Nem sokkal később már ott is voltunk. Vidáman szálltam ki, mert jó kedvem volt m a reggel, de nem tudom miért.
- Szia Chul Soo - köszöntem neki mosolyogva, mikor felmentem a lépcsőn, és láttam, hogy a pultnál tevékenykedik.
- Szia. Na mitől van ilyen jó kedved ma reggel? :)
- Nem tudom, ez csak úgy jön. - huncut mosollyal az öltöző felé vettem az irányt.
Mikor kijöttem Chul Soo már nem volt ott, biztos bement a konyhába. Ahogy megyünk az öltöző felé, lóg egy nagy naptár a falon. Fogtam egy tollat, megkerestem a Július 15-ét, és beírtam a születésnapomat. Már alig várom, de még mindig van 1,5 hét..Oda mentem a pult mögé, hogy keressek valami elfoglaltságot. Ember még nem volt bent, így rendelést nem kellett felvenni. Aztán eszembe jutott, hogy megint fel kellene söpörnöm, ahogy eddig minden reggel. Fogtam is a seprűt, és mentem le a bejárathoz. Már majdnem kész voltam, azzal a fránya zöld szőnyeggel időztem, amikor meghallottam magassarkúk kopogását a mólón. Éppen felém tartott. Felnéztem, és láttam, hogy Stella az. Nagyon meglepődtem, mert azt hittem belém fog kötni, de nem tette..
- Szia. - köszönt
- Szia.. - válaszoltam meglepetten
- Ne aggódj, nem kötözködni jöttem.. - mosolyodott el egy kicsit - Csak ugye te meg Adam nagyon jóban voltatok.
- Igen, mondhatjuk..
- És, mikor úgymond összejött veled, akkor engem otthagyott. Azt mondta, hogy nem jelentek neki semmit, amikor már majdnem fél éve együtt voltunk, és hogy sosem szeretett. - erre kicsit elcsuklott a hangja - És most téged is otthagyott.
- Mit szeretnél ezzel mondani..?
- Azt, hogy akkor most tudod mit érzek, ugye? - nézett a szemembe
- Persze, tökéletesen.
- És még.. bocsánatot szeretnék kérni..
- Ugyan miért? - vágtam közbe
- Ahogyan viselkedtem veled. Nem kellett volna, hiszen nem is ismerlek. Azért voltam veled ilyen, mert az elejétől kezdve észre vettem Adamen ahogyan rád néz. Egyszerűen mindig elkapott a féltékenység.
- Ne butáskodj, hogy haragudnék rád. Minden okod megvolt rá.
- Köszönöm, hogy megértesz. - erre odajött és megölelt.
Nem mondom, hogy nem ért váratlanul, mert pont tőle nem gondoltam volna. De egyszerűen annyira jó volt megismerni ezt az oldalát, hogy lehet ő normális is, ha tud.
- Van kedved meginni egy kávét, ha már itt vagy? Még úgy sincs bent senki. - kérdeztem kedvesen
- Miért is ne, menjünk. - mosolygott
Felmentünk, leült egy asztalhoz, és addig letettem a söprűt, és csináltam mindkettőnknek egy kávét. Chul Soo a pultnál tevékenykedett.
- Ő hogy-hogy itt van? - kérdezte lepetten
- Képzeld, én is meglepődtem, mert eljött bocsánatot kérni, azért ahogyan viselkedett.
- Wow. Most megisztok egy kávét?
- Igen, ha nem baj, majd én kifizetem.
- Hát, nekem mindegy. Addig figyeljem a vendégeket?
- Ha megtennéd.. De nem maradok sokáig.
- Oké.
Kiszaladtam a kávékkal, majd leültem vele szemben.
- ..És amúgy nyaraláson vagytok itt? - vágtam bele mindjárt a közepébe
- Hát, apukámnak egy autó vállalata van itt, és ezért vagyok én is itt. Kijöttem hozzá a nyárra.
- Érdekes, én is pont így vagyok. A nyárra jöttem ki apukámhoz.
- *elvigyorodik* Amúgy én Magyarországról jöttem ide.
Nem bírtam ki, hogy egy kicsit ne kuncogjam el magam, aztán megszólaltam magyarul:
- Hát nem vicces, én is onnan jöttem.
- *meglepődik* Ez most komoly?
- 100% - vigyorogtam
- *magyarul* Úr Isten, eddig miért nem mondtad? - mosolyog
- Mert eddig nem volt fontos. - kortyoltam bele a csészébe
- Hogy nem volt fontos? Akkor eddig nem kellett volna itt papolnom neked Koreaiul.
Nem bírtam ki, elnevettem magam.
- De hogy kerültél te akkor ide? - kíváncsiskodott
- A szüleim elváltak. Anyukám magyar, apukám meg Koreai. Anyummal élek Magyarországon, csak látogatóba jöttem ide.
- Értem. Ilyet még nem is hallottam. De jó, hogy végre találkozok itt olyannal a haverokon és apán kívül aki érti amit mondok..
- Tényleg, Adamék hol alszanak egyáltalán, vagy megszálltak valahol?
- *sóhaj* Először elhoztam őket apám házába, de eleve apám nem is díjazta ezt az ötletet, hogy odaviszek 5 embert, akiket nem is ismer.. Aztán mikor Adam szakított velem, akkor kiverte a biztosítékot, és kiraktam mindannyijukat az utcára a cuccaikkal együtt. Volt náluk pénz, úgyhogy biztos most valahol megszálltak.
- Értem.. Akkor ez a vakáció féleség nem úgy indult, ahogyan elképzelted..
- Hát nem.. De eleve nem is kellett volna magammal hoznom még a haverjait sem, csak eleinte jó bulinak tűnt.
- Elhiszem.
- Na, és veled mi van, meg azzal a pultos sráccal aki ott áll?
- Hogy érted?
- Már sokszor láttalak titeket beszélgetni, és akkor is amikor a koktélokat csináltátok. Olyan aranyos. - mosolyodott el
- Azt mondod? - vigyorgott
- Miért, neked nem jön be?
- Nem mondom, hogy nem, de nekem itt a legjobb barátom..
- Fiú-Lány barátság? - meglepődött
- Persze. Miért kérdezed ilyen lepetten?
- Ennek mindig az a vége, hogy az egyik fél többet akar..
Ezen elgondolkodtam egy kicsit, aztán próbáltam megcáfolni a gondolatit.
- Ugyan már. Chul Soo nem olyan..
- Igaz, te jobban ismered mint én, de az ilyenekből midig az sül ki.. Lassan mennem kéne, biztos neked is van dolgod.. - igazgatta a táskáját
- Hát jól van.
- Majd akkor gondolom még beszélünk.
- Persze. - mosolyogtam
Elköszöntünk, elvittem a csészéket a konyhába, majd a pult mögé mentem. Chul Soo épp akkor ért vissza, mert felvett egy rendelést.
- Na, mi volt? - szegezte mindjárt nekem a kérdést
- Beszélgettünk..
- Bővebben?.. - kíváncsiskodott
- Na, mi ez a kíváncsiság? - mosolyodtam el
- Csak érdeklődöm. - vigyorgott
- ...Lányos dolgokról.
- Ja, így már más.
Most nem mondhattam azt neki, hogy róla és Adamről beszélgettük..
Hirtelen köhögtem egyet-kettőt.
- Na mi van, megártott a tegnapi? - viccelődött
- Haha.. Nem, csak a torkomra ment valami..
Tudni illik, hogy kiskoromban tüdőbetegséget fedeztek fel nálam, de az a kezelések során elmúlt, vagy legalább is visszahúzódott. Ez akkor volt, amikor 6 éves voltam, és azóta nem is volt belőle semmi probléma.
Nem is foglalkoztam a köhögéssel, mert gondoltam, hogy csak a tegnapi miatt egy kicsit megfáztam.
Még egy pár sor köhögés után Chul Soo megszólalt:
- Nem kéne valamilyen gyógyszer? Torokfájásra, köhögésre, vagy ilyesmire?
- Nem fáj a torkom, köhögésre meg nincs gyógyszerem..
- A táskádban sem hoztál semmi ilyesmit?
- Most, hogy mondod, mindig szokott nálam lenni valamilyen gyógyszer. Lehet, hogy szerencsém lesz, és van. Mindjárt jövök, megnézem.
- Rendben.
Azzal az erővel az öltöző felé vettem az irányt. Bementem, kinyitottam a szekrényt, akartam kivenni a táskám, akkor apró pici porcicák szálltak ki a szekrényből, amit azonnal észrevettem. Akaratlanul beszippantottam őket, amit talán nem kellett volna. Hirtelen elkezdtem köhögni, torkom szakadtából, bárhogy is akartam nem bírtam abbahagyni, és még a tetejébe alig kaptam levegőt. Már a mellhasamat fogtam, lerogytam a földre, nem volt erőm, a másik kezemmel támaszkodtam, úgy érzetem, most senki nem hall, és nem tud segíteni. Már csak homályosan láttam fekete foltokat a szemem előtt. Ez lehetett attól is, mert már éreztem, hogy gyenge voltam, meg a kicsordult könnyeimtől is. Azt érzetem, hogy elájulok. A földön találtam magam, már nem köhögtem. A szemeim kezdtek lecsukódni, és végül már semmit nem láttam. Egy darabig ott feküdhettem, aztán éreztem, mintha valaki felkapott volna a karjaiba. Nem volt erőm, hogy kinyissam a szemeimet, csak mentős autó zaját hallottam, és embereket körülöttem. Próbáltam kinyitni a szemem, de csak homályt láttam. Úgy vettem észre, mintha egy hordágyon feküdnék egy mentős kocsi hátuljában. Apa ott volt mellettem, nagyon idegesnek látszott, és félt. A számon egy maszk volt, ami levegőt pumpált, a kezemből infúziós cső lógott. Csak egy valamit bírtam mondogatni halkan, amit senki sem hallott meg.. 'Chul Soo.. Chul Soo, merre vagy?'
[..] Órákkal később, mikor kinyitottam nagy nehezen a szememet és feleszméltem, egy fehér falú szobában találtam magam egy ágyon feküdve. Mikor oldalra néztem, valaki a fejét pihentette a kezem mellett, és egy széken ült. Rögtön felismertem.
- Chul Soo.. - motyogtam
Azonnal felkapta a fejét, és rám nézett. Szemei karikásak voltak, látszódott, hogy nem sokat aludt.
- Hát felébredtél. Hogy érzed magad? - kérdezte
- Fáj... itt... - mutattam a mellhasamra.
- Elhiszem. Azon kívül minden rendben?
- *bólogattam* Mi történt..? Arra emlékszem, hogy az egyik pillanatban nagyon köhögtem, és a másikban pedig már a földön vagyok.
- Hát, nagyjából ez történt.
- ..Aztán valaki felkapott, és szaladt velem - folytattam -, majd a mentőautóban voltam..
- Nos, én találtam rád.. Én vittelek ki, amilyen gyorsan csak tudtam.. próbáltalak felkelteni, nem sikerült. Hívtam a mentőket, addig apud is megérkezett..
- Hát te voltál? Sosem leszek neked elég hálás.. - köhögtem bele a végébe
- Nekem elég az, hogy tudom, hogy jól vagy. De most ne beszélt, inkább pihenj.. - simogatta meg a vállam
Ekkor apa lépett be a szobába, sietett oda hozzánk.
- Jól vagy kislányom, minden rendben? - szaladt oda hozzánk
- Persze, csak fáj a mellhasam.
Mielőtt válaszolhatott volna, belépett az orvos.
- Hogy vagyunk? - kérdezte
- Nyúzottan. - válaszoltam
- Híreket hoztam. - fordult apa felé.
Mindannyian figyelni kezdtünk rá.
- Ugye mondta ön, hogy a lánya kiskorában tüdőbeteg volt.
- Igen.. - helyeselte apa
- Nos, ez megint előjött.
- Tessék?! - lepődtem meg
- Igen, ahogy mondtam..
- De hát..
- Nyugodj meg. - szakított félbe apa - És akkor megint kellenek kezelések? - fordult az orvoshoz
- Nem, mert nem súlyos,de mivel váratlanul jött, így pár napig itt kell tartanunk bent.
- Mennyit takar ez a pár nap? - kérdeztem
- Ha minden jól megy, akkor 3. De ha változás történik, mármint negatív változás, akkor ez 1 hét is lehet.
Erre ledöbbentem egy kicsit, de tudtam, hogy ha nyavalygok, attól sem lesz jobb.
Mikor az orvos kiment, apa is ment utána, hogy hozzon nekem inni.
- Sajnálom, hogy így alakult, az én hibám.. - mondta Chul Soo.
- Már hogy lenne a te hibád?
- Ha tegnap előtt nem áztatlak bőrig az esőben, akkor ez most nem lenne..
- Ne butáskodj! Te vagy mindig az aki próbál segíteni, és mindig itt van mellettem, most pedig magadat hibáztatod, amikor te mentetted meg az éltetem.
- Lehet, hogy igazad van..
- .... Várj, hogy érted, hogy tegnap előtt?! - lepődtem meg
- Átaludtad az éjszakát.
- És te végig itt voltál mellettem? - néztem rá kis mosollyal
- Persze. Nem hagytalak volna egyedül.
Erre elmosolyodtam, majd ismét belépett apa egy kis üveg ásványvízzel.
- Meghoztam a vizet, igyál csak. - kibontotta, majd odanyújtotta
Kortyolgatni kezdtem belőle, bár minden egyes korty fájt..
Később apának el kellett mennie. Chul Soo ott maradt velem, mert nem akartam egyedül maradni.
Igaz, nem sok kellett, mert megint elaludtam. Nagyon fáradtnak éreztem magam, nem bírtam nyitva tartani a szemeimet.
Mikor pár óra múlva felébredtem, Chul Soo nem volt mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése