- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem meglepődve - És mit csinálsz a földön..?
- Nem mind egy? - röhögött - Inkább csinálj valamit..
- De...hiszen..te teljesen részeg vagy..és, még cigi szagod is van.. - mentem oda hozzá.
- Nem is igaz - csuklott egyet - Na segítesz végre? - nyújtotta a kezét
- És én mit tudnék segíteni? Be nem viszlek, az biztos. Apám nemsokára haza ér, és akkor mit mondok majd neki?!
- Ne legyél már ilyen..
- Én ne legyek ilyen?! Te segg részegen ide állítasz fényes nappal, és még neked áll feljebb?
- Ugyan cicabogár... A régi idők emlékéért..
- Chh.. Azt lesheted. - az ajtó felé vettem az irányt. Mikor oda értem, visszanéztem - kelj fel, és menj el innen.. Semmi keresnivalód nincs itt.
KATT ~ Hallgasd :)
Ezzel be is mentem. Negyed óra sem kellett, apa meg is érkezett. Nagyon reméltem, hogy Adam már nem volt ott.. Mikor belépett az ajtón, még egyszer körülnéztem, és hál' Istennek sehol nem volt senki.
- Valami baj van? - kérdezte apa
- Nem... csak ki néztem.. - mentem be
- Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni érted a kórházba, de fontos dolgom volt. - lazította meg nyakkendőjét.
- Semmi baj, Chul Soo hazahozott. Az a lényeg, hogy már itthon lehetek.. - mosolyogtam, majd bementem a konyhába, hogy igyak pár kortyot.
- Örülök.. És képes vagy holnap folytatni a kávézóban a munkát, vagy inkább ezen a héten már itthon maradnál? Mert megérteném.
- Persze, hogy megyek, már tegnap nem volt semmi bajom.
- Akkor rendben van. Most én lehet elmegyek kicsit pihenni, el sem tudod képzelni milyen fárasztó napom volt..
- Rendben, én is lepihenek.
- Oké.
Adott egy szokásos homlok puszit, majd elvonult a szobájába. Én is felmentem, és a telefonomon felmentem a YouTubra, hogy keressek új zenéket. Közben gondolkodni kezdtem, hogy majd mit adjak elő jövő szerdán. Igaz, még apát sem kérdeztem meg.. De majd ha felébred, az lesz az első.. Közben találtam is egyet. Nagyon megtetszett, a szövege pont jó. Könnyű énekelni, és gitározni is. Nem is haboztam, mindjárt el is kezdtem tanulgatni. Mikor már majdnem a felénél tartottam, apa fel szólt, hogy "Vacsora!", letettem a telefont, és mindjárt siettem is le.
- Nem is tudtam, hogy felkeltél.. - mondtam, mikor beértem a konyhába.
- Pedig már rég. Nem bírtam elaludni. Rendeltem egy kis kínait.
- Imádom. - nyaltam meg a szám, majd leültem az asztalhoz.
El is kezdtünk enni. Közben azon gondolkodtam, hogy kérdezzem-e meg. Végül úgy döntöttem, hogy majd később megkérdezem, úgy is van még re 7-8 napom.. Meg aztán, mi lesz, ha még sem tudom olyan gyorsan begyakorolni a dalt.. Akkor meg csak lejáratom magam.
Vacsora után elmentem lefürdeni, majd felmentem, és azt a könyvet olvasgattam, mert egyre jobban kezdte piszkálni a fantáziám, mivel régen nem olvastam végig. Nem értettem, hogy annak idején miért hagytam félbe. Most nagyon örültem, hogy ki tudtam olvasni. Izgalmas volt, vicces, de néha szomorú. Mikor végeztem vele, letettem, és próbáltam elaludni. Ez sikerült is.
[..] Reggel kicsit nyúzottan ébredtem, mivel tegnap fent maradtam addig, amíg ki nem olvastam. De örültem, mert végre visszamehetek a kávézóba. Gyorsan össze is kaptam magam, amilyen gyorsan csak tudtam, mert még meg akartam inni egy kávét.
Mikor készen lettem, beültem az autóba, és vártam apát. Meg is érkezett. Nem sokkal később már ott is voltunk, és örömmel szálltam ki a kocsiból. Megláttam Chul Soot, mosolyogva jó reggel kívántam neki, majd ő is vissza. Felmentünk ketten, hogy átöltözzünk, mert még ő sem volt készen. Az öltözőnk szemben volt egymással, így ott elváltunk. Bementem, hogy lepakoljam a cuccaimat, gyorsan át is öltöztem. Siettem kifelé, hogy szokásosan felsöpörjek, amikor kiléptem az ajtón, láttam, hogy Chul Soo öltözője résnyire van nyitva. Gondoltam, hogy figyelmen kívül hagyom, de nem bírtam kiállni, hogy ne kukkantsak be.. Oda sunnyogtam az ajtó elé lábujj hegyen, mert nem akartam, hogy kopogjon a cipőm, közel hajoltam a réshez, és a szememmel Chul Soot kerestem. Nem volt nehéz, mert az ajtóval szemben állt. Pont akkor vette le a felsőjét. Uram Isten, azt a felsőtestet, alig hittem a szememnek.. Egy pincér nézhet ki ilyen jól? Ezt meg kellene tiltani.. Addig álltam ott, amíg a nyakkendőjét igazította. A tükör elé állt, és a haját igazította. Egyszerűen úgy éreztem, hogy már a nyálam kicsordult.. De akkor észbe kaptam, hogy már kész van, és bármelyik pillanatban megindulhat az ajtó felé. Gyorsan elhajoltam, és lassan továbbálltam. Benyitottam a raktárba, kivettem a söprűt, mikor megfordultam ott állt a hátam mögött. Meglepődtem, azt hittem észrevett, és számon akar kérni..
- Ó, bocsi, nem vettelek észre.. - mondtam zavarban
- Nincs semmi, csak tiszta törlőrongyért jöttem.
- Rendben. - kerültem ki, és megkönnyebbüléssel továbbmentem
Kimentem söprögetni, és nem hagyott nyugodni, hogy én leskelődtem utána..?! Ez olyan gyerekes.. ezzel az erővel már be is nyithattam volna. De akkor is.. olyan jól néz ki.. :3
Miután végeztem, felmentem megnézni, hogy mennek a dolgok. Chul Soo éppen a konyhából lépett ki sok pohárral a kezébe. Odasiettem hozzá, hogy segítsek neki.
- Mutasd, segítek. - vettem ki egy párat a kezéből
- Köszi.
Letettük a pultra, és a helyükre rendezgettük.
- Jut eszembe.. megkérdezted már apudat a szerdáról? - kérdezte közben
- Ő, hát az a helyzet, hogy még nem..
- Akkor mikor tervezted? ..Nem lesz jó az utolsó pillanatban
- Tudom, de félek, hogy nem fogja megengedni, vagy ha megengedi, de nem lesz elég időm begyakorolni, és akkor meg beégek mindenki előtt..
- Dehogy is fogsz beégni, hidd el, minden rendben lesz.
- Én is ebben reménykedek.. Lehet, hogy jobb lenne ma megkérdezni.
- Nem lehet, hanem biztos.
Mikor végeztünk a poharakkal felvettünk pár rendelést. Stella bejött ma a kávézóba, és beszéltem vele pár szót. Azt mondta, hogy tegnap is jött, de nem talált itt. Elmeséltem, hogy bent voltam a kórházba, és miért. Meg szeretett volna inni velem a kávét, de mondtam, hogy most nem nagyon érek rá, mert ma különösen sok ember volt. Megértette, azt mondta, hogy akkor majd valamelyik nap benéz korábban. Mielőtt elment volna meghívtam jövő szerdán a tánc estre egy kicsit szórakozni. Nem mondtam neki, hogy fellépek, még apától is féltem megkérdezni, de elhatároztam, hogy ma este bizony megemlítem neki.
[..] Mikor Stella elment, én visszamentem és kivittem a kész rendeléseket. Feltörültem egy kicsit a pultot, közben megint jött áru, és segítettünk Chul Sooval.
Ezzel el is ment a délután, mindenki záráshoz készülődött. Mikor apával hazaértünk és vacsoráztunk, azon töprengtem, hogy mikor kérdezzem meg.
- Apa.. - szólítottam meg
- Tessék?! - szólt ki az újság mögül
- Jövő szerdán ugye lesz a táncest..
- ..Igen?!
- És akkor terveztél valamit? - akartam rávezetni
- Miért, mit szeretnél? - nézett ki az újságból
- Nem, nem szeretnék semmit, csak...
- Na gyerünk, ki vele.
- Hát, az van, hogy ugye megint elkezdtem gitározni.. És múltkor meg megmutattam Chul Soonak egy dalt, és nagyon tetszett neki. Nos, azt ajánlotta, hogy lépjek fel szerdán, mert remek alkalom lenne.
- Nahát, nem is rossz ötlet. - mosolyodott el - Egy próbát megér.
- Tessék?! Úgy megengednéd, hogy nem is hallottál még? - lepődtem meg
- Legyen meglepetés.. Én benne vagyok, semmi akadály, végül is ez a te estéd lesz.
- De jó, úgy örülök neki, köszönöm apa! - odamentem és vidáman átöleltem, majd megköszöntem a vacsorát, és felszaladtam a szobámba.
Legszívesebben azonnal elmondtam volt Chul Soonak a jó hírt, de hát sehogy sem tudtam.
Helyette elmentem megfürdeni, és próbáltam elaludni. Nagy nehezen sikerült is, bár egy darabig forgolódtam, mert izgatott voltam.
*Másnap reggel*
Igyekeztem, hogy időben elkészüljek. Behuppantunk az autóba, és már indultunk is. Mikor megérkeztünk, és megláttam Chul Soot nagyon megörültem.
- Felléphetek szerdán - futottam oda hozzá, és boldogan a nyakába ugrottam
- Wow el sem hiszem - vigyorgott
- Annyira örülök, már csak gyakorolnom kell.. - engedtem le
- Sok sikert hozzá. Szurkolok majd neked :)
- Köszönöm, rendes tőled :)
Ezzel be is mentünk az öltözőbe, és elkészültünk. Eszembe jutott a tegnapi kukkolásom, és elkuncogtam magam. Mikor kész voltam kimentem, de most nem volt szerencsém, mert nem volt résnyire nyitva az ajtó. Bántam is, de majd máskor. Igaz, nem is tudom, hogy nem vette észre, hogy ki van nyitva az ajtó. Később ismét kezdtem a minden napos söprögetésemet. Szépen sütött a nap, lett volna kedvem kint maradni és sétálgatni, de hát a munka kötelez..
[..] Délután mikor bezártunk megint nem tudtam apával együtt hazamenni. Elkezdtem hazafelé sétálni. Akkor hirtelen valaki megveregette a hátam. Chul Soo volt az.
- Megint egyedül? - kérdezte
- Igen sajnos..
- Akarsz hazabiciklizni?
- De hát én nem...
- Ne félj, segítek. - vágott közbe
Nem tudtam visszautasítani, egyszerűen rá mertem bízni magam, még ha tudtam is, hogy úgysem fog sikerülni..
- Gyere csak, pattanj fel - szált le a bicikliről
Félve felültem rá, majd megfogta a derekamat.
- Mit csinálsz? - kérdeztem
- Nyugi, először segíteni szeretnék.
- Hát rendben. Akkor mit csináljak?
- Tedd fel mindkét lábad a pedálra. - utasított
- De hát akkor el fogok dőlni...
- Ne aggódj, foglak. - mosolygott, majd közelebb jött.
Kicsit kezdtem zavarba lenni, de mégis örültem neki. A szívem hevesen kezdett el verni, és alig vártam, hogy elinduljak.
- Felkészültél? - kérdezte
- Teljes mértékben.
- Akkor kezdj el tekerni, gyerünk.
Elkezdtem tekerni, ő futott mellettem. Teljesen gyereknek éreztem magam.
- Nagyon jó, csak így tovább. - biztatott lihegve
Nem reagáltam, mert nagyon koncentráltam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy elengedi a derekam. Megijedtem, mert már nem éreztem biztonságba magam. Elkezdtem csalinkázni. Azt hittem elesek, de akkor észrevettem, hogy fut mellettem.
- Gyerünk, sikerülni fog, csak tekerd!
Rápillantottam, majd gyorsan vissza. Szavai hatalmas erőt adtak, így hát tekertem amíg csak tudtam. Mikor elkaptam a pillanatot és teljesen átéreztem, felkiáltottam, hogy "Sikerült!". Ekkor már le volt maradva mellettem, és térdeire támaszkodva fújta ki magát. Próbálkoztam a leszállással, sikerült is, kész csoda volt. Odasietett hozzám, örömömben átöleltem, és megköszöntem neki, hogy segített. Nagyon boldog voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése