Ismét Dél-Koreába húzott a szívem, mégpedig Szöulba. Egyrészt a munkám miatt, mert nemrég beindult az énekesi karrierem Ji Taeval és Yeon-Seokkal, amire mindig is vágytam. Nagyon sok munkám van benne, de megérte. Mert az éneklés mellett szinkronhang is vagyok, aminek külön nagyon örültem, mert ez csak hab a tortán.
Körülbelül 2 hete költöztem be ide, egy kis lakásba, és magam mögött hagytam anyát, mivel sajnos nem tudott velem eljönni ide, egyrészt a munkája miatt. Nagyon izgatott vagyok, és nagyon örülök, hogy megint itt élhetek. Már otthonossá tettem kis világos lakásom, és kiegyensúlyozott életet élek. So Eunnel és Stellával azóta a bizonyos nyár óta még mindig tartom a kapcsolatot. Stella akkor hazament, de végül ő is visszajött ide, szintén Szöulba, amint a szülei megengedték neki. So Eun szülei itt kaptak új munkát, ezért ő is itt van valahol a városban. Már alig várom, hogy találkozzam velük először amióta itt vagyok, mert ez alatt a 2 hét alatt nem igazán volt időm. Na és Chul Soo.. *sóhaj* Sajnos róla semmit sem hallottam. Most biztos valaki más oldalán éli boldog napjait, és eszébe se jutok. De az az igazság, hogy nem tudom mit érzek iránta. Az tény, hogy még mindig szeretem, de nem tudom, hogy annyira-e mint régen. Lehet, hogy tévedek és nem szeretem, csupán csak már nagyon hiányzik..
*Egy szerdai napon*
Délután fél 4 felé egy kicsit melegebb őszi napon, elkezdtem készülődni, mert megbeszéltünk So Eunnel és Stellával egy találkozót. Végre láthatom őket 5 év után.. El sem hiszem. Már annyira hiányoznak, nagyon izgatott vagyok.
A megbeszélt kávézóhoz igyekeztem. Nem sokat kellett várnom, mert mire odaértem ismerős alakokat pillantottam meg.
- Lányok! - szóltam fel boldogan, majd odarohantam hozzájuk, és átöleltem őket
- Úr Isten, el sem hiszem! - sipítoztak
- Hadd nézzelek benneteket, annyit változtatok. - néztem végig rajtuk vigyorogva.- Hát még te! - kezdte So Eun - Már nincsen frufrud.
- Tényleg, de furcsa, olyan nőies lettél így 22 éves korodra. - kicsit poénkodva bókolt Stella
- Ugyan már. - kuncogtam - Ti is nagyon jól néztek ki.
Erre kicsit felnevettünk, majd beültünk a kávézóba, és rendeltünk.
- Na, meséljetek, mi van veletek? - kíváncsiskodtam, majd belekortyoltam tejszínhabos kávémba
- Hát, velem nem sok minden.. - kezdte So Eun - De képzeljétek, minden este szoktam beszélgetni Shouval, Chul Soo unokatestvérével, emlékeztek? - bólogattunk - És olyan aranyos.. Csak még nem találkoztunk, de ő is itt él Szöulban.
- Értem. Én pedig most éppen találtam egy munkát. - kezdte Stella - Zene tanár vagyok egy iskolában. Nagyon tetszik.
- Tényleg? - örültem meg - És mit tanítasz?
- Hát, most éppen egy énekkar vezetésével próbálkozom, van benne van benne vagy 30 gyerek. Az első napjaim kicsit nehezek voltak, de már kezdek belerázódni, és képzeljétek, zongorázni tanulok, és akkor majd kísérhetem vele a gyerekeket.
- Ez nagyszerű! És hány évesek? - kérdezgettem
- Hát, a legidősebb szerintem még nincs 13 se, a legfiatalabb pedig kb. 8.
- De tök jó. Ilyennel én is szívesen foglalkoznék. - mondta mosolyogva So Eun
- Nekem is tetszik. Na, és veled mi a helyzet Aileen? - fordult felém Stella
- Hát~ - húztam el a szót - Nekem most sikerült beindítanom a karrieremet, képzeljétek, nemsokára vesszük fel az új dalomat, és szinkronhang is lettem.
- Wow. - mondták egyszerre - És mikor lesz pontosan is kiadva az a dal? - érdeklődött Stella
- Nagyjából 2-3 hét, és elkezdjük.
