- Ezt inkább ne itt fejezzük be, rendben? - kacsintottam egyet
- Hát felőlem.. - mosolygott
Még adtam egy puszit a szájára, és kimentünk, hogy folytassuk a munkát.
A nap végéig valahogy mindig egymásba botlottunk.. ha nem is véletlen.. Ilyenkor muszáj volt adnom egy csókot az ajkaira. Mikor bezártunk, de apa megengedte, hogy ketten sétáljunk haza. Nehéz volt a búcsúzás, de azzal nyugtattuk magunkat, hogy holnap majd úgy is találkozunk. Végül elengedte a kezem, és elsétált. Én addig néztem amíg egy kiálló faág mögött le nem tűnt. Akkor visszaintegetett még egy utolsót.
[..] Este felhívott Flóra. Már elég régen beszéltünk, de most itt volt az ideje. Mindent elmeséltem neki Chul Sooról, nagyon izgatott lett, és örült, hogy végre találtam magam mellé egy embert aki szeret. Addig beszéltünk, amíg apa le nem hívott vacsorázni.
- Mi a vacsi? - kérdeztem miközben mentem le a lépcsőn - Hú, mi ez a nagy lakoma? - viccelődtem mikor megláttam.
Apa rendelt kaját egy közeli étteremből, hát nem spórolt vele..
- Az az igazság - kezdte, mikor leültem -, hogy el kell mondanom valamit
- Megrémisztesz apa, van valami baj,
- Ugyan, dehogy, bár attól függ honnan nézzük..
- Mondd, biztos nem nagy valami..
- Hát, az a helyzet, hogy el kell utaznom..
- Hová? - lepődtem meg
- Szöulba..
- De hisz az innen nagyon messze van..
- Igen tudom.
- És mennyi időre?
- Lehet, hogy 5 nap, de lehet 1 hét is..
- És miért?
- Mert annak idején amikor megvettem a hajót - ült le az asztalhoz - jóban lettem azzal aki nekem eladta. Bevont ez üzletbe, az már nem lényeges, hogy milyenbe, mert túl bonyolult lenne elmagyarázni.. Az a lényeg, hogy most el kell utaznom a fővárosba.
- De ugye nem illegális?!
- Dehogy is, ilyenekre ne is gondolj.. - mosolyodott el
- Hát rendben apa.. én megleszek itthon..
- Biztos vagy benne? ..Mert akár le is mondhatom.
- Ne, nem kell, menj csak a dolgodra, biztos fontos. Itthon minden rendben lesz. Megígérem. - mosolyogtam
- Nálad semmi sem fontosabb. De rendben. Ha úgy érzed el leszel 1 hétig, akkor felőlem rendben. - odajött és adott egy puszit a homlokomra, majd visszaült, és mindketten elkezdtünk enni - fogok hagyni itthon pénzt. Van elég étel a hűtőbe, és minden egyéb, amire szükséged lehet.
- Rendben.. - mondtam félig teli szájjal - és mikor indulsz?
- Sajnos már holnap reggel..
- Mi? De hát akkor hogy fogunk holnap dolgozni, ha te nem leszel ott?
- Addig nem nyitunk ki amíg én távol vagyok. Legalább neked is van egy kis szünet, na meg persze a többieknek is. Tudom, hogy ez most kisebb-nagyobb pénzveszteséget jelent, de nem akarok semmi kavarodást, úgyhogy jobbnak látom, ha addig zárva tartunk.
- Igazad van..
- Na, akkor ezt túltárgyaltuk.. Ja és még valami.. 9-kor indul délelőtt a repülőm, szóval ha felébredsz akkor még itthon leszek. Vagyis ha egyáltalán akkor ár fent leszel.. - viccelte el a végét
- Haha. Rendben, akkor majd felkelek, és elbúcsúzom tőled.
- Oké.
Vacsora után elmentem megfürdeni, majd lefeküdtem korán, hogy reggel időben felkeljek.
*Másnap reggel*
Így is lett. 8 óra körül nyitottam ki a szemem, gyorsan leszaladtam, hogy megnézzem apa mit csinál. Egy kisebb rohanásba volt, mert nem találta az útleveleit. Aztán csak meglett. Egy bőröndbe tette bele a holmijait, jó sok mindent vitt. Gondolom arra az esetre, ha egy hétig marad. Már indulásra készen folt fél 9-kor, mert el is kellett érnie a reptérig.
- Na, akkor jó legyél, remélem minden rendben lesz. - állt meg a nyitott ajtónál és átölelt.
- Úgy lesz apa, ne aggódj, már 18 vagyok - vigyorogtam
- Hát persze, hogy is felejthetném el.. - kapott a fejéhez.
Kikísértem a kapuig, majd elhajtott az autóval, és integettem neki, ő pedig dudált egyet. Azon gondolkodtam mikor bementem, hogy vajon szólt-e Chul Soonak, hogy nem kell menni dolgozni.. Bár biztos, nem lehet ilyen feledékeny..
Csend volt bent. Nagyon furcsa lesz egy hétig minden reggel úgy kelni, hogy csak én vagyok itthon, és nem vár senki reggelivel. De majd csak kibírom valahogy. Főleg, mivel itt van nekem Chul Soo. Már annyira várom, hogy minden napot vele töltsek. Azonnal fel is akartam hívni, de még túl korán volt, gondoltam még alszik.. Ezért leültem a TV elé, és ott is ragadtam délig. Arra lettem figyelmes, hogy kezdek éhes lenni. Bementem a konyhába és kinyitottam a hűtőt. Tényleg tele volt kajával, ahogyan apa mondta. Így biztos nem halok éhen egy hétig.. Összeütöttem valami gyorsat, és be is faltam.
[..] Délután fél 4 körül úgy gondoltam most már nincs késő ahhoz, hogy meglátogassam Chul Soot, már ő is biztos hiányol. Felmentem, hogy felöltözzek, mert egész idáig pizsamában voltam. Már szaladtam is ki a bejárati ajtón, és Chul Sooék felé vettem az irányt. Nem sokkal később oda is értem. Az út felétől már futottam, mert hamar oda akartam érni. Csengette, és rögtön ajtót is nyitott.
- Szia ~ - nagyon megörült nekem. Rögtön fel is kapott, és befordultunk a bejárati ajtón.
- Szia! - vigyorogtam
- Már annyira hiányoztál - ölelt át mikor letett
- Te is nekem. - adtam neki egy csókot
- Gyere, itthon vannak a szüleim is. - invitált be a konyhába
Apukája az asztalnál ült és újságot olvasott, anyukája pedig éppen valamit sütött. Nagyon finom illata volt.
- Jó napot! - hajoltam meg illedelmesen
- Szerbusz lányom. - mosolygott rám apukája
- Szia kedvesem, hát hogy fújt errefelé a szél. - vigyorgott anyukája hátra nézett rám
- Megéreztem ezeket a finom illatokat - kedveskedtem
- Gyere csak ide, nézd meg mit sütök. - hívott oda magához
Nem tétováztam, oda is mentem. Láttam, hogy Chul Soo leült apukája mellé, és minket figyelt. A sütinek nagyon jó illata volt, és kinézetre is finomnak tűnt. Meg is kínált. Tett egy szeletet egy kis tányérra, én pedig leültem Chul Soo mellé, vártam, hogy kihűljön. Addig is beszélgettünk a szüleivel. Kiderült, hogy ők már tudják, hogy mi együtt vagyunk. Ennek nagyon megörültem, bár eleinte kicsit zavarban voltam.. Sikeresen megettük a sütit, és felmentünk Chul Soo szobájába. Múltkor nem is jártam ott fent nála-
- Hű, szép szobád van. - mondtam mikor beléptünk
- Köszönöm. - ült le az ágyra - Gyere, ült ide mellém. - megveregette az ágyat
Nem haboztam, le is ültem.
- Figyelj csak.. - fordítottam magammal szembe
- Mondd.
- Ugye apa mondta neked, hogy elutazott.
- Igen. - mosolyodott el egy kicsit
- Éés ~ - húztam el a szót - amíg vissza nem jön, addig a kávézó sem lesz nyitva.. ezért bármikor találkozhatunk. - vigyorogtam
- Tényleg bármikor? - csillantak fel a szemei
- Persze.
- Ezaz! - szólt fel, majd átölet, és ledöntött az ágyra.
- Hé, mit csinálsz? - nevettem fel
Elkezdte csikizni a hasam, én pedig nagyon csikis vagyok.
- Elég, elég! - - alig bírtam kimondani a nevetéstől
- Jól van, békén hagylak.. - kuncogott
- Most én jövök! - lelöktem magamról, ráfeküdtem, és én is elkezdtem csikizni
Nagyon jól elszórakoztunk, de elszaladt az idő, és már későre járt. Elköszöntem a szüleitől, Chul Soo pedig el akart kísérni. Nem is tiltakoztam. Lassan elsétáltunk hozzánk, hogy addig is együtt legyünk. Kézen fogva mentünk végig az utcán, majd elértünk hozzánk.
- És, most egyedül leszel..? - kérdezte, mikor odaértünk az ajtóhoz
- Igen.. meg kell szoknom, mert akár 1 hétig is távol lehet apa.. De ha jobban belegondolok.. Nem kell minden estét egyedül töltenem.. - mosolyogtam rá
- Hmm.. Ez most célzás volt? - vigyorgott
- Szerinted? - kacsintottam egyet, majd kezemet a nyaka köré fontam, ő pedig megcsókolt.
- Bemehetek? - kérdezte suttogva
- Bármikor. - kezdtem behúzni magam után az ajtón
Felkapott az ölébe, lábaimat dereka köré fontam, közben csókolóztunk. Így haladtunk fel a lépcsőn, közben cipőimet a földre dobtam. Benyitottunk a szobámba, ott mindjárt az ajtó melletti falnak nyomott. Ott elváltak ajkaink, az arcomat csókolgatta, majd áttért a nyakamra, közben hátulról a hajába túrtam. Nem bírtam már magammal, és úgy vettem észre, hogy ő sem. Ez után az ágyra huppantunk, én voltam alul, a derekamon ült. Felegyenesedett, és levettem róla világos pólóját. Ismét láthattam felsőtestét, ami nem volt túlzottan kidolgozva, de látszódtak a kis kockák.. Ezután fordultunk egyet, most ő volt alul. Végig simítottam tenyeremet a hasán, amin egyet vigyorgott. Megszabadított felsőmtől, ledobta a földre, felült, és ismét vad csókolózásba kezdtünk. A szobába félhomály 
- Biztos vagy benne?
- Semmiben nem voltam még ennyire biztos.. - néztem fel rá
Erre lehajolt, és megcsókolt, közben lehúztam róla alsónadrágját. Hirtelen hátradöntött, és rám feküdt. Még mindig csókolóztunk, nyelvünk is néha összeért, és keze lassan a bugyimba kezdett vándorolni. Le is húzta rólam. Előttem térdelt, széttárta lábaimat, majd ismét rám feküdt. Eleinte gyengéd volt, mert vigyázni szeretett volna rám, aztán biztatni kezdtem, és végül tökéletesre sikerült az este, mindkettőnk részéről. A mellhasán aludtam el, ő pedig átkarolta a vállamat. Csodálatos volt úgy felkelni, hogy annak az embernek a karjai között vagyok, akit a legjobban szeretek, és ezt most már biztosan tudom.
Ez egy eléggé szenvedélyes rész lett. De örülök, hogy így összejöttek.
VálaszTörlés