- Ez mi volt?
- Semmi. - felmentem, és akartam kivinni a kész rendeléseket.
- Hé, várj, de hát mondott valamit? Nem tűntek valami barátságosnak.. - elém állt, és nem akart elengedni
- Már megszoktam.. - vissza letettem a sütis tányért, ami a kezemben volt, és a szemébe néztem
- Ezt meg hogy érted..?
- Itt születtem, 7 éves koromban elköltöztünk Magyarországra. Ott az osztálytársaim csúfoltak, sőt, még a felsőbb évesek is. Szóval, már megszoktam, hogy az emberek ilyenek, és sosem fognak változni.
- Ó, értem, ne haragudj, hogy megkérdeztem.
- Semmi baj, ne kérj bocsánatot. Most kiviszem ezt a rendelést, már biztos várják. - elmentem mellette.
Mikor kivittem, éppen akartam visszamenni, de hallottam, hogy az a fiú 'Pincér!'-t kiált. Nem volt más választásom, én mentem oda. Elővettem a papírkámat, és megkérdeztem mit szeretnének. Az a lány végig rossz szemmel nézett rám, a fiú pedig csak bámult. Felvettem a rendelésüket, és igyekeztem is kivinni. Közben az szúrta meg a szemem, hogy nem Koreaiak. Akkor meg vajon hogy kerülnek ide?! Vajon csak nyaraláson vannak, de semmi felnőtt?! Mind egy, az ő dolguk..
Leadtam a rendelést a konyhában, közben apa jött fel a lépcsőn.
- Na, hogy egy a munka? - kérdezte tőlem
- Elég jól :)
- Akkor rendben, látom rendelést is vettél már fel, csak nem Chul Soo mutatta meg? ;)
- De, pontosan. - közben koktélokat bekeverni bekeverni, hogy eleget tegyek a rendelésnek, de nem ment valami sikeresen.
- Hát az úgy nem lesz valami finom. - nevetett apa, mikor meglátta mit akarok kotyvasztani.
- Még életembe nem kevertem fel koktélt ilyen profi módon. - vigyorodtam el saját magamon
- Várj, szólok Chul Soonak, hogy jöjjön segíteni, mert ebben sajnos én nem tudok.. x)
Pillanatok alatt ott termett Chul Soo, és egy jó nagyon mosolygott rajtam, mikor meglátott, hogy próbálom helyre hozni azt, amit elrontottam.
- Na mutasd csak - kezdte -, segíthetek? :)
- Ezt már én is kérdeztem tőled, azt mondtad, hogy megleszel, hát akkor most én sem kérek segítséget.. - viccelődtem
- Ne butáskodj már, ki akarod szolgálni őket, vagy inkább meg akarod mérgezni? :D
- Most, hogy így belegondolok.. de annak a lánynak szívesen megcsinálnám, ha már egyszer mérgező lenne.. - néztem rá a távolból mérges szemekkel
- Miket beszélsz? Hagyd rá ! ;)
- Jól van, gyerünk csináljuk, mert sosem leszünk kész 5 koktéllal..
Elkezdtük csinálni, Chul Soo tette bele a hozzávalókat, és csak néha néha, pár gyümölcsöt, de a végén én ráztam össze, és öntöttem ki. Nem is olyan nehéz, mint amilyennek látszik..
Jól el hülyéskedtük az egészet, de a végén összehoztuk. Ami a keverőpohár alján maradt pár korty, azt megittuk. Ki is vittem nekik egy tálcán, de persze ez sem ment simán.
- Én nem ilyet kértem..! - szólalt meg a csaj, mikor odatettem elé.
- De hát azt mondtad, hogy ...
- Egy vendéggel úgy tudom nem illik vitatkozni.. - szakított félbe.
- Bocsánat -.- akkor milyet hozhatok? - próbáltam jó pofit vágni
- Hallod drágám - mondta halkan az a fiú neki magyarul -, ez is ugyan olyan finom, és nézd meg, tele van gyümölccsel, és lehet, hogy a másikban több a cukor..
- *sóhaj* Hát Jól van - folytatta tovább nekem a csak koreaiul - , de legközelebb nem fogom kifizetni
Úgy ledöbbentem, hogy ezek szerint mindannyian magyarok, hogy nem tudtam erre mit mondani.
- Rendben.. - dadogtam halkan a ledöbbentségtől
Vissza igyekeztem a pulthoz, hogy letegyem a tálcám, akkor jöttek fel új vendégek.
- Hagyd csak, most megyek én ;) - mondta Chul Soo, kilépve a konyhából.
- Oké.
Csak őket bámultam, ahogyan ott iszogatnak, mikor az a fiú rám nézett gyorsan lehajtottam a fejem, nehogy észrevegye, hogy oda tekintgetek.
Chul Soo visszaért, és kérdezte, hogy miért tűnök ilyen furcsának, miközben a ragadós foltokat töröltem le a pultról. Elmondtam neki, hogy ők ott magyarok, és hogy ezen teljesen ledöbbentem, mert csak így hirtelen ide beül egy csoport magyar fiatal.. Mondta, hogy ebben szerinte nincs semmi furcsa, tavaly is voltak itt, és általában szoktak is lenni, nem csak nyáron. Úgy gondolta, hogy hát akkor jól van, csak én furcsálltam ezt a dolgot ennyire.
[..] Kb. fél órával később, mikor már késő délután fele járt, odamentem hozzájuk, hogy odaadjam a számlát. Mikor az a srác kinyitott a pénztárcáját, megpillantottam benne a jogosítványát. A vezeték nevét láttam, de az épp elég volt. Adam-nek hívják. A lányt pedig Stellának, mert hallottam, amikor hangosan kimondja a nevét. Fizettek, hoztam a visszajárót, mind az 5-en felálltak, és elmentek. Mikor visszamentem, hogy leszedjem az asztalt, egy cetlit találtam a terítő alá dugva. Adam neve, és telefonszáma állt rajta. Milyen szokás ez? De biztos nem azért gyömöszölte be oda, mert nem kell neki. Na, és vajon a barátnője mit szólt hozzá? Elvégre az előbb 'drágám'-nak szólította..... *sóhaj* Egy újabb srác aki hűséges a barátnőjéhez.. Na igen..
Már éppen indultam, hogy kidobjam a szemétbe, mert nekem nem kell.. Akkor megjelent apa. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy biztos nem örülne, ha ezt meghallaná, hogy csak úgy telefonszámokat dugdosnak ide-oda. Ezért gyorsan beledugtam a kis matróz ingem mellzsebébe.
- Na, hogy telik a munka, látom serénykedsz - mosolygott, és elment mellettem, úgy látszik sietett valahová
- Igen, igyekszem - szóltam utána
Leszedtem az asztalokat, ahol fogyasztottak, bevittem a használt edényeket, poharakat a konyhára, ott volt Chul Soo is, a polcokat rendezgette, hogy minden a helyén legyen. Pár emberke pedig ott sürgött-forgott, mert még mindig volt 6 rendelés.
Kiviharoztam a konyhából, és be akartam menni az öltözőbe, megnézni, hogy hívott-e valaki telefonon. Nem volt szerencsém, mert nem keresett senki, de jól volt egy kicsit a csöndben üldögélni. Már nagyon fájt a lábam a cipőben, egész nap magassarkúban rohangálni.. Akkor hirtelen kopogtak.
- Aileen, itt vagy?! - szólt, kívülről egy hang
- Igen, gyere!
Apa nyitott ajtót.
- Szeretnél hazajönni velem, már majdnem 7 óra.?! - kérdezte
- Felőlem mehetünk, de akkor átöltözök, és máris megyek :)
- Rendben, kint várlak a bejáratnál.
Becsukta maga után az ajtót. Én pedig átöltöztem, kicsit feltűztem a hajam, és elindultam kifelé. Mikor elhaladtam a pult ellett, megláttam Chul Soot, és elköszöntem tőle. Kérdeztem , hogy ő hogy-hogy még dolgozik?! Azt mondta, nemsokára megy haza ő is. Kicsit furcsának találtam, de hát biztos nem az én dolgom.
Lementem az emeleten, kikerültem az embereket, és apa már kint várt, közben beszélgetett valaki mással. Amíg vártam, addig a hajón sétálgattam, a korlát mellett, és nézelődtem.
Mikor apa szólt, hogy most már indulhatunk, megindultam visszafelé.
- Apa, Chul Soo hogy-hogy még akkor is dolgozott, mikor mi eljöttünk?! - kérdeztem tőle, hazafelé menet, miközben bámultam ki az ablakon
- *sóhajtott* Kell neki a pénz.
- Hogy érted? Mármint, mire..?
- Nem olyan gazdagok. A szüleinek akar segíteni azzal, hogy ő is keres pénzt. Ezért vettem fel ide dolgozni, meg hát azért is, mert nagyon rendes gyerek, jól végzi a munkáját.
- Értem.. - válaszoltam halkan, mert nekem is ez a tervem, hogyha majd kapok munkát, akkor én is tudok segíteni anyának.
- Néha még éjszakai is vállal műszakot - folytatta -, elcseréli valakivel, és akkor még többet tud keresni.. Persze mondtam neki, hogy meg tudom emelni a fizetését, de nem akarta, hogy kivételezzek vele, és mondtam neki, hogyha bármikor kell neki pénz, hozzám jöhet, mert a szülei is nagyon jó emberek. De nem fogadta el. Csak munkával akar pénzt keresni.
Mikor ezt kimondta, épp bekanyarodtunk a bejárón, erre nem szóltam vissza neki, hanem kiszálltam, bementünk, felmentem a szobámba, és rádűltem az ágyra, mert nagyon kifáradtam.. De még el kellett mennem fürdeni, úgyhogy azt gyors elintéztem. Közben azon gondolkodtam, hogy ezek szerint Chul Soonak is olyan élete lehet, mint nekem.. *hmm* Különös, pedig nem látszik meg rajta, hogy ilyen gondok vannak a családjukban, de ez már az ő magán dolguk..
[..] Úgy éreztem, hogy nem tudok elaludni, ezért lementem a nappaliba, és gondoltam halkan nézem egy kicsit a TV-t.. Hallottam, hogy apa még mászkál a szobájában, és még a villany is világított nála.
Mikor már kezdtem álmosnak érezni magam, lekapcsoltam a TV-t, és felmentem lefeküdni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése