- Nahát, már fel is ébredtél?! ..És látom megtaláltad a macit. - ült le mosolyogva mellém a székre
- Igen. Nagyon aranyos, köszönöm.
- Ugyan, ajándék, hogy ne érezd magad egyedül, ha nincs itt senki..
- *elmosolyodtam* Merre voltál? - váltottam témát
- Kimentem egyet levegőzni. Már túl sok ebből a fehér színből.
- Én is kimehetek? - kíváncsiskodtam
- Hát, én nem tudom, ne engem kérdezz..
Rábeszéltem, hogy menjen el, és kérdezze meg az orvos, ki mehetek-e a friss levegőre. Azt mondta szükségem is van rá, de ne legyünk kint sokáig, nehogy megint elkezdjek köhögni.
Chul Soo segített mindenben, végig a karját fogtam, mert nem voltam biztos a lépteimben. Mikor kiértünk egy jó nagyot szippantottam a friss nyári levegőbe.
- Jó érzés? - kérdezte
- De még milyen jó.. Menjünk, sétáljunk el arra. - mutattam előre
- Rendben.
Elsétáltunk a kórház udvarában, majd kimerészkedtünk egy kicsit az utcára is.
- Kezdek éhes lenni. - fogtam meg a hasam, mert éreztem, hogy korog
- Gyere vissza, és együnk valamit.
Visszamentünk a kórházba, az ottani büfében leültünk egy kis asztalhoz, és ott eszegettünk párolt tésztát, ami egy kis tálkába volt beletéve.
- A te tésztád milyen? - kíváncsiskodtam
- Finom. - vigyorgott
- Az enyém finomabb.. - vágtam vissza
- Na majd meglátjuk. Kóstold meg az enyémet. - felvett a pálcikájával egy falatot, és nyújtotta nekem.
Közelebb hajoltam, hogy be tudjam kapni, sikerült is, kisebb-nagyobb sikerrel, mert egy pára darab az asztalon landolt.
- Most nézd meg mit csináltál. - röhögött ki
Csak nevettem vele együtt, és próbáltam feltakarítani az asztalról.
- Na gyere, és kóstold meg az enyémet.. - mondtam huncut mosollyal az arcomon, és én is felvettem egy falatot
- Na muti. - hajolt közelebb
Próbáltam beletenni a szájába, de az egyik szál tészta túl hosszú volt, ezért feljebb kellett emelnem a kezem, ő meg rögtön vette a lapot, és aláhajolt. Nagyon vicces volt, el is vigyorodtam, de végül csak sikerült.
- Milyen gusztustalanok vagyunk. - nevetett
Vigyorogtam vele együtt, majd csak sikerült normálisan elfogyasztani.
Mikor visszamentünk a szobába megint lefeküdtem az ágyba, és magam mellé fogtam a macit. Chul Soo leült mellém, és beszélgettünk.
- Tudom, hogy nem fogsz tudni itt maradni mindig.. - mondtam
- Igen, ez sajnos nem fog menni.. Mert ugye nekem attól majd kell dolgozni a kávézóban.
- Tudom. - sütöttem le a szemeimet - És zárás után ugye eljössz majd mindig? - kérdeztem reménykedve
- Persze. - mosolygott
- ..De mi lesz, hogyha történik velem valami, amíg nem vagy itt?
- Hidd el, minden rendben lesz. Majd a maci vigyáz rád. - vigyorogta el a végét
Mikor 1-2 óra múlva elment, 7 óra körül járhatott. Már majdnem elbóbiskoltam, amikor apa lépett be az ajtón.
- Szia kicsim. - jött mosollyal az arcán
- Szia apa, de jó, hogy látlak. - örültem meg
- Hoztam neked pár cuccot, amire gondoltam, hogy szükséged lehet. - letett egy reklámtáskányi cuccot az ágyam mellé.
Rögtön fel is fel is vettem, hogy megnézzem mi van benne.
- Elhoztad a könyvemet? - kérdeztem meglepődve
- Igen, gondoltam elhozom, ott volt kint az asztalodon. Azt hittem szeretnéd olvasgatni..
- Persze, hogy szeretném :) - azzal gyors bele is lapoztam
- És honnan van ez a szép maci? - kérdezte, mikor észrevette
- Chul Sootól kaptam.
- Nagyon szép. - mosolygott sejtően
- Mit mosolyogsz ennyire?
- Semmit, semmit.. - ült le a székre
- Kár, hogy a gitárom nem fért bele.. - kutatgattam még a táskában
- Nem gondoltam, hogy kelleni fog.. Nem is szoktam hallani, hogy mostanában elkezdted megint.
- Pedig szoktam.. Ja, és apa, mikor lesz majd táncest? - kérdeztem, mikor hirtelen eszembe jutott a lehetőség..
- Nem is tudom.. Mikor lesz a születésnapod?
- Már csak 8 nap múlva, vagyis következő szerdán.
- Akkor pont jó lenne, nem? A születésnapod tökéletes megünneplése lenne.
- Tényleg? - vigyorodtam
- Bizony ;)
- Tökéletes. Biztos remek lesz. - mondtam izgatottan
Mielőtt apa válaszolhatott volna, benyitott az orvosom.
- Elnézést uram, tud jönni egy percre?
- Persze. - válaszolt - Mindjárt jövök kincsem - fordult oda hozzám, majd felállt a székből, és kiment
- Rendben.. - néztem utána
Amíg apa kint volt, addig én próbáltam egy kicsit otthonossá tenni ezt a szobát, azokkal a holmikkal amiket hozott. Kitettem a képeket a szekrényre, ami Gingerrel, Flórával és anyával készült. Meglepődtem, hogy azokat is magával hozta. A kis tükrömet, és egy elemes lámpát, bár azt nem tudom minek...
Elkezdtem lapozgatni a könyvet, gondoltam addig beleolvasok.
Mielőtt elkezdtem volna apa lépett be az ajtón.
- Történt valami? - kérdeztem
- Nem, csak az irataidat kérték, tudod, ilyenek.
- Értem.
- Látom már berendezkedtél. - mosolygott, és körbenézett
- Igen, egy kicsit.. - ásítottam
- Pihenj egy kicsit, nekem már úgy is mennem kellene, majd holnap találkozunk.
- Rendben apa.
Elköszöntünk, majd elhelyezkedtem, és lecsuktam a szemeimet.
*Másnap reggel*
Teljesen átaludtam az éjszakát, bár szerintem még 8 óra sem volt, mikor lefeküdtem. Furcsa volt úgy felkelni, hogy most nem volt ott senki. De meg kell szoknom, legalább ezt a 3 napot ki kell bírnom.
[..] Délután már alig vártam, hogy Chul Soo megérkezzen, és legyen itt velem valaki, mert néha csak szédelgek a szobában, és bámulok ki a fejemből. Hiányoltam a gitáromat, és zenét sem tudtam hallgatni, mert nem volt itt a fülhallgatóm.
[..] Ott álltam az ablaknál, és néztem az elhaladó embereket, autókat. Amikor egyszer csak nyitódott az ajtó. Hátra néztem, és láttam, hogy Chul Soo az. Nagyon megörültem, mindjárt oda is mentem hozzá. Meg is lepődtem, hogy ennyire örültem neki, de egész nap nincs senki, aki itt lenne velem.. Mikor odaértem, láttam, hogy a hátán van egy fekete nagy valami.
- Már annyira vártam, hogy végre jöjjön valaki. - mondtam - De mi az a hátadon.
- Hát meg sem ismered? - mosolygott, majd levette a hátáról, hogy lássam
- A gitárom! - lepődtem meg
Odanyújtotta nekem, én pedig letettem az ágyra, hogy kivegyem a tokjából.
- Köszönöm, hogy elhoztad, de honnan tudtad? - fordultam felé
- Apud mondta, hogy hozzam el neked, mert tegnap hiányoltad..
Leültettem magam mellé az ágyra, majd elkezdtem egy kicsit szórakoznia gitárral. Próbáltam neki megmutatni hogy kell, de jobbnak látta, hogyha inkább rám bízza.
Nem sok idő telt el, amikor apa is belépett hozzánk.
- Szerbusztok fiatalok, látom már megy a munka. - jött oda mosolyogva, és leült hozzánk a székre.
- Próbáljuk elütni az időt. - válaszolt Chul Soo
- Hál' Istennek, már csak a holnapi napot kell kibírnom.. - mondtam megkönnyebbülten
Mindketten elmosolyodtak, majd apa megszólalt:
- Nem vagytok éhesek, hozok valamit enni - állt fel a székről
- Én kezdek.. Ma még csak reggeliztem. - válaszoltam
- Rendben, akkor hozok nektek, addig maradjatok itt. - lépett ki az ajtón
- Úgy érzed jobban vagy már? - kérdezte Chul Soo
- Igen, már tegnap sem volt semmi bajom, most meg még jobban vagyok. - közben piszkáltam a húrokat a gitáron
- Örömmel hallom.
- Képzeld, következő szerdán apa rendez egy táncestet. - mondtam lelkesen
- Tényleg? - csillantak fel a szemei - Na, akkor megmutathatod, mit tudsz.
- Igen, de hogy vezessem rá apát arra, hogy engedjen fellépni..?
- Na, ezt én sem tudom.. de már hallott gitározni, nem?
- Igen, múltkor.
- Akkor mondhatnád neki azt, hogy fel szeretnél lépni, mivel ez a te szülinapod lesz, és végül is miattad lesz szervezve..
- Jó ötletnek tűnik. Megpróbálhatom. ;)
- Hidd el, sikerülni fog :)
Nem sokkal később megjött apa, és hozott nekünk ugyan úgy párolt tésztát a büféből. Mikor megláttam elmosolyodtam, mert kedves és vicces emlékek fűződnek hozzá.
[..] Mikor mind megettük, és még beszélgettünk egy kicsit, akkor mindketten elmentek, mert már későre járt. Ismét egyedül maradtam.. hát nem tehettem mást, mint elmentem megfürdeni, és lefeküdtem aludni.
*Másnap reggel*
Mikor kinyitottam a szemeimet, a kis szekrényen egy csésze kávé várt, mellette pedig apró mézes sütik voltak egy cetlivel: "Good Morning ♥" Hát nem aranyos? És az a szívecske.. Rögtön kitaláltam, hogy csak Chul Soo lehetett. Olyan jó érzés, hogy egy ilyen ember mellett élek minden nap. A szemébe nézhetek, és amikor örömet szerzek neki, láthatom, ahogyan mosolyog. Mostanában egyre több időt szeretnék vele tölteni, mert úgy érzem, hogy vigyáz rám, és sose hagyná, hogy bajom essen. Mindig is nagyon hálás leszek neki.Elkezdtem kortyolgatni a kávét, már nem volt forró, inkább langyos. Biztos akkor hozhatta, mielőtt elment dolgozni.
[..] Délutánra már az életemet is meguntam. Sétálgattam a folyosón, találkoztam egy nővel, aki a kisgyermekét tologatta, és megengedte, hogy megnézzem. Nagyon aranyos volt, meg is simogattam a kis arcát.
Később felöltöztem, és kisétáltam az utcára. Ittam még egy kávét, mert álmosnak éreztem magam, de nem akartam már elaludni, mert nemsokára jönnek majd értem apáék.
[..] Csak ültem az ágyon, a telefonomat nyomkodtam, majd elkezdtem kicsit gitározgatni, és akkor belépett Chul Soo.
- Szia. - keltem fel, majd a nyakába ugrottam.
- Szia. - vigyorgott - Látom valaki már nagyon izgatott.
- Ne tudd meg.. Már alig várom hogy végre hazamenjek..
- Akkor indulhatunk? Látom már össze vannak készítve a cuccaid.
- Hogy érted? Apa hol van?
- Nem tudott eljönni, azt nem mondta miért. Megkért, hogy vigyelek haza. Remélem nem baj..
- Ne butáskodj már, induljunk! - kaptam fel a cuccaimat.
Én vittem a gitárt, ő meg hozta a táskámat. Először bele sem gondoltam, hogy ő tud vezetni?! Nem is gondoltam volna.. De most jól jött. Beültünk egy fekete autóba, és már indultunk is.Mikor odaértünk beálltunk a bejárónkra.
- Köszönöm, hogy elhoztál. - mondtam neki, miután megálltunk
- Nincs mit, szívesen tettem.
- *elmosolyodtam* Akkor majd remélhetőleg holnap találkozunk..
- Rendben.
Kiszálltam az autóból, a hátsó ülésről elvettem a gitárom, a hátamra kaptam, majd megindultam befelé. Mikor az ajtónál álltam, még egy utolsót integettem vissza, amit észrevett, de nem tudott rá reagálni, mert éppen tolatott kifelé, inkább mikor kifordult dudált egyet, majd elhajtott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése