Mint ahogyan tegnap reggel, ma is felkeltem 7 órakor. Nem siettem annyira, kivettem a ruhámat a szekrényből, letettem az ágyra. Kerestem valami fülbevalót, ami majd illeni fog a pincér öltözetemhez. Örültem, mert még egy karkötőt is találtam. Közben dúdolgattam azt ami eszembe jutott. Néha egy két-szót is kiejtettem. Hirtelen apa viharzott be a szobába.
- Jó reggelt! Gyere, hoztam egy kis reggelit :)
- Jó reggelt, rendben, máris megyek ;)
Pár perccel később már lent is voltam a konyhában. Leültem az asztalhoz, apa letette a péksüteményt az asztalra, amit hozott. Belenéztem a zacskókba, hogy mi a választék, aztán pedig elkezdtem eszegetni egyet.
- Milyen volt tegnap az első napod? - kérdezte, miközben töltötte ki a forró kávét.
- Nagyon tetszett, sok minden megtanultam már. :) - válaszoltam félig teli szájjal
- Annak csak örülök. :) - tett le elém egy csésze kávét
- Ma hogy lesz a munkaidő? - kíváncsiskodtam
- Hú, hát nem tudom.. azt hiszem megint úgy mint tegnap.
- Értem. So Eun nagyon ügyes. Nem gondoltad meg, hogy a próbaidő után felveszed?
- Igazából, még nem töltötte be a 18-at, ezért nem tehetem meg, hogy felveszem hozzánk.. "Hülye szabályok.."
- O, értem.. pedig kár lenne érte.
- Tudom, de ha nem idén, talán akkor jövőre.
- Igaz... :) - elmosolyodtam, majd kivettem még egy péksüteményt a zacskóból.
*Indulás előtt*
Gyors behuppantam a kocsiba, vártam egy kicsit apára, közben nézelődtem ki az ablakon. Hirtelen egy biciklis száguldott el az úton. Jobban megnéztem, és hátulról megismertem. Chul Soo volt az. Nem is tudtam, hogy erre felé laknak.. És minek sietett ennyire?! Még mindig van 20 perc 8 óráig. Vagy talán nem is oda tartott?..
Apa jött ki az ajtón, beült mellém, és már mentünk is.
- Az előbb láttam Chul Soot, itt jött el biciklivel. - mondtam
- Tényleg? Na, akkor most már tudod, hogy erre felé laknak. :)
- És pontosan hol? - kíváncsiskodtam
- Valahol arra felé, az utca végén - mutatott hátra felé -, de én sem tudom pontosan..
- Értem :) - aztán elgondolkodtam - De neki nem csak fél 1-re kell jönnie?
- De. De lehet, hogy délelőtt van valami dolga, tudod, ez már nem az én gondom..
Nem sokkal később meg is érkeztünk. Leparkoltunk, kiszálltunk az autóból, átmentünk a mólón, láttuk, hogy a fiúk most nyitnak. Bementem az öltözőbe, hogy felvegyem a ruhámat. Mikor éppen megigazítottam a felsőmet, megérkezett So Eun. Köszöntünk egymásnak, majd miután nem igazán volt mondani valónk, folytattuk tovább a készülődést. Betettem a szép fülbevalóimat a fülembe, a karkötőmet a kezemre. Felkontyoltam a hajam, a frufrumat elöl hagytam. Én hamarabb készen lettem, így kimentem, hogy megnézzem mit kell segíteni. Apa megkért, hogy söpörjek fel ugyan úgy a mólónál, mint tegnap reggel. Elmentem a seprűért, lementem a lépcsőn, és elvégeztem a feladatot.
[..] So Eunnal voltam bent a pultba, amikor egyszer csak megszólalt.
- Te már hivatalosan is itt dolgozol, vagy csak próbaidőn vagy? :)
- Én csak apának segítek be, itt leszek egész nyáron :) - válaszoltam, miközben a csapot törölgettem.
- Ja értelek, azt hittem, hogy hivatalosan..
Kicsit elgondolkodtam, aztán megszólaltam:
- Te szeretnél itt dolgozni, igaz? :)
- Hát, örülnék neki, ha minden nap egy ilyen helyen lennék..
- Lányok, fel kéne venni a rendeléseket. - szólt közbe apa, mikor feljött az emeletre.
- Rendben, máris! - válaszoltunk egyszerre.
Mindketten elindultunk papírral és tollal a kezünkben, és felvettünk egy pár rendelést.
[..] Már majdnem dél körül járt, 11 óra lehetett. So Eunnal sokat beszélgettünk, és nevetgéltünk, nem gondoltam volna, hogy ilyen rendes, pedig kicsit visszahúzódónak látszódott.
Minden rendben volt, amíg ismét meg nem jelent Adam, úgy ahogyan tegnap. Mikor feljött az emeletre egyedül So Eun megszólalt:
- Hűha, nézd csak milyen helyes srác. De úgy látom nem ide valósi..
Ledöbbentem, ezért nem válaszoltam bőbeszédűen.
- Nem.
- Mi baj? Történt valami, hogy ilyen szűkszavú lettél?..
- Nem, csak tegnap is itt volt, és én szolgáltam ki őt, meg a haverjait, és hallottam, hogy Magyarul beszélnek.. - fordultam oda hozzá, és magyaráztam
- Magya.. mi?!
- Magyarul. Anyukám magyar, és onnan jöttem ide.
- Ja, értem. És ebben mi a rossz..?
- Mert tegnap ott hagyta az asztalon a telefonszámát, akkor vettem észre mikor mentem volna leszedni az asztalt.
- Nahát, pedig ez tök jó! :D Biztos bejössz neki ;)
- Ugyan máár, ott volt mellette a barátnője is. Meg aztán, nagyon beképzeltnek tűnik, ilyen pasival sosem kezdenék..
- Hát, te tudod, de az emberek változnak, ha van miért.. vagy kiért.. :)
Ez a mondat megütötte a fülemet. De nem fűztem ehhez az egészhez reményeket. Inkább jobbnak láttam, ha nem is foglalkozok vele.. Odamentem, hogy felvegyem a rendelést.
- Felvehetem a rendelést? - kérdeztem tőle, mikor odaértem
Először felpillantott rám az étlapból, majd elmosolyodott, mert megismert.
- Szia ~ - vigyorgott
Nem vigyorogtam vissza rá, csak szótlanul álltam.
- Kérsz valamit? - kérdeztem még egyszer
- Hát, te nem vagy rajta az étlapon, úgyhogy nehéz lesz a választék.. - célozgatott
- Akkor majd visszajövök pár perc múlva. - sarkon fordultam, és visszamentem a pulthoz.
So Eun kérdezte, hogy mondott-e valamit, hát elmeséltem neki mindent. Azt mondta hülye lennék, ha ezt csak úgy simán figyelmen kívül hagynám, de nem akartam tőle semmit. Bár az tény, hogy tényleg helyes srác..
Láttam, hogy Stella jön fel a lépcsőn, és leül Adam mellé. Ezek után, már semmi kedvem nem volt megint oda menni hozzájuk, de hát muszáj volt.. Fogtam a kis papírkámat, tollamat, és megindultam.
- Sikerült dönteni? - kérdeztem
- Te már megint itt vagy? - kezdte Stella - Itt nincs más pincér, csak te?
- Ugyan baby, hagyd, inkább mondd, miféle finomságot kérsz? - kérdezte tőle magyarul, majd megsimogatta a combját.
Ilyenkor szerintem azért beszél hozz Magyarul, mert azt hiszi, hogy nem értem. Höh.. ez vicces..
Felvettem a rendelésüket, majd igyekeztem vissza a pult mögé, mert ismét koktél kértek, mint tegnap. Mikor vissza értem So Eun elköszönt, mert lejárt a munkaideje, ami délig tart. Fél 1-kor lépett fel a lépcsőn Chul Soo és máris az öltözők irányába tartott. Én addig szintén a koktélokkal bajlódtam, mert ez még mindig nem annyira megy.
Chul Soo gyorsan vissza is ért, látta, hogy szenvedek, ezért egy kicsit el is mosolyodott rajtam, de ismét segített.
- Figyelj csak, szerinted a narancsos koktélba mit keresne kivi szörp? :D - gúnyolódott
- Jól van, nem látom, hogy mi van erre az üvegre írva, mert le van kopva az írás, és nem is átlátszó.. - mentegetőztem
Aztán megint csak sikerült valamit összehozni, és remélem ezúttal jó rendelést viszek ki... -.-
Kivittem nekik tálcán, majd visszajöttem. Csodáltam, hogy Stella most nem jegyzett meg nekem semmit..
*Adam szemszöge*
Ez a lány.. uh. Olyan jól néz ki, és van benne valami. Kedvesnek tűnik, és most ahogy ide kihozta a koktélokat.. Muszáj lesz valahogy meghívnom egy italra, de Stella mindig a nyomomban van. Jó, szeretem őt, meg minden, de van, amikor már túl sok.. Kell egy kis szabadság. És ez az örökös féltékenykedése.. Kezd lassan elegem lenni belőle..
- Nos, mit csinálunk ma este, drágám? - kérdezte Stella
- Mit szeretnél? Menjünk el valamerre? - mosolyogtam
- Vagy, inkább a szálláson maradhatnánk, és csinálhatnánk valamit.. együtt. - mosolygott célzóan, majd megsimogatta Adam arcát
- Hát, jól hangzik.. Csak el kéne intézni, hogy a srácok ne legyek ott, és akkor minden sima lesz. ;)
- Mmm.. Jól hangzik.
Chh... Ez már vicces, csoda, hogy nem röhögöm el magam rajta. Ez a csaj a tenyeremből eszik. Nem baj, legalább szép, sexy, és jók vele az esték. De kíváncsi leszek, ha ezt a kis pincér csajt felszedem, akkor mi lesz..
*Aileen szemszöge*
- Most le kell mennem egy kicsit - mondta nekem apa, miközben jött ki a konyhából -, de ne aggódj, mire menni kell haza, addigra biztos vissza érek. ;)
- Rendben apa :)
Nyomott egy puszit a homlokomra, további jó munkát kívánt, és elviharzott. Letörölgettem a pultot, mert megint tiszta ragacs volt minden a szörptől. Chul Soot hirtelen nem láttam sehol, pedig fel kellett volna venni egy pár rendeléseket, de hát, akkor megcsináltam én...
[..] Odamentem Adamékhez mert jeleztek, hogy fizetni szeretnének. Stella akkor felállt, és kiment a mosdóba.
- Nagyon finom volt a koktél - bókolt Adam
- Örülök neki. - közben írtam a számlát.
- ... Tegnap nem hívtál fel
- Hogy hívtalak volna? - meglepődtem, mintha semmiről sem tudnék
- Itt hagytam a telefonszámom, direkt neked ;) És most nincs itt. Megtaláltad?
- Talán igen, talán nem..
- Haha, vicces - vigyorgott - ne feledd, holnap is jövök, és lehet, hogy egyedül.. - célozgatott
- Jól van, ez szerintem már nem tartozik rám.. - mosolyogtam erőltetetten, amit észre is vett, közben pedig oda nyújtottam neki a számlát.
- Vicces vagy - mosolygott, majd felállt az asztaltól, mikor épp megérkezett Stella.
- Gyere drágám, mehetünk?! - kérdezte Adamtől
- Persze.
Megindultak le a lépcsőn, de fél szemmel észrevettem, hogy Adam utánamnézett, de persze figyelmen kívül hagytam. Ilyen hülyeségeket, hogy 'miért nem hívtál fel tegnap este, itt hagytam a számom' .. Lehet, hogy ilyen könnyűnek hisz, de akkor ezt nagyon benézte..
*Adam szemszöge*
Ő nem olyan mint Stella, nem adja könnyen magát, de úgy sem fűzöm örökké.. Egyszer úgy is belém szeret. Majd ha megunom, akkor majd keresek mást.. De benne mégis van valami.. És amikor csinálta a koktél azzal a sráccal, nem tudom ki az, de nem is érdekel, *chh* a nyomomba se léphet.. Hál' Istennek, utána lelépett.
*Aileen szemszöge*
Mikor visszaértem a pult mögé, Chul Soo jött fel a lépcsőn, egy nehéznek tűnő dobozzal a kezében.
- Hát te?! És mi ez? - kérdeztem, mikor elment mellettem, és besietett vele a konyhába
- Jött áru... - letette bent a dobozt, majd mikor kilépett, folytatta - Ebben dobozolt gyümölcsök voltak. Szeretnél segíteni? :)
- Persze, megyek is, de akkor ki lesz itt a pultnál..?
- Csak 2 perc, gyere.. ;)
- Rendben :)
Lementünk a bejárathoz, a mólón keresztül egy autóhoz, amiben hozták az árut. Éppen akartam felemelni egy kicsit nagyobbnak tűnő dobozt, amikor Chul Soo megszólított.- Várj, az túl nehéz. Pezsgők vannak benne, inkább vidd ezt, ez könnyebb. :)
- Hát jó.. ha be kell érnem ezzel.. :/ :)
Bevittem a dobozt, fel a lépcsőn is, közben kikerülve 1-2 embert és asztalt, majd bevittem a konyhába. Akartam megfordulni, amikor hirtelen magam előtt láttam Chul Soot. Hozta a kezében a szállítással járó papírokat, én pedig nekimentem. A papírok szétszálltak a levegőbe, majd a földre estek.
- Sajnálom, nem figyeltem oda.. - zavarba jöttem, majd letérdeltem, hogy összekapkodjam őket
- Semmi baj - mosolyog -, csak papírok.. - vigyorog
Ő is leguggolt, hogy összeszedje a maradékot, hogy ne nekem kelljen, amikor egy papírt egyszerre akartunk megfogni, és a kezünk egymásba ütközött.. Akkor valami egészen furát éreztem, de csak egy pillanatig tartott, és ahogyan utána rám nézett.. mint aki egy kicsit zavarba lenne.. Egész közel volt az arcomhoz, de én gyorsan feleszméltem, és felálltam.
- Bocsi még egyszer, nem direkt volt.. - mondtam, majd a kezébe nyújtottam a papírokat, miután felállt.
- Ugyan, mondom, hogy nincs.. nincs semmi baj.. - válaszolt egy kicsit dadogva
- Hozok még be dobozt.. - sietve kimentem a konyhából*Chul Soo szemszöge*
Úristen, ez nem tudom mi volt.. De mikor belenéztem a szemébe, egyszerűen nem tudtam megmozdulni, és egy pillanatig levegőt sem vettem. Még sosem éreztem ilyet.. Remélem nem tűnt fel neki..
*Aileen szemszöge*
Behoztam a többi dobozt, majd kicsit késve, de elkezdtem bepakolni az üdítőket a hűtőbe. Közben láttam, hogy jött fel egy pár ember, kimentem, és felvettem a rendelést. Egy kicsit megijedtem, amikor az egyik férfi csapolt sört kért hab nélkül, mert igazából még ilyet sem csináltam soha.. De ha koktélt tudok csinálni akkor ez sem lehet nehezebb.. Bementem a pult mögé, Chul Soo leguggolva a lábamnál rendezgette az ottani dobozokat. Felvettem egy sörös poharat, és úgy gondoltam, vágjunk bele.. Alátettem a poharat, és el akartam kezdeni. Akkor Chul Soo megszólalt.
- Szerintem az úgy nem lesz jó.. - nézett fel rám kis mosollyal szája sarkában.
- Miért?
- Habbal kérte, vagy hab nélkül? - állt fel
- Hab nélkül.
- Jól van, gyere segítek.. - beállt a hátam mögé, megfogta a kezeimet, és irányította.
Én egy kicsit zavarba voltam, de végül is csak megmutatta.. Megdűtöttük a poharat, és meghúztuk a kis kart. Majd amíg tele nem lett a pohár, tartotta a kezem. És megint ugyan az az érzés volt, amitől kiráz a hideg..
*Már otthon*
- Hát, ez a nap is eltelt .. - léptem be a bejárati ajtón apával.
- Igen, és jó nehéz volt..
- Miért, hová mentél délután? - kíváncsiskodtam, miközben a konyhában megengedtem magamnak egy pohár vizet
- Egy megbeszélésem lett volna, de nem került rá sor, mert akivel lett volna, még sem ért rá..
- Miféle megbeszélés...?
- Á, semmiség, csak a szokásosak..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése