2. rész ~ A kezdetek kezdete.

*1,5 órával később*

- apa kopog az ajtómon, majd benyit -

- Na, indulhatunk? ;) - közben csatolta be karóráját
- Persze, induljunk ~

Gyorsan összeszedtem a telefonom, magamra fújtam egy kis parfümöt, és ültem is be a kocsiba.
[..] Nem sokkal később meg is érkeztünk. Átmentünk a szépen feldíszített mólón, amin díszvirágok, és kis égők is voltak, a vendégek csábítására. Én már ott elképedtem, és még be sem léptünk. Gyönyörű volt belülről, mindenhol fa, a legelső szint olyan volt, mintha egy kis beszélgetéseknek, pihenésnek szánt terem lenne, mert voltak kis asztalok, körülöttük fotelokkal. Egy kis fa lépcsőn fel lehetett menni a 2. emeletre. Ott bársonyos székek vannak, ahol kávét lehet iszogatni, üdítőket inni, étkezni.. Mindenhol ablak volt, természetes fény jött be. Az asztaloknál emberek ültek, mosollyal arcukon, látszott, hogy jól érzik magukat. Elég sokan ültek bent, és pincérek forogtak körülöttük. Apa elárulta, hogy esténként néha-néha szokott rendezni egy kis tánc estet, már alig vártam, hogy egy ilyenen részt vegyek. Csak mentem utána, és tátottam a számat..

Valami ilyesmi.. :) De középen nem ennyire nyitott, csak annyira, hogy ott a lépcső, és abból a szögből ahogy van fényképezve, ott a pult.

- Na, hogy tetszik? - zavarta meg gondolataimat apa

- Ez valami csodálatosan gyönyörű! *o*

- Van kedved majd segíteni?

- Persze, hogy van! :)

- Rendben, akkor mit szólnál hozzá, ha már holnap reggel együtt jönnék? :)

- Tökéletes! ^^

Közben az egyik pult mögüli ajtón egy fiú lépett ki. Elegáns pincéröltözetben volt, ahogy gondolom ezt ott szokás.. a kezében egy rongyot tartott. Apa le is szólította, és odahívta magához. Persze magyarul nem tudott beszélni, így Koreaiul kezdtünk el vele társalogni..

- Ő itt Chul Soo [Csel Szü] - mutatta be nekem -, úgy gondoltam ki, hogy vele fogsz egy időben dolgozni, mert egy korabelivel mégis csak könnyebb ;)

- Szia, Chul Soo vagyok - nyújtotta a kezét bemutatkozás képpen, kis mosollyal arcán 

- Szia, én pedig Aileen :) - kicsit félénken nyújtottam neki a kezem

- Ő a kislányom - folytatta apa - Úgy gondolom ő sem úszhatja meg a nyári munkát - nevette el a végét

- Hiszen tudod, hogy örömmel csinálom... :D

Ez a fiú szinte fél fejjel magasabb volt nálam. Sötétbarna haja volt, sötét szemei, telt ajkai, puha bőre, már alig vártam, hogy vele dolgozzak, remélem jó társaság leszek neki..

- Jól van Chul Soo, menny vissza dolgozni, töröld el a nedves poharakat. - utasította apa

- Rendben. - azzal az erővel sarkon fordult, beállt a pult mögé, és törölgette a vizes, frissen mosott poharakat.

- Gyere, van kedved benézni a pult mögé? ;) - kérdezte apa célzásképp

- Naná! :D

Felmentünk egy kis 2 szintes lépcsőn, és már fent is találtam magam annál a nagy fa pultnál, ami első látásra is már nagyon megtetszett. 

Végig simítottam az ujjaimat, a lakkozott felületen, majd alaposan körülnéztem. Addig apa egy másik pincérrel kezdett el beszélgetni.  Szemügyre vettem a sok szép poharat, illatgyertyát, ami ki volt rakva, a sörcsapolót, turmixgépet, pezsgőspoharakat.. Már alig vártam, hogy holnap reggel itt kezdjek dolgozni. Minden napom olyan lesz, mintha álmodnék. 

- Szóval holnap kezdesz itt? ... - szólított meg Chul Soo, miközben az utolsó poharakat törölgette, és rakta őket a helyére.

- Ó, igen, már alig várom.. :)

- Jó hely ez.. apukád nagyon rendes ember. :)

- Örülök, hogy így gondolod, én is így látom :) ..... Esetleg segíthetek valamiben..? - bátorkodtam megkérdezni

- Köszönöm nem kell, bírom én. - mikor ezt kimondta, egy kis mosoly ült az egyik szája sarkában.

- Hát rendben.. 

Nézelődtem kifelé is, és láttam egy kis kerek színpad szerűséget (ha lehetett annak nevezni) a 'terem' szemben lévő bal sarkában, amin csak egy mikrofon volt felállítva.

- Az a kis színpad szerűség minek oda? - kérdeztem Chul Sootól, aki közben már az üdítőket pakolta be a hűtőbe.

- Régen dolgozott itt egy pincér, akinek volt egy lánya. Elég jól tudott énekelni, ezért lett készítve neki egy kis színpad, hogyha tánc estek vannak.. ha valami különleges esemény van, vagy ha csak szimplán sok a vendég, akkor egy kicsit szórakoztassa őket. 

- És örömmel tette? - kíváncsiskodtam

- Persze, mindig jött amikor hívták. Én még akkor nem dolgoztam itt, szóval nem találkoztam még vele, és nem hallottam énekelni, nekem is úgy mesélték, mikor én is ugyan így megkérdeztem.

- Ó, értem..

Közben a gondolataimba merültem. Vajon én is énekelhetek majd ezen a színpadon? Akkor lehet, hogy az emberek megismernek.. És lehet, hogy lesz esélyem.. És még gitározhatnák is ! *-*

Csak bámultam oda, de közben apa megszólított:

- Kérsz valamit inni kicsim, nem vagy szomjas, vagy éhes?

- Egy pohár vizet elfogadok, ha lehet :) - válaszoltam szerényen

Chul Soo odanyújtott nekem egy pohár vizet, kortyolgattam belőle, közben bámultam az embereket, akik ki-be mászkálnak. Mind dús gazdagnak látszottak, a ruhájukat elnézve. 

Egy kis idő múlva visszaindultunk apával. Mikor hazaértünk mondtam neki, hogy felhívom anyát, hogy sikeresen megérkeztem, és már láttam is hol fogom elfoglalni magam a nyáron.

Mondtam, hogy nagyon tetszik a hely, rengeteg ember van, és jó a levegő. Örült neki, hogy jól érzem magam, megígértette velem, hogy küldjek majd néha-néha képeslapot. Megkérdeztem hogy van Ginger, azt mondta, hogy nyugtalan volt , miután látta, hogy anya nélkülem tért haza a pályaudvarról, de most már úgy kiugrálta magát, hogy valahol a kosárjában alszik.  

*Este*

- Apa, holnap mikor kell kelnem, hogyha együtt megyünk? - kérdeztem tőle a konyhában, miközben kakaót szürcsöltem az asztalnál

- Hát, szerintem 7 óra körül. 8-ra oda kell érnünk.

- Te mindig 8-ra mész? - lepődtem meg, mert nem volt valami korán..

- Igen, hogy segítsek a nyitásban, mert 8-kor nyitunk. :)

- Ejha, akkor majd 7-kor kelek. Most megyek, akkor lefeküdni.

Odamentem hozzá, nyomtam egy puszit az arcára, lehúztam az utolsó pár korty kakaót, és felmentem a szobámba. Beállítottam a telefonom ébresztésre, lefeküdtem az ágyba, a nagy ablak felé fordulva, és csak bámultam kifelé, amíg el nem aludtam. 

*Reggel*

Kicsit kapkodásba voltam, mert furcsa volt, hogy megint ilyen korán kell kelni, de csak sikerült elkészülnöm. Még egy közös kávézás is belefért, és keresni akartam valami kaját, kinyitottam a hűtőt, és kivettem valamit, nem tudom mi volt az, de finom volt.. 

Bepakoltam a válltáskámba néhány cuccot, amiket mindig magammal hordok, és indultunk is a hajóhoz. 

Mikor odaértünk, a fiúk már készen álltak a nyitásra. Apával bementünk a lány 'öltözőbe', ha lehet annak nevezni.. Volt bent egy lány, pincérruhában volt.

[Koreaiul]

- Ó, el is felejtettem említeni - kezdte apa -, ő itt So Eun [ejtsd.: Szá Hjün]. Még csak próbaidőn van itt nálunk, és megeshet, hogy itt fog dolgozni.

- Szia, Aileen vagyok. :) - mutatkoztam be neki kedvesen és a kezemet nyújtottam

- Szia, So Eun :)

- So Eun, kérlek segíts még egy utolsó körben megigazítani az asztalokat a fiúknak, mert látom már kész is vagy :) - kérte meg rá apa

- Máris. - és ezzel ki is viharzott az ajtón.

- Válasz egy szekrényt, amibe majd lerakod a holmid.
Itt nem fogja piszkálni senki egész nap. Mindjárt jövök,
hozok neked egy ruhát, amit felhúzhatsz.

- Rendben :)

Találomra odamentem az egyik szekrényhez, beletettem a táskám, apa abban a pillanatban vissza is ért. 

- Tessék, ez szerintem a te méreted.. :)

- Hát, ez a ruha nem olyan sokat takar mint ahogy elképzeltem.. - poénkodtam

- *nevet* Szerintem tökéletes egy ilyen munkához :D

- Hát oké, akkor felveszem, és megyek is ki ;)

- Rendben, igyekezz, mert az emberek nem várnak ;)

Mikor kiment az ajtón kihajtogattam a felsőt és az alsót. Az alsó az egy kicsivel térd felett érő fekete csőszoknya volt, a felső pedig egy szép kis fehér matróz ing, amit betűrtem a szoknyába, és egy kicsit buggyosan hagytam.. Mondjuk nem volt rossz. A telefonom elrejtettem a táskám aljára, megigazítottam hullámos hajam a tükör előtt amiben tetőtől-talpig láttam magam, olyan nagy volt. A táskában amiben apa átadta nekem a ruhát, volt még egy fénylő fekete kis sarkú cipő. Azt is gyorsan felkaptam, fújtam magamra egy kis parfümöt, és már indultam is ki. 

Mikor odaértem, már volt bent egy pár ember, a reggelijüket fogyasztották.

- Na, úgy látom sikerült felöltöznöd. - mosolygott apa, mikor odajött hozzám

Vigyorral válaszoltam.

- Mit kell tennem? - kérdeztem

- Először is egy kicsit felsöpörhetnéd a mólót, meg itt a bejáratot, mert arra még nem került sor.

- Rendben :)

Vittem magammal egy seprűt, és máris mentem ki, hogy felsöpörjek. A bejárat előtt volt egy kis zöld szőnyeg. Azzal meggyűlt a bajom, mert nehezen jött ki belőle a por. Közben ha jöttek be az emberek, őket mindig beengedtem, és igyekeztem nem az útjukba állni.

[..] Mikor készen lettem, bementem, visszatettem a seprűt a helyére, és munka után néztem a pultnál.

So Eun látta, hogy ott próbálok tevékenykedni, de nem figyel rám senki. 

- Látom nem igazán boldogulsz.. - jött oda hozzám

- Ó, hát, a sepréssel már végeztem, de apám nem mondott mást, hogy mit tegyek, most meg nem találom..

- Gyere, kérdezzük meg mit csináljunk :)

- Rendben :) - válaszoltam kedvesen

Felmentünk a pult mögé, ott láttuk, hogy össze-vissza vannak rakva a poharak. Mondta, hogy ő majd elrendezi őket. Közben az egyik pincér odajött hozzám, hogy van pár asztal amit le kéne szedni, de közben meg egy rendelést kell leadnia, és hogy nem tenném-e meg helyette. Persze, hogy elvállaltam, elvégre azért vagyok itt, hogy segítsek.

[..] Ide-oda járkáltam, amíg leszedtem az asztalokat, közben elmostam az edényeket a konyhában, ahová akkor léptem be először, a terítőket szépen megigazítottam. Büszke voltam magamra :D

[..] Dél körül So Eunnak lejárt a munkaideje, így hazament. Helyette Chul Soo volt a soros. Én pedig egész nap itt vagyok, mivel apának segítek. 

Éppen azt tanultam, hogy melyik asztal hányas számú, mert fel volt írva egy papírra, amikor Chul Soo jött oda hozzám. 

- Ne tanuld annyira, egyszer úgy is belemegy a fejedbe.. ;)

- Lehet, hogy igazad van, már vagy 1 órája ezt a papírfecnit lesem. Inkább adj valami munkát, eddig nem kellettem, most már dolgozni szeretnék..

- Hát, jól van, gyere, kezdetnek vegyünk fel egy pár rendelést.. :)

Kimentünk, megálltunk a pult előtt, és elmagyarázta mit csináljak. Oda is mentem az egyik vendéghez, egy középkorú nő volt. Kért egy jegeskávét, és egy kis szelet meggyes süteményt. Ez nem volt nehéz.. Chul Soo bevitte a konyhára a rendelést, én pedig csak üdvözöltem azokat az embereket akik feljönnek a 2. emeletre. Olyan kíváncsi voltam milyen lehet egyel lejjebb, mert csak részben látok le oda, és amikor söprögettem, még nem voltak sokan. De jobbnak láttam megvárni Chul Soot. Abban a pillanatban vissza is ért.

- Jól van - kezdte -, ez nem volt nehéz, de most menj oda ahhoz a fiatal anyukához, aki azzal a 2 kis gyerekkel van.. ;)  

- Már megyek is ;D

Felvettem a rendelésüket, leadtuk a konyhára, közben Chul Soo hozta ki az előzőt, és még valamit.

- Te ezt vidd ki az 5-ös asztalhoz, ezt pedig én viszem a 2-es hez.

- Oké ;)

Kezembe nyomta a jegeskávét és a meggyes sütit, és máris szaladtam ki. Kedvesen rámosolyogtam a nőre, és jó étvágyat kívántam neki. Épp sarkon fordultam, akartam sietni vissza, de akkor valaki épp jött fel a lépcsőn, kanyarodott be, nem figyeltem, és véletlen nekimentem.

- Elnézést kérek, nem figyeltem oda. - kétségbeestem

- Semmi baj, ne kéj bocsánatot. - válaszolt vissza.

Ekkor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Mintha már hallottam volna.. Hirtelen felkaptam a fejem, és láttam, hogy az a fiú volt, aki mellett ültem a repülőn.

- Nocsak, kit látnak szemeim.. - vigyorgott rám

Mikor megszólaltam volna, egy lány közbe szólt.

- Ki ez csaj?! - kérdezte felháborodott hangon

- Csak baleset volt, nem figyelt és nekem jött.. - mentegetőzött a fiú

- Chh.. 'véletlen'. Ja, jó vicc. Mindegy, menjünk, nem alacsonyodok le holmi pincérnőhöz.. - orr fennhordva elment mellettem és leült egy asztalhoz.

A fiú pedig rám mosolygott, és utána ment. Utánuk jött még fel pár fiatal csaj és srác, biztos velük voltak. Úgy voltam vele, hogy ezt az egészet nem veszem a szívemre, végül is már megszoktam..