- Nem akarsz egy kicsit pihenni? Teljesen el fog menni a hangod.
- Hát, remélem nem lesz igazad, de tényleg kellene már egy kis szünet.. - leraktam magam mellé a gitárt
- Jól van, akkor kezdetnek gyere, kész a vacsora. - ezzel ki is ment
Azon kaptam fel a fejem, hogy már ennyi az idő?! Vacsi után lefürödtem, és máris felmentem lefeküdni.
*2 NAPPAL KÉSŐBB*
Reggel már nagyon izgatott voltam. Végre eljött az a nap, amit eddig egész életemben vártam. Felléphetek, méghozzá rengeteg ember előtt. Stella azt mondta, hogy az itteni ismerősöknek is szólt, hogy jöjjenek el megnézni, mert közben elkotyogtam neki, hogy fellépek, és már ő is legalább annyira várja mint én. Mostanában nagyon jóba lettem vele. Ölök, hogy így egymásra találtunk. So Eunt is meghívtam, már régen találkoztunk, legalább 1 hónapja.. Természetesen apa is itt lesz, és Chul Soo szülei is, mert mindenképpen meg akarják nézni, ahogyan a fiúk énekel, mert eddig még sosem látták. Szóval most szinte mindenkit összehoz ez az est, én ennek csak örülni tudok, mert egyben ma van a születésnapom is ~ Annyira imádom, ez lesz életem legjobb napja!
Éppen a pult felé igyekeztem, már dél körül járhatott, és én csak az estére gondoltam. Kivittem egy rendelést, és ma csak mosolyogni tudtam az emberekre.
Chul Sooval hétfőn és kedden is gyakoroltunk, már tudjuk az egészet. Ő is nagyon szorgalmas volt, és az angol kiejtése is javult, na meg azt szerette volna, hogyha jól sikerül a fellépés.
Már 5 körül járhatott. Már csak 1 óra hossza, és mehetek is készülődni. Nagyon lassan telt el az az 1 óra, de végül csak futhattam az öltözőhöz, hogy átöltözzek és mehessek haza apával. Mikor mentem a kijárathoz Chul Soot kerestem, hogy megbeszéljem vele, hogy fél 9-re el tud-e jönni értem, hogy együtt jöjjünk, mert akkor egyikünknek sem kell egyedül mennie. ..Hiába kerestem, nem találtam sehol. Kezdtem aggódni, aztán apán kerestem.
- Apa, hol van Chul Soo? - ütögettem meg a vállát, mert háttal volt nekem
- Ő, el kellett mennie, akadt valami dolga. De azt mondta, hogy ne aggódj, mert minden rendben lesz. Gyere, induljunk haza, hogy időben el tudj te is készülni. - ezzel a kocsihoz invitált
Meg is indultunk hazafelé. Én azért mégsem voltam teljesen nyugodt.. Nagyon izgultam így is, és neki meg most valami dolga akadt.. Úgy gondoltam, hogyha hazaérünk, akkor átszaladok hozzá, és akkor megbeszélem vele az indulást. Mentünk a bejárati ajtó felé, én nyitottam be. Mikor felkaptam a fejem, nem hittem a szememnek. Egyszerre hárman kiáltották nekem, hogy "Boldog Szülinapot!", hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Majd láttam, hogy ott van Stella, So Eun és Chul Soo. Nagyon megörültem ennek a meglepetésnek, azonnal a számhoz kaptam
- Uram Isten. - mondtam a könnyeimmel küszködve, kicsit meghatódtam..
A falon egy kis díszítés volt, mindenki kezében egy kis doboz ajándék. Chul Soo kezében pedig még egy kis torta is volt, kis szívecskékkel, masni marcipánnal a tetején. Azonnal oda is nyújtotta nekem nagy mosollyal a száján, majd mindenki, még apa is egyszerre mondták, hogy "Saranghae" [Szeretlek]. Itt elszakadt a cérna, és a könnyeim is kijöttek örömömben. Ennél kerekebb már nem is lehetett volna ez a nap.. Letettem a tortát a kis asztalra, ami mellettem volt, majd mindannyian megöleltek egyszerre.. csoportos ölelés.- Nagyon köszönöm. - mondtam utána mosolyogva, könnyeimmel küszködve
- Ugyan, ne sírj. - simogatta meg vállam Stella, kicsit kuncogva
- De annyira jó, hogy itt vagytok, So Eun te is már hiányoztál. - mentem oda hozzá, és átöleltem.
- Te is nekem, örülök, hogy látlak. - mosolygott
- Meg sem kóstolod a tortát? - viccelődött Chul Soo
- De először adjuk oda neki az ajándékokat. - nyújtott oda nekem egy kis dobozkát Stella
- Rendben, de nem kellett volna.. - vettem el szégyenlősen
- Ugyan már, boldog szülinapot! - adott két puszit az arcomra
- Köszönöm.
- Ezt én készítettem. Remélem tetszeni fog. - nyújtott át So Eun is egy dobozt a kezembe.
- Tőled is köszönöm. - adtam két puszit az arcára
- Tessék, ezt pedig tőlem kapod. - jött oda szerényen Chul Soo. ó
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd átöleltem, és neki is adtam két puszit
- Kislányom, ezt pedig tőlem. Nagyon boldog születésnapot! - ölelt át apa, és egy dobozkát adott a kezembe
- Köszönöm apa. - öleltem át hosszan
- Akkor talán meg is kóstolhatjuk a tortát. - szólalt meg So Eun
Apa hozott egy kést, tányérokat, én kezdtem felvágni a tortát, és ott el is fogyasztottuk a kanapékon ülve. Nevetgéltünk, és sztorikat meséltünk egymásnak, ahogyan ezeket a születésnapokon szokás. Már majdnem fél 8 volt, amikor mindenki elment, hogy készülődjön az estére. Chul Sooval megbeszéltük, hogy fél 9-kor eljön értem. Már alig vártam, hogy ott legyek. Rögtön el is mentem megfürdeni. Megmostam a hajam, felmentem, benéztem a szekrényembe, és azon gondolkodtam, hogy mit húzzak fel. Semmi ilyen alkalomra való ruhám nem volt. El is szomorodtam.. Aztán turkálni kezdtem a szekrényben, mert eszembe jutott, hogy amikor voltunk esküvőn a tavasszal anyával, akkor kaptam tőle egy szép kék ruhát, és abban reménykedtem, hogy el hoztam magammal. Jól gyanítottam. Bár nem a szekrényben találtam meg, hanem még a bőröndömben volt. Nagyon megörültem. Még ugrottam is egyet. Kitettem az ágyra, hogy egy kicsit kisimuljon, és elkezdtem az ékszereim közt kutatni. Nagyon piszkálta a fantáziám, hogy mit kaptam a többiektől ajándékba, de legjobban az, amit Chul Sootól. Nem bírtam ki, hogy ne bontsam ki azt a szép kis masnis dobozkát, amiben benne volt. Egy szép nyaklánc volt benne, kis szerény ezüst szívecskével. Egyszerű volt, de annál gyönyörűbb. Elhatároztam, hogy ma este rajtam lesz. Bele is tettem a nyakamba, nagyon tetszett. Jól el találta az ízlésemet... Na meg még cipőt is kellett hozzá találnom.. De szerencsére arra is leltem. Találtam egy fekete magassarkút, amire jól emlékeztem. Nagyon szeretem, mert jó kényelmes. Kimentem megszárítani a hajam, és a végét behullámosítottam, a frufrumat pedig szépen megigazítottam. Szerény véleményem szerint, most jól sikerült megcsinálnom magam. Most az egyszer sminket is raktam fel, bár mióta elkezdődött a nyár, nem is használtam. De jól gondoltam, mikor bepakoltam még azt is. Kihúztam egy vékony tusvonallal a szemem, enyhén szempillaspirál, és úgy gondoltam, hogy ennyi elég is. Nem akarom, hogy az legyen, hogy nem látszódik az arcom. Mikor elkészültem a fürdőszobában, gyors felszaladtam, hogy összepakoljam a kis fekete táskámat. Már kész is voltam. Még egy kis szájfény és parfüm. Apa kiáltott fel az emeletre, hogy menjek, mert Chul Soo megérkezett. Vettem a magassarkúm és a gitárom, és máris szaladtam a lépcső felé. A szobám ajtajába eszembe jutott, hogy kellene egy pulcsit. Gyorsan kikaptam egyet a szekrényből. Mikor fent álltam a lépcsőn láttam, hogy nyitott ajtónál beszélgetnek apával. Már csak 1-2 lépcsőfok volt, amikor megszólaltam, hogy "Itt vagyok..". Erre mindketten hátrakapták a fejüket, és szájuk sarkában mosolyt láttam. Nagyon jól esett, mert azt vettem le, hogy jól néztem ki. De Chul So sem panaszkodhatott, nagyon elnegáns volt, és jól állt neki ez a stílus. Mentem az ajtó felé, amikor apa megszólalt.- Na, akkor jó szórakozást, majd én is csatlakozok, csak még meg kell fürdenem.
- Rendben apa. - mondtam, majd kimentem az ajtón
Chul Soo mellé lépem, apa ekkor bement.
- Wow. Nagyon jól nézel ki. - nézett rám mosolyogva, miközben elkezdtünk sétálni. - És látom, már kibontottad az ajándékom- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz - pöktem bele az oldalába - És igen, nagyon tetszik, köszönöm. - mosolyogtam
- Nincs mit. Örülök, hogy tetszik.
Még egy kicsit gyalogoltunk, aztán mikor megérkeztünk elkezdett hevesen verni a szívem, kezdtem ideges lenni, és ez lehet, hogy meg is látszódott rajtam.
- Ne legyél ideges, gyere, lazíts. - tartotta a kezét, hogy karoljak bele.
Nem is haboztam, bele is karoltam, és úgy mentünk tovább. Már ki-be mászkáltak az emberek, már a fények is világítottam belülről, és egy kis zene is hallatszott.
- Sikerülni fog, ne aggódj. - próbált nyugtatgatni, mikor már majdnem a mólónál voltunk.
Mielőtt válaszolhattam volna Stella és So Eun sietett oda hozzánk.
- Hú, észbontóan néztek ki! - mondták
- Köszi - vigyorogtam - a ti ruhátok is nagyon szép. - dicsértem meg őket
- Köszi.
- Gyertek, menjünk be, inkább ott fojtassuk. - javasolta Chul Soo
Be is mentünk. Az alsó szinten ugyan úgy ott voltak a fotelek. A legtöbb ember ült, de volt aki már is táncolt, és jól érezte magát. Mi úgy döntöttünk, hogy felmegyünk, körülnézni kik jöttek még. Így is tettünk. Ott nem volt annyi asztal, mint szokott. Egy pár volt, azok is teljesen ki voltak tolva az ablak mellé. Ahhoz képest, hogy még csak most kezdődött, elég sokan vannak. Ekkor megpillantottam a színpadot. Görcsbe rándult a gyomrom, mikor megláttam a mikrofont, és azt a két széket amin fogunk ülni..
- Gyere, ne is gondolj rá. Tegyük le a gitárodat az öltözőbe. - zökkentett ki a gondolataiból Chul Soo
- Rendben, igazad van. Menjünk. - ezzel elindultunk az öltöző felé, addig a lányokat ott hagytuk
Mikor beértünk, rögtön letettem a padra, és a táskámban a dalszöveget kerestem.
- Még azt is elhoztad? - kuncogott
- Muszáj volt.. félek, hogy elrontom.
- Jajj, ne izgulj már ennyire, minden rendben lesz. - fordított maga felé
Szerettem volna ezt hinni, de csak akkor leszek magamban teljesen biztos, ha még 1x elpróbáljuk. Így is tettük. Leültünk egymás mellé, mindketten fogtuk a papírt, és énekeltünk. Most nem gitároztam, mert akkor mindenki meghallotta volna. Meg abban biztos voltam.
- Na most már jobb? - kérdezte, mikor vége lett.
- Igen, sokkal jobb.. - fújtam ki a levegőt
- Akkor gyere, már lehet, hogy megjöttek anyumék, legalább be tudlak mutatni nekik.
- Rendben. - mosolyogtam, majd felálltunk, és kimentünk.
Próbáltuk megkeresni a szüleit, de nem találtuk. Igaz én csak mentem utána a sok ember között, mert még nem találkoztam velük, így nem ismertem volna fel őket. A lányok is elkeveredtek valahová, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a pulthoz, és iszunk valamit.
- Mit kérsz? - kérdezte
- Rád bízom.. - mosolyogtam
Mikor megittuk, és megint a tömegben vesztünk el, hogy kimenjünk levegőzni, már majdnem besötétedett. Hirtelen apával találkoztunk össze a mólón.
- Hát ti hová igyekeztek? - kérdezte sietve
- Csak kijöttünk egy kicsit levegőzni. - válaszoltam
- Hát akkor gyorsan gyertek vissza, mert 10 perc, és ti jöttök.
- Hogy mi?! - kérdeztük egyszerre
- Igen, minél hamarabb túl lenni rajta a legjobb, nem igaz?! Meg már vannak elegen, úgyhogy ne húzzuk tovább az időt..
- Hát rendben.. - törődtünk bele
Besiettünk apával együtt. Mind a hárman az öltözőhöz mentünk, hogy kihozzam a gitárom. Kivettem a tokból, és már szaladtam is ki vele a vállamon.
- Na, akkor beinvitállak titeket, és már mehettek is a színpadra. - hívott minket apa maga után
Utána siettünk át a közönségen. Mi egy kicsit hátrébb maradtunk, amikor apa felment a színpadra. Mindenem remegett, miközben bemondta a nevünket, és hogy ma van a születésnapom, tehát ez az én estém. Chul Soo szorosan állt mellettem a nagy tömegben. Érezte, hogy remeg a karom, hirtelen az ujjaimhoz nyúl, és megfogta a kezem. Ránéztem, láttam, hogy mosolyog, ezért én is elmosolyodtam. Nem sok fény volt, de akkor is tisztán láttam az arcát, mert közel volt hozzám. Ezzel sikerült egy picit megnyugtatnia,
bár egy kicsit meglepett.. Vajon érez valamit irántam? Lehet, hogy ez több mint barátság?
Akkor éppen elengedte a kezem, és a színpad felé kezdett menni, hát követtem. A szívem majd kiesett a helyéről. Felléptem, és éreztem, hogy már nincs visszaút. Itt az idő..
Felültem a bárszékre, ő is mellém. Előttünk 2 mikrofon volt. Az ölembe vettem a gitárom, és egy nagy levegőt vettem. Körülnéztem a tömegben, ismerős arcokat láttam. Apa, Stella és So Eun mosolygott vissza rám. Ez csak pár másodperc volt, de mégis óráknak tűntek. Míg végül belekezdtem. Végighúztam az ujjam a gitáron, és ezzel kezdetét vette az a pillanat, amire eddig mindig vártam. Úgy éreztem, hogy mikor elkezdek énekelni, a hangom be fog remegni, de nem így lett. >>Hallgasd ~ KÖTELEZŐ! ;) << ..Chul Soo szépen lassan bekapcsolódott. El sem hittem, hogy ez most valóság. Olyan volt, mint egy álom, féltem, hogy közben fel fogok ébredni.. Csak néztem a meghatódott és mosolygós arcokat. Apa szeméből már majdnem kicsordultak a könnyek, éreztem, hogy büszke rám. A lányok egymásnak adták a zsebkendőt. Én a refrénnél Chul Soora pillantottam, ő pedig vissza. Utána le sem vettem róla a szemem, ahogy ő sem rólam. Közben éreztem, ahogyan a reflektor fény világítsa meg az arcom egyik oldalát. Féltem visszanézni a közönségre, de néha csak oda pillantottam. Mikor az utolsó refrénnél tartottunk izgultam, hogy ne most rontsam el, ha eddig ilyen jól ment. Nem így lett. Sikeresen befejeztük a dalt. Senki sem habozott, mindenki szívből kezdett el tapsolni. Néhány vendég még fel is füttyentett. Vastapsot kaptunk. Erre vártam 18 éven át. Igen, most már végre kimondhatom, hogy 18. Lassan felálltunk egyszerre a székről. Megfogtam Chul Soo kezét, jelezve, hogy hajolunk meg. Meg is tettük. Hihetetlenül jó érzés volt, egyszerűen még itt sem tudom szavakba önteni, ahogyan ezt írom. Csodálatos volt. Olyan érzésem támadt, mintha szárnyaim lennének, és egyszerre csak elrepülnék a boldogságtól. Le sem akartam lépni a színpadról, hanem csak hallani akartam a tapsot ami nekem..nekünk szól. De Chul Soo megszakította gondolataimat, mert lépett le a lépcsőről. Én is mentem utána. A közönség szétnyílt előttünk. Apa, Stella és So Eun sietett oda hozzánk, még mindenki tapsolt, és a boldogság sugárzott arcukról.
- Uram Isten, annyira ügyesek voltatok! - estek a lányok a nyakunkba arcukon mosollyal
- Büszke vagyok rátok. - jött oda mosolyogva apa, karjával átfogott mindkettőnket, és átölelt.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre.
Az emberek lassan szétszéledtek. De én még mindig úgy éreztem, hogy elsírom magamat örömömben, mert sokkal jobban sikerült, mint gondoltam, meg azért, mert jó volt látni és hallani, ahogyan az emberek nekem tapsolnak, és persze Chul Soonak.
Már majdnem kigördült az első könnycsepp, amikor Chul Soo átölelt meleg karjaival.
- Jajj te lány, nehogy nekem most sírj. Itt nem neked kell, hanem azoknak akik hallhatták a gyönyörű hangodat. - mondta a fülembe nyugtató hangjával
- Igazad van. - próbáltam nevetni, majd viszonoztam ölelését, mert eddig a szemem törölgettem.
Ekkor egy nő és egy férfi lépett oda hozzánk. Nagyon kedvesek tűntek. Gondoltam, hogy Chul Soo szülei azok.
- Fiam, ez gyönyörű volt. - dícsérték meg - És te kis lányom, eszméletlen jó hangod van - mosolyogtak rám
- Köszönöm szépen - válaszoltam kedvesen
Chul Soo bemutatta nekem őket, és a többieknek is. Kedvesek voltak, ahogyan gondoltam. Látszott, hogy Chul Soo az ő fiúk. Megöleltek minket, még egyszer megdicsértek minket, majd tovább álltak.
- Gyertek ezt meg kell ünnepelni! - mondta Stella, mikor Chul Soo szülei elmentek
- Menjünk! - kiáltottunk fel egyszerre
- Menjetek csak fiatalok, nekem amúgy is vannak szervezési dolgaim. - mondta apa, majd még egyszer utoljára átölelt, és egy puszit nyomott az arcomra.
Ezzel el is indultunk a pult felé. Ott leültünk a bárszékekre, amik az este alkalmából lettek kitéve, és választottunk italt. Persze, hogy volt benne alkohol, hát ünnepelünk!
Jól elnevetgéltünk ott egy darabig, aztán úgy gondoltuk, hogy elmegyünk egyet táncolni, hiszen részben ezért is jöttünk. A zene beindult. Fel is pattantunk. Egymásba karoltunk négyen, hogy nehogy elvesszünk a tömegben. Megálltunk a közepén, és elkezdtünk táncolni. Sötét volt, színes fények villogtak. Úgy éreztem, hogy ma semmi sem ronthatja el a kedvem. Tánc közben a lányok elkavarodtak mellőlünk. Már csak akkor vettük észre, mikor leállt a zene, és világosabb lett, mert szünetet tartottak.
- Hát ezek meg hová tűntek? - kérdezte Chul Soo mikor megfordult
- Nem tudom, majd előkerülnek, nem vesztek el.. Menjünk egy kicsit levegőzni, már túl sokan vannak..
- Rendben, gyere. - megint megfogta a kezem, és húzott maga után
Én csak néztem, hogy ilyen egyszerűen csak megfogja, de nem tiltakoztam. Aztán szóltam, hogy én felhúzom a pulcsit amit magammal hoztam, és várjon meg a bejáratnál.
Mikor megérkeztem átsétáltunk a mólón, majd elmentünk a part felé. Kint a fákat megvilágították az utcai narancssárga lámpák fényei. Én csak nézelődtem, és szívtam a friss levegőt.
- Jó a levegő.. - mondta Chul Soo halkan
- Az. Szeretek ilyenkor sétálni, csak mindig elalszok.. - poénkodtam
Erre elvigyorodott.
- Nagyon jó voltál. - megállt és felém fordult egy mosollyal
- Köszönöm. De ez nélküled nem sikerülhetett volna ilyen jól. - álltam vissza mellé
- *vigyor* Olyan káprázatos vagy ma este - pirult el
- Ne hozz zavarba - mosolyogtam, majd lenéztem a földre
- Nem volt szándékomban, azt hittem, hogy tudod.. - jött közelebb
Lassan felnéztem a szemébe, csak úgy ragyogott a boldogságtól. ..Úgy készült mint aki mondani szeretne valamit.
- Tudod.. - kezdte - rám mindig számíthatsz, és mindig itt eszek melletted. Ezt megígérhetem. - majd megfogta a kezeimet.
- És te tudod.. ha most nem te állnál itt előttem, és ígérnéd meg ezt, akkor azt mondanám, hogy "Hazudsz!"
- Tényleg?
- Igen.. - válaszoltam szégyenlősen
- Valamit el kell mondanom.. - kezdte
Egy nagyot ütött a szívem.. ha most arra gondolok, amit fog mondani..
- ..Mikor megláttalak - folytatta - Nem gondoltam, hogy ennyire jóban leszünk, és hogy ennyire összehoz majd veled az élet. Csak teltek a napok, és én egyre jobban szerettelek volna látni. Nem tudom, te hogy vagy ezzel.. bár talán jobb is, hogy nem tudom. - mosolyodott el a szája sarkában - És most ez a fellépés is, amiatt délutánokat tölhettem el veled.. Semmire sem cserélném el.. Szóval.. áh, nem is tudom hol kezdjem.. - akadt meg
- Én azt hiszem tudom.. - mosolyogtam
- Azt gondolod?
- Igen.. Mert nekem is kell valamit mondanom, és szerintem egy dologról akarunk beszélni.
- Mégpedig?
- ..Hát - kezdtem félve - Tudod, én is ugyan így vagyok. Benned egy igazi jó barátra találtam. Jött Adam, és csak