- Videó klip is lesz hozzá?
- Nem hiszem. - kuncogtam Stellára
- Kár, pedig szívesen szerepelnék benne.. - biggyesztette le a száját So Eun
Erre felnevettünk mind a hárman, majd Stella felhozott egy kényes témát.
- És mi a helyzet Chul Sooval?
- Hogy érted? - birizgáltam a csészémet
- Ugyan már, tudod hogy értem.. - kortyolgatott
- Hát.. semmi..
- Most miért lettél hirtelen ilyen lehangolt?
- Tudod.. ez nem éppen egy vidám téma.. - mosolyogtam egyik szám sarkában hamisan
- Bocsáss meg, nem gondoltam volna, hogy még mindig így felzaklat..
- Ugyan, semmi baj. Egyszer úgy is megkérdeztétek volna.. De amúgy hogy-hogy ennyire érdekel?
- Tudod, mikor elmentél. Előtte Shou elmondta Chul Soonak az igazságot, mert elvileg megígérte neked.
- Igen, tudom, hogy megígérte. Előtte volt is nálam, de nem gondoltam volna, hogy tényleg elmondja.. de Chul Soo mégsem jött utánam..
- Te csak azt hiszed. - So Eun folytatta - El sem tudod képzelni hogy száguldott a reptérre, de akkor te már elmentél. Tudom, hogy hihetetlen, de.. sírva találtunk rá az épület közepén..
Erre nagyot néztem. A szám felvette az "o" alakot, amit észre is vettek.
- Igen ez igaz.. - helyeselte Stella aprókat bólogatva.
- Tessék?! - lepődtem meg
- Mondom. Ez így van. - fordult felém Stella - És ezek után dönts el, hogy akkor mit is érzel iránta..
- Hát, én.. - dadogtam
- Mondd ki! Ugye még mindig szereted? - kérdezte határozottan Stella
- Én.. - bámultam az asztalra zavarodottan
- Ugye még mindig szereted? - kérdezte higgadtan So Eun - Mert biztos lehetsz benne, hogy ő még mindig szeret téged, efelől megnyugtatlak.
Felpillantottam So Eunre, aki velem szemben ült, majd a szemébe mondtam.
- Erre most nem tudok válaszolni..
- Miért nem? - kérdezte Stella
- Mert ti mit éreznétek az az ember iránt aki elengedett benneteket, talán örökre, és úgy zavar el, mert nem akar többet látni?!
- De Aileen.. - próbált félbeszakítani So Eun, de folytattam
- Most pedig megtudom 5 év után, hogy még sem akart elengedni, csupán későn jött rá, hogy hülye volt?.. - csuklott el a hangom - Hát én most nem tudok mást érezni iránta, csak sajnálatot. Saját magának csinálta..
- Nem viselkedhetsz így. - nézett a szemembe Stella
- Akkor hogy viselkedjek? - lábadtak könnybe a szemeim - Tegyek úgy mintha misem történt volna?
- Pontosan! El kell felejtened ezt az egészet, és szeretned kell őt!
- Ez tiszta hülyeség. - támasztottam meg a homlokom könyökölve, majd sóhajtottam egyet
- Szerintem hanyagoljuk ezt a témát. - szólalt meg megszeppenve So Eun mint mindig
- Szerintem is. - mondtam unottan
Váltottunk témát, aztán lassan elindultunk. Megadtuk egymás lakcímét, mert még nem tudtuk, hogy melyikünk hol lakik, aztán szétszéledtünk, és elment mindenki haza.
Otthon lehuppantam a kis kanapémra a nappaliban, bekapcsoltam a TV-t, de nem tudtam odafigyelni, mert közben ezen a témán gondolkodtam.. Vajon tényleg igaz lehet, hogy utánam jött, és hogy megtudta az igazat? A lányok biztos nem hazudtak volna, mert tudják milyen rosszul érint, ezért biztos, hogy igaz. És tényleg sírt volna, mikor látta, hogy már elmentem? Lehet, hogy igazuk volt, és tényleg szeretett.. Lehet, hogy még most is szeret. Nem mondom, hogy én nem szeretem, de most inkább a többi érzés elnyomja ezt, amiket nem tudok megmagyarázni. De egyben érzek dühöt, amiért nem bocsájtott meg, sőt amiért meg sem hallgatott. Szánalmat, mert saját magának csinálta ezt az egészet. És szomorúságot, mert én is okosabban megoldhattam volna.. nem kellett volna az első adandó alkalomkor elfutnom, sé magam mögött hagynom mindent..
[..] Pár nap múlva ismét találkoztunk a lányokkal egy közeli parkban. Sétálgattunk, közben beszélgettünk.
- Nem lenne kedvetek holnap eljönni hozzám? Tartok egy kisebb bulit este. - kérdezte Stella
- Tényleg? - kérdeztük egyszerre So Eunnel
- Igen. Nincsen semmilyen alkalom, csak gondoltam, hogy bemutatlak titeket egy pár itteni barátomnak, akikkel jóban vagyok.
- Jól hangzik, én szívesen megyek. És te Aileen? ...Ugye te is jössz? - nézett rám csillogó szemekkel So Eun
- Ha szeretnétek, akkor elmegyek. - mosolyogtam
- Persze, hogy szeretnénk, akkor nem kérdeztem volna meg. - kuncogott Stella - Akkor majd holnap 8 körül gyertek hozzám. Most viszont lehet, hogy mennem kell, mert még más dolgom is van ma a szervezéssel kapcsolatban.
Elköszöntünk egymástól, majd mind a hárman hazafelé vettük az irányt.
*Másnap délután*
Lassan fél 7 lesz, és el kellene kezdenem készülődni. El is mentem megfürdeni, megmostam a hajam, megszárítottam, majd futtában ettem pár falatot. Megmostam a fogam, utána a nyitott szekrényem elé álltam, és azon gondolkodtam, hogy mit is kellene felvennem. Jól akartam kinézni, bár nem tudom mennyire sikerült. Felvettem egy sötét csőszárú farmert, egy szép fehér inget, amit betűrtem és buggyosra hagytam, majd egy fekete magassarkút.Vettem fel hozzá kiegészítőket, és azt hiszem elég jól sikerült.
Mire mindennel készen lettem elmúlott fél 8. Fogtam egy taxit és nem sokkal később oda is értem. Gyalog se lett volna sokkal messzebb, de ekkora magassarkúban lehetetlen lett volna..
- Szia! - köszönt lepetten Stella mikor ajtót nyitott nekem
- Szia. Csak nincs valami baj?
- Ó, dehogy is, gyere csak be - nyitotta kijjebb az ajtót - Csak nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar itt leszel.
- Hát, hamar elkészültem, és nem volt kedvem otthon ülni. Gondoltam eljövök segíteni. De most nézem, milyen jól nézel ki. - néztem végig rajta mosolyogva
- Köszönöm. - vigyorgott - Te is kitettél magadért, tetszik a magassarkúd.
- Köszi. - mosolyogtam
Egy kicsit felnevettünk, majd csöngetés zavarta meg jókedvünket. Ajtót nyitottunk és so Eun volt az.
- Sziasztok csajok! - jött be boldogan
Ölelkeztünk egyet, majd kiraktuk a maradék rágcsálnivalót, egy kicsit még kijjebb toltuk a bútorokat, elraktuk a törékeny dolgokat, és ahogyan az óra kezdte elütni a 8-at, úgy szállingóztak be az emberek. Sok mindenkivel megismerkedtem, és mindenkivel jól elvoltam. Mikor úgy gondoltuk, hogy már mindenki itt van - ami jelentett kb. 20-25 embert -, akkor besötétítettünk, elindítottuk a zenét, és szépen lassan kezdtünk belerázódni, jól éreztük magunkat. Kimentem So Eunnel és Stellával a konyhába, hogy feltöltsük a chipszes tányérokat, és vigyünk be innivalót. Sürögtünk forogtunk a konyhában, ekkor csöngettek.
- Aileen, kérlek kinyitnád az ajtót? - kérdezte Stella, mert pont tele volt a keze
- Persze. - rohantam is
Odasiettem, majd hirtelen kinyitottam. Először nem is figyeltem, hogy ki az, mert az ajtón kívül is sötét volt, és bent is. De mikor egy illat megcsapta az orrom, fürkészni kezdtem az arcát.
- Szia Aileen. - köszönt szerényen, majd beljebb lépett. Akkor egy kis homályos fény világítottam meg az arcát, és majd leesett az állam.
- Ch-Chul Soo?! - kerekedtek ki a szemeim
- Te aztán sokat változtál. - mosolyodott le egy kicsit. - Mi az, már nem is örülsz nekem?
Csak bámultam rá, észre sem vettem. Megint itt áll előttem, hihetetlen jól nézett ki. Sötét farmer, fekete cipő, és egy sötét szürke ing, és egy hosszabb fazonú fekete kabát.
- Ho-Hogy örülök-e neked? - csodálkoztam - Te még is, hogy kerülsz ide?
- Meghívtak.. - tette le kabátját a fogasra
- Ezt nem hiszem el.. Kinyírom Stellát. - mondtam utolsó mondatomat halkabban
- Most miért? Inkább érezzük jól magunkat.
- Miért csinálsz úgy, mintha misem történt volna?
- Figyelj, én..
- Ó, Chul Soo, hát megjöttél. - szakította félve Stella, mikor odatotyogott mellém
- Igen, szia. - köszönt mosolyogva Stellának
- Megbocsátasz egy percre. - mondtam Chul Soonak, majd karon ragadtam Stellát, és elhúztam a szoba másik végébe - Ő meg mit keres itt?! - kérdeztem felháborodva mikor megálltunk
- Hát.. Az van, hogy azt akartuk, hogy megint találkozzatok, és megbeszéljétek..
- "Akartuk"?! Még is kivel..?
- So Eunnel.. - mondta ki félve Ma délután kérdeztem meg tőle, hogy szerinte jó ötlet-e meghívnom, és szerinte jó ötlet volt, és én is annak tartom.
- Ti nem vagytok normálisak.. - fontam össze karjaimat
- Ugyan, lazíts már. Bulizzunk egyet. - rázta meg a vállam - Ha akarod, akkor hagyd figyelmen kívül, bár az lenne a legjobb, ha most egy kicsit beszélgetnétek..
- Majd meglátjuk, rendben?
- Rendben, csak ne legyél ilyen lehangolt, azt akarom, hogy jól érezd magad.
- Oké. - végül csak elmosolyodtam, majd átöleltem.
- Nem zavartam meg semmit? - kérdezte Chul Soo, mikor odajött mellénk - Mert akkor elmegyek.
- Nem, maradj csak nyugodtan Ugyan olyan jogod van itt lenni, mint nekem. - fordultam felé, és próbáltam kedvesen mondani
- Akkor rendben. Nincs kedved inni valamit?
- Tényleg, menjetek csak, de még kint van a konyhában.
- Oké. - válaszoltuk egyszerre
Megindultunk a konyha felé, majd ott a pultnál álltunk, és töltöttünk inni.
- És amúgy mi újság..? - hozta fel a témát - Hogy-hogy megint itt vagy Koreában?
- A munkám miatt.. - kortyoltam bele italomba
- Tényleg?! És mit dolgozol? - tartott a szájánál a poharat
Félve kezdtem bele..
- Hát.. Folytattam az éneklést, és... 2 hete költöztem ide vissza egy kis lakásba.
- Ó, ezt örömmel hallom. - mosolyodott fel egy pillanatra - És lett már valami eredménye? - szürcsölgetni kezdett
- Hát, igazából még csak 2-3 hét múlva fogjuk elkezdeni felvenni a dalt.. Na és te? Hogy-hogy itt vagy Szöulba? - kíváncsiskodtam
- Feljöttem ide, mert itt több a munkalehetőség, és most éppen próbálok elhelyezkedni.
- Értem. Akkor sok sikert.
- Köszönöm.. - tette le a poharat - Sajnálom, hogy előhozom megint ezt a témát, de így utólag is bocsánatot szeretnék kérni tőled..
- Figyelj, én már ezt lezártam magamban. Nem szeretnék erről beszélni, csupán jól szeretném érezni magam, rendben? - mosolyogtam egy kicsit
- Hát rendben. - ő is próbált egy kis mosolyt csalni az arcára.
Sokat beszélgettünk egész este, bepótoltuk a kimaradt 5 évet. Még is olyan furcsa érzés fogott el.. olyan volt mint régen, amikor fiatalabbak voltunk.
Hajnali fél 3 felé mindenki kiszivárgott a lakásból. Nagyszerűen éreztem magam egész éjjel, bár lehet, hogy egy kicsit túl jól éreztem magam..
Nevetgélve terültem el a fal mellé tolt kanapéra, még egy pohár borral a kezemben. Már csak Stella, So Eun és Chul Soo voltak ott.
- Szerintem Aileen kicsit többet ivott a kelleténél. - éreztem ahogyan So Eun leül mellém
- Miből gondolod? - kérdezte Stella, mialatt próbált egy kicsit összepakolni
- Csak rá kell nézni. Szerintem nem kellene egyedül hazaengedni..
- Már miért ne kellene? - vigyorogtam, majd belekortyolgattam poharamba, amíg csak meg nem láttam az alját
- Jó, szerintem most már ennyi elég lesz. - vette ki a poharat a kezemből Chul Soo, letette a földre, majd leguggolt elém.
- Na, kérek még~ - elhúztam az utolsó szót, úgy nyavalyogtam
- Valamelyikőtök tudja merre lakik? - kérdezte tőlük Chul Soo
- Hát, az az igazság, hogy még egyikünk sem járt nála.. - mondta So Eun
- És a címét sem tujátok?
- Én felírtam! - pattant ki Stella fejéből - De várjatok.. szerintetek helyes lenne hazavinni, és ilyen állapotban egyedül otthagyni?
- Mondjuk ez igaz.. - sóhajtott So Eun
- Akkor majd én elviszem.. hozzám.. és majd holnap hazamegy.. - kapta fel a fejét Chul Soo
Erre mind 2 lány összenézett, majd végül beleegyeztek. Ugyan nem mondták ki, de azzal az indokkal, hogy talán meg tudjuk beszélni, és megint összejövünk.
- Gyere Aileen, állj fel. - próbált segíteni Chul Soo
- Hová megyünk? - karoltam át, majd nagy nehezen felálltam, és a mosoly még mindig nem fagyott le az arcomról
- Haza. - átölelt a derekamnál, az egyik kezem pedig a nyakába tette, és úgy indultunk meg
Elköszönt(ünk) a lányoktól, és levitt a kocsijához. Nem igazán emlékszem mindenre, már csak arra, hogy reggel van. Még félálomban voltam, alig bírtam kinyitni a szemem. Iszonyúan sajgott a fejem a fájdalomtól, és minden porcikám fájt. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és Chul Soot találtam magam előtt. Azt hittem rosszul látok. Ott feküdt mellettem, velem szembe, de valahogy nem zavart..
- Jó reggel. - köszönt, mikor észrevette, hogy kinyitottam a szemem
- Jobbat. - Szorítottam össze erősen szemeimet, és a homlokomra tettem a tenyerem - Hol vagyok?
- Itt, nálam. tegnap este csúnyán beittál, ezért a lányokkal nem találtuk jó ötletnek, hogyha hazaviszünk, és egyedül hagyunk ott, így én elhoztalak..
- És..M-miért pont te? - lepődtem meg
- Mert Stella ma reggel ment valahová, So Eun meg a szülei miatt nem vihetett hozzájuk. Ezért.
- Értem. - körül néztem magam körül - De mit keresek a földön?!
- Mikor bejutottunk nagy nehezen a lakásba, csak idáig bírtál eljönni, és valamiért itt ne akartál megmozdulni.. Ezért ide hoztam neked párnát és takarót..
- És az inged?.. - néztem magamra
- Vacogtál, mikor kiszálltunk kocsiból, ezért kölcsönadtam
- Feküdj vissza, hozok neked gyógyszert. - ezzel felpattant, és elment a konyhába. Pár másodperc múlva vissza is tért, majd törökülésbe leült mellém. Kénytelen voltam, én is feltápászkodni és bevenni vízzel a gyógyszert.
- Na és te?.. - kérdeztem miután lenyeltem a kortyot - Te hogy-hogy itt feküdtél?
- Nem akartalak egyedül hagyni. - zavarában pillantott a földre, majd vissza rám
Erre nem tudtam mit mondani, csak visszanyújtottam neki a poharat egy "Köszönöm" szóval. Majd mosolygott egyet, felállt, és pár perc múlva a konyhából kiszólt.
- Tudsz jönni reggelizni?
- Megpróbálok.. - tápászkodtam fel. Lassan kisétáltam a konyhába, mert minden porcikám fájt a földön alvástól, na meg persze minden lépésnél belehasított a fejembe a fájdalom
Leinvitált az asztalhoz, hogy üljek le, majd elém rakott egy tányér tojásrántottát. Ezen elmosolyodtam, mert az jutott eszembe, amikor próbált valamit összeütni, de nem sikerült, és végül én segítettem neki megcsinálni ezt.
- Min mosolyogsz? - ült le mellém, szintén egy tányér rántottával
- Semmi, csak eszembe jutott valami.. nem gondoltam volna, hogy még mindig szereted. - kaptam be az első falatot 1-2 fújás után
- Ja~ - elvigyorodott a tányérjára, majd felszúrt egy falatot - Ezt nem lehet megunni.
Csöndben elfogyasztottuk a reggelit, majd segíteni akartam neki elmosogatni. Így is tettem, de mikor épp, hogy elkezdtem, oda jött hozzám.
- Normális vagy? Nehogy elmosogass..
- Most miért? - raktam ki egy tányért a csurgatóba
- Mert ezt nekem kellene.. - vakarta meg tarkóját - Te vendég vagy.
- Csak segíteni szeretnék.. - pillantottam rá - Hiszen itt aludhattam.
- Ajj, ugyan már.. Gyere, hagyjad..
- Ha már elkezdtem akkor be is fejezem. - tettem bele kezem a vízbe és folytattam
- Rendben.. Köszönöm. És egyébként.. Jól áll az ingem.. - ment el mellőlem
Erre elmosolyodtam, de nem néztem rá, képzelje azt, hogy figyelmen kívül hagyom. Kezdett minden olyan lenni mint régen. Egy kicsit furcsa volt, hogy mindketten úgy teszünk, mintha misem történt volna, de inkább csináljuk ezt, mint hogy megint egész nap veszekedjünk, mint régen..
Éppen végeztem a mosogatással, és csend volt az egész lakásba. Nem is hallottam a hangját, ezért bátorkodtam elindulni fel az emeletre, megnézni, hogy ott van-e. Az egyik szoba ajtaja résnyire volt nyitva. Félénken bedugtam a fejem, de nem volt ott senki. Látszott hogy az az ő szobája, ezért bementem, mert le akartam tenni az ágyra az ingét, mivel még rajtam volt a sajátom is. Épp, hogy levettem, szépen leterítettem az ágyra. Még simítottam rajta egyet-kettőt, ekkor hallottam, hogy Chul Soo belép a szobába. Felkaptam a fejem, és ott állt előttem egy szál törölközőben, eltakarva alsó testét. Hasa, vállai és haja még egy kicsit vizesek voltak, majd elállt a lélegzetem..
- Hát te..? - kérdezte kicsit meglepődve
- Én..Ő..Csak visszahoztam az ingedet, remélem nem baj.. - mondtam zavarodottan, közben alig bírtam levenni szemem felsőtestéről. Most valahogy izmosabbnak tűnt, mint akkoriban.
- Miért vagy ilyen zavarban? - kuncogott, majd megfogta ingét és széke karfájára tette - Már láttál így - fordul vissza hozzám
- N-Nem tudom... Csak az ingedet akartam visszahozni, már megyek is.. - akartam megindulni, de megfogta a karom. Nem szorította meg, csak épphogy hozzáért, de az már elég volt ahhoz, hogy megálljak.
- Várj. - mondta, majd maga elé húzott, és egyre jobban közeledett.
Azt hittem meg fog csókolni, amire nem tudom hogy reagáltam volna, de végül átölelt. Teste még mindig vizes volt egy kicsit, így ahogy arcom hozzá ért, én is kaptam belőle. Kicsit meglepődtem, de végül is jól esett. Viszonoztam ölelését, majd lassan lecsuktam a szemem, hogy átérezzem a pillanatot. Fejét nyakamba temette, majd úgy suttogta:
- Annyira hiányzott ez már..
Kinyitottam a szemem, és csak annyit mondtam..
- Nekem is.
- Örülök, hogy újra itt vagy.
Ekkor elengedtem, a szemébe néztem, és megfogtam az arcát.
- Hiányoztál. - mondtam kedvesen
Egy kis mosollyal válaszolt.
Mielőtt még csók lett volna ennek az egésznek a vége, vagy még annál is több, amit úgy éreztem, hogy most nem szeretnék - mert nem akartam, hogy úgy érezze, hogy túl könnyen ment visszaszereznie.. akarom, hogy egy kicsit harcoljon.. mert ha ezt teszi, akkor bebizonyosodik, hogy tényleg szeret még -, kizökkentem a pillanatból, és mondtam neki, hogy nekem most mennem kell. Bekéredzkedtem a fürdőszobába, rendbe szedtem magam egy kicsi, majd megköszöntem, hogy befogadott éjszakára. Kint az utcán fogtam egy taxit, még egy utolsót köszöntem neki, és elmentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése