Jó olvasást ~
*Chul Soo szemszöge*
Este későn feküdtem le, így már volt 10 óra is, mikor felkeltem. Szerencse, hogy szombat van.. Már éreztem is a reggeli illatát, épp időben nyitottam ki a szemem. Lementem a konyhába, köszöntem anyáéknak, majd fogtam egy sütit, egy bögre forró teát, elterültem a nappali kanapéján, és ott egy újságot lapozgatva élveztem a nap melegét, ahogy besüt az ablakon.
Az én családomról tudni illik, hogy nagyon egyedi.. de jó értelemben.. Mindig jól fogadjuk az új dolgokat, anyukám szeret emberekkel foglalkozni, ezért kórházban dolgozik. Néha én is elmegyek vele, mert jó látni, hogy embereken segíthetek. Apukám egy kis élelmiszer boltban dolgozik, nem messze tőlünk. Hát persze, hogy hozzá is elmegyek, amikor van szabadidőm. Ezekből azt lehet levenni, hogy nincs semmi gond, minden remekül megy.. De a több pénzt eddig anya hozta a házhoz, de most már más főnöke van, és az nem úgy fizet mint a régi. Ezért most már én is többet dolgozok, hogy segítsem őket. Mindent megpróbálok tenni, csakhogy ők is élvezzék az életet. Anyukám mindig is mosolygós volt, és még akkor is azt teszi, hogyha már belül teljesen összeomlott. Apukám szintúgy. Érdekes.. én ebben pedig nem igazán hasonlítok rájuk.. inkább kicsit visszahúzódóbbnak mondanám magam, de ha kell, akkor én is meg tudom mutatni, hogy mit tudok..
[..] Már 2 óra körül járhatott, amikor csak álltam a szobám ablaka előtt, és néztem ki rajta, azon gondolkodva, mit tevékenykedjek. Anyáék este meghívást kaptak valamilyen rendezvényre, ismerősök körében.. Engem is hívtak, de nem olt kedvem elmenni, hétvégéken inkább pihenni szeretek.
Gondoltam elmegyek egyet biciklizni a tengerpartra. Nem akartam egyik haveromat sem elhívni, jobbnak láttam egyedül. El is indultam. Szóltam anyáéknak, azt mondták nem biztos, hogy itthon lesznek, mire visszajövök, úgyhogy elköszöntem tőlük. Kihoztam a biciklimet a garázsból, felpattantam rá, és a szél azonnal a hajamba kapott. A tengerpart felé vettem az irányt, arra, amerre a hajó van, mert az van legközelebb. Mindig élvezem a biciklizést, egyszerűen imádom. Főleg, hogy végre arra a biciklire ülhetek fel mindig, amire annyit gyűjtöttem pár évvel ezelőtt. Szokás szerint jó nagy volt a forgalom, így eltartott 10 percig is, mire oda leértem. De teljesen megérte. Az idő tökéletes volt, igazi nyári nap. Szeretek egyedül lenni. Lehet, hogy furán hangzik, de nem annyira szeretem, mikor a barátaimmal vagyok, és rajtam kívül még 3-an beszélnek. Persze sok a röhögés, a vicc, és az életre szóló emlékek. Ezek miatt azért jó össze jönni egy héten legalább 2-3x, de most, hogy mindegyikünknek lett nyári munkája, erre nem nagyon lesz lehetőség.
Mikor odaértem voltak lent egy páran, akik sétálgattak vagy esetleg fürödtek, de nem zavartak. Elbiciklizgettem ott egy darabig, aztán mikor ránéztem az órámra, már majdnem fél 5 volt. Gondoltam, hogy most már haza kellene menni, ezért elindultam.
Otthon visszatoltam a garázsba a biciklim, bementem és úgy gondoltam eszek pár falatot. Találtam még a déli kajából a hűtőben, el is kezdtem csipegetni egy kicsi. Hidegen nem volt valami finom, megmelegíteni pedig nem volt kedvem, mert annyira azért nem voltam éhes. Nem tudtam mit kezdjek magammal, hát beültem a TV elé, és végiglapozgattam a csatornákon. Kb. fél órát el is töltöttem ott a kanapén heverve, aztán úgy gondoltam, jól esne egy jó nagy zuhany, mert megizzadtam a napon. Bementem a szobámba friss ruháért, és már indultam is a langyos víz alá.
Nem siettem el a dolgot, mert nem volt semmi tennivalóm, ezért eltöltöttem ott bent vagy 20 percet is. Mikor végeztem és kiléptem az ajtón, elmentem, hogy igyak pár kortyot, amikor hirtelen csöngettek. Elképzelésem sem volt, hogy ki az, de biztos anyáékat keresik.
Nem szárítottam meg a hajam, ezért kócos vizes fejjel nyitottam ajtót. Nagy meglepetésemre..
- Ó, szia.. - köszönt zavarban
- Szia Aileen, nem gondoltam, hogy te vagy az.. - érzetem, mintha elpirultam volna
- Semmi baj - elmosolyodott - Bejöhetek? Hoztam egy kis sütit.. - mutatta a tányért
- Persze, gyere csak be.
Mikor belépett az ajtón, átnyújtotta nekem a süteményes tányért. Nem is számítottam volna rá, hogy ő lesz az, meg is lepődtem.
- Gyere, ülj le. - mutattam a kanapéra
- Ugyan, csak áthoztam a sütit, nem szeretnék zavarni..
- Dehogy is zavarsz, nincs itthon senki, csak én..
- Igen?! Hogy-hogy?
- Valami vacsorára lettek meghívva anyumék, ezért én maradtam itthon..
- Miért nem mentél velük?
- Nem volt kedvem, nem igazán ismerek ott senkit, és úgy meg nincs értelme..
- Értem. Hát akkor mit fogsz csinálni? - kérdezte, miközben a kanapé felé tartott, és leült.
- Nem igazán tudom - mentem oda én is -, gondolkodtam, hogy megnézek egy filmet.
- Hát akkor nézzünk valamit, legalább akkor én sem unatkozok otthon egyedül. :)
- Jó ötlet. :)
Kerestünk valami jó vígjátékot a DVD-k közül, besötétítettünk a függönyökkel, majd elkezdtük a filmet. Úgy gondoltam odaviszem a sütit amit hozott, hogy majd közben megegyük.
- Hmm, ez nagyon finom, te sütötted? - kérdeztem az első falat után
- Igen, izlik? :)
- Persze, Nagyon finom.
- Csoda, pedig nem sokat sütöttem eddig életemben.. - elvigyorodott
- Tessék, vegyél - nyújtottam neki a tányért.
- Nem, köszi. Ezt neked hoztam.
- Hát jó.. - elfordultam és ettem tovább, majd pár másodperc múlva megint megszólalt:
- Na jól van, olyan jóízűen eszed, nem bírom tovább - vigyorgott, és elvett egyet a tányérról
Erre elnevettem magam, mert aranyos volt, és együtt folytattuk a sütievést.
A filmen rengeteget szórakoztunk, dűltünk jobbra-balra, és fogtuk a hasunkat a nevetéstől.
[..] Mikor vége lett, valahogy szóba jött a zene. Mondta is, hogy ő tud gitározni. Meg is lepődtem, mert nem néztem volna ki belőle. De persze, mikor hallottam dúdolni, már abból is hallottam, hogy biztos jó hangja van, szóval szerintem nem csak a gitárhoz van tehetsége. Emlékeztem, hogy van lent egy gitár a garázsba, mert meg akartam tanulni egyedül gitározni, de persze nem sikerült.. Rábeszéltem, hogy menjünk le, és megmutatja mit tud.. Ott van lent a régi kanapénk, szóval arra leültünk, és először behangoltuk. Vicces volt, mert jó sokat kellett vele elidőzni, amíg a portól is megszabadítottuk egy kicsit.
Odanyújtottam a kezébe, én pedig egy széket kerestem és leültem elé.
- Van egy dal, amit én magam írtam, szóval ne nevess ki..
- Nem foglak, ígérem :)
Elkezdett játszani, majd énekelni, és egyszerűen olyan volt, mintha máshol lennék. Csak figyeltem, ahogyan ajkait elhagyják azok a csodás hangok, ahogyan ujjait a húrokon táncoltatja. Egyszerűen csodálatos volt.
És az a dal.. teljesen tökéletes volt. Nem tudom milyen fejet vághattam, de csak bámultam. Kár, hogy nem tartott sokáig, szívesen hallgattam volna még..
- Ez egyszerűen csodálatos - szólaltam meg nehezen, miután abbahagyta
- *elmosolyodott* Köszönöm, örülök, hogy tetszett..
- Nem gondolkodtál még abban, hogy ezzel kezdj valamit?
- Hát.. az az igazság, hogy az az egyik legnagyobb álmom, hogy énekes nő legyek, de eddig ez ott Magyarországon nem nagyon valósulhatott meg..
- De most, hogy itt vagy?! Sima az út.. - lelkesedtem
- Örülök, hogy ilyen lelkes vagy - vigyorgott -, de azt sem tudom hol kezdjem..
- Hát, akkor mire lesz való az a színpad a hajón? - gondolkoztam
Felkapta a fejét, majd mosolygott.
- Szerinted lenne lehetőség? - kezdett ő is izgatott lenni
- Hát persze! Hisz szoktak táncestek lenni, ott meg sok ember van, simán felléphetsz!
- Úristen, tudod mióta vártam ezt?! - vigyorgott és ökölbe szorította a kezeit.
Én csak egy jót vigyorogtam rajta, majd javasoltam, hogy menjünk fel a konyhába, mert amúgy is kezdtünk már egy kicsit megéhezni. Mondtam neki, hogy várjon meg kint a nappaliban, összeütök valamit, addig nyugodtan körbe nézhet a lakásban, ha szeretne, vagy gitározgathat, mivel felhoztuk magunkkal.
Bementem a konyhába, benéztem a hűtőbe, hogy mit tudnék csinálni. Gondoltam összeütök valamit tojásból, mert abból rengetek volt a tartóban. Kivettem őket, és gondolkodtam.. Elővettem egy serpenyőt, hátha kelleni fog. Elkezdtem felütni pár tojást, hátha közben megjön az ihlet, de valahogy nem sikerült..
[..] Nem sokkal később majdnem mindenhol tojás volt körülöttem, még a homlokomon is találtam. Azon reménykedtem, hogy Aileen nem jön be, mert nem lehet valami szép látvány.. De megvárakoztatni sem akarom.. Éppen kezdtem már egy kicsit feltörölgetni a tojást a konyhapultról, amikor az ajtót hallottam nyitódni, majd mikor felpillantottam, Aileent láttam belépni, nagy vigyorral az arcán. Egy jót nevetett rajtam, én sem bírtam ki, hogy ne nevessek saját magamon.
- Na, most már értem, hogy miért pincérnek vettek fel, és nem szakácsnak. - viccelődött, miközben odajött hozzám.
- Ne gúnyolódj, inkább gyere segíts ezt feltakarítani - próbáltam komoly lenni, de egyszerűen nem bírtam, látva, hogy milyen jóízűen nevet. Így jobb látni, mint akkor mikor a karjaimban sír..
- Jól van na, de ebből mit akartál kihozni?
- Magam sem tudom.. - vigyorodtam el megint - csak, sok volt a tojás, és úgy gondoltam csinálok belőle valamit..
- Ja, óceánt.. na gyere, töröljük fel, és a maradékból pedig van egy ötletem mit csináljunk.
Fel is töröltük gyorsan, és még így is maradt egy csomó, felverve egy tálban.
- Tudod mi az a tojásrántotta, igaz? - kérdezte
- Nem igazán..
- Annál jobb, mert most azt fogunk csinálni. Szeretnél segíteni? :)
- Naná :)
Megkért, hogy én vágjak fel hagymát, majd azt elkezdtük a serpenyőben sütni, és rá a tojást. Isteni illata volt. Megkérdeztem honnan szedte ezt az ötletet, és azt mondta, hogy anyukája szokott ilyet csinálni, amikor sietni kell valahová, és gyorsan kell enni, vagy csak simán reggelire. Jól elvoltunk, bár a takarítás egy kicsit tovább tartott, mint az elkészítés..
Miután tökéletesre csináltuk szedtünk ki egy-egy tányérba, lehuppantunk a nappaliba, és elkezdtük enni. Valami isteni finom volt, nem gondoltam volna, hogy a magyar kaják ilyen finomak.
- Nagyon jól sikerült. - dicsértem félig teli szájjal.
- Örülök, hogy ízlik. :) Van még a serpenyőben, majd később megeszed, ha éhes leszel..
- Akár már most megenném az összeset - vigyorogtam
- Én nem akadályozlak meg, de akkor majd ne nyavalyogj, hogy hamar elfogyott :D
- Majd jössz, és csinálsz nekem - kacsintottam egy kicsit
Erre egy kicsit mosolygott, majd halkan megszólalt:
- Szeretek veled lenni..
Meglepődtem, de elmosolyodtam.
- Többet is lóghatnánk. Lenne kedved?
- Persze. Mondjuk, valamikor lemehetnénk a partra, mit szólsz? :)
- Jó ötlet. Mondjuk holnap? Úgy is vasárnap..
- Benne vagyok :D
- Oké, akkor holnap én megyek el érted ;)
- És kb. mikor?
- Legyen meglepetés..
- Rendben.. De most már mennem kéne, már majdnem 8 óra, apa már biztos aggódik.. - állt fel a kanapáról
- De akkor már hívott volna, nem? - néztem fel rá, miközben a ruháját igazította
- Lehet igazad van.. de akkor is mennem kéne.. Majd akkor holnap délután gyere valamikor.. :)
- Jól van. Gyere, kikísérlek.
Az ajtó felé vettük mindketten az irányt, majd mindketten átléptük a küszöböt. Hirtelen átölelt, minden ok nélkül, mégis nagyon jól esett. Nem tudom, de néha csak úgy ok nélkül átölelt. Ilyenkor olyan melegséget érzek, és olyan jól esik, legszívesebben itt mindig megállítanám az időt..
- Hát.. az az igazság, hogy az az egyik legnagyobb álmom, hogy énekes nő legyek, de eddig ez ott Magyarországon nem nagyon valósulhatott meg..
- De most, hogy itt vagy?! Sima az út.. - lelkesedtem
- Örülök, hogy ilyen lelkes vagy - vigyorgott -, de azt sem tudom hol kezdjem..
- Hát, akkor mire lesz való az a színpad a hajón? - gondolkoztam
Felkapta a fejét, majd mosolygott.
- Szerinted lenne lehetőség? - kezdett ő is izgatott lenni
- Hát persze! Hisz szoktak táncestek lenni, ott meg sok ember van, simán felléphetsz!
- Úristen, tudod mióta vártam ezt?! - vigyorgott és ökölbe szorította a kezeit.
Én csak egy jót vigyorogtam rajta, majd javasoltam, hogy menjünk fel a konyhába, mert amúgy is kezdtünk már egy kicsit megéhezni. Mondtam neki, hogy várjon meg kint a nappaliban, összeütök valamit, addig nyugodtan körbe nézhet a lakásban, ha szeretne, vagy gitározgathat, mivel felhoztuk magunkkal.
Bementem a konyhába, benéztem a hűtőbe, hogy mit tudnék csinálni. Gondoltam összeütök valamit tojásból, mert abból rengetek volt a tartóban. Kivettem őket, és gondolkodtam.. Elővettem egy serpenyőt, hátha kelleni fog. Elkezdtem felütni pár tojást, hátha közben megjön az ihlet, de valahogy nem sikerült..
[..] Nem sokkal később majdnem mindenhol tojás volt körülöttem, még a homlokomon is találtam. Azon reménykedtem, hogy Aileen nem jön be, mert nem lehet valami szép látvány.. De megvárakoztatni sem akarom.. Éppen kezdtem már egy kicsit feltörölgetni a tojást a konyhapultról, amikor az ajtót hallottam nyitódni, majd mikor felpillantottam, Aileent láttam belépni, nagy vigyorral az arcán. Egy jót nevetett rajtam, én sem bírtam ki, hogy ne nevessek saját magamon.- Na, most már értem, hogy miért pincérnek vettek fel, és nem szakácsnak. - viccelődött, miközben odajött hozzám.
- Ne gúnyolódj, inkább gyere segíts ezt feltakarítani - próbáltam komoly lenni, de egyszerűen nem bírtam, látva, hogy milyen jóízűen nevet. Így jobb látni, mint akkor mikor a karjaimban sír..
- Jól van na, de ebből mit akartál kihozni?
- Magam sem tudom.. - vigyorodtam el megint - csak, sok volt a tojás, és úgy gondoltam csinálok belőle valamit..
- Ja, óceánt.. na gyere, töröljük fel, és a maradékból pedig van egy ötletem mit csináljunk.
Fel is töröltük gyorsan, és még így is maradt egy csomó, felverve egy tálban.
- Tudod mi az a tojásrántotta, igaz? - kérdezte
- Nem igazán..
- Annál jobb, mert most azt fogunk csinálni. Szeretnél segíteni? :)
- Naná :)
Megkért, hogy én vágjak fel hagymát, majd azt elkezdtük a serpenyőben sütni, és rá a tojást. Isteni illata volt. Megkérdeztem honnan szedte ezt az ötletet, és azt mondta, hogy anyukája szokott ilyet csinálni, amikor sietni kell valahová, és gyorsan kell enni, vagy csak simán reggelire. Jól elvoltunk, bár a takarítás egy kicsit tovább tartott, mint az elkészítés..
Miután tökéletesre csináltuk szedtünk ki egy-egy tányérba, lehuppantunk a nappaliba, és elkezdtük enni. Valami isteni finom volt, nem gondoltam volna, hogy a magyar kaják ilyen finomak.
- Nagyon jól sikerült. - dicsértem félig teli szájjal.
- Örülök, hogy ízlik. :) Van még a serpenyőben, majd később megeszed, ha éhes leszel..
- Akár már most megenném az összeset - vigyorogtam
- Én nem akadályozlak meg, de akkor majd ne nyavalyogj, hogy hamar elfogyott :D
- Majd jössz, és csinálsz nekem - kacsintottam egy kicsit
Erre egy kicsit mosolygott, majd halkan megszólalt:
- Szeretek veled lenni..
Meglepődtem, de elmosolyodtam.
- Többet is lóghatnánk. Lenne kedved?
- Persze. Mondjuk, valamikor lemehetnénk a partra, mit szólsz? :)
- Jó ötlet. Mondjuk holnap? Úgy is vasárnap..
- Benne vagyok :D
- Oké, akkor holnap én megyek el érted ;)
- És kb. mikor?
- Legyen meglepetés..
- Rendben.. De most már mennem kéne, már majdnem 8 óra, apa már biztos aggódik.. - állt fel a kanapáról
- De akkor már hívott volna, nem? - néztem fel rá, miközben a ruháját igazította
- Lehet igazad van.. de akkor is mennem kéne.. Majd akkor holnap délután gyere valamikor.. :)
- Jól van. Gyere, kikísérlek.
Az ajtó felé vettük mindketten az irányt, majd mindketten átléptük a küszöböt. Hirtelen átölelt, minden ok nélkül, mégis nagyon jól esett. Nem tudom, de néha csak úgy ok nélkül átölelt. Ilyenkor olyan melegséget érzek, és olyan jól esik, legszívesebben itt mindig megállítanám az időt..
Miután elment, becsuktam magam mögött az ajtót, és úgy éreztem, hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon. Ez a nap nem is lehetett volna ennél jobb.. Látni, ahogy önfeledten nevet rajtam a konyhában. Ha az kellene, hogy talpig tojásban lásson és fehér kötényben, akkor minden nap megtenném, csak lássam ahogy mosolyog.
Ismét a zuhany alá bújtam, egyszer-kétszer el is nevettem magam, ahogyan visszagondoltam a vígjátékra, amit néztünk. Zuhanyzás után a tükörbe néztem, majd elmosolyodtam, és ahelyett, hogy kimondtam volna, inkább a párás tükörre írtam ujjaimmal...
BOLDOGSÁG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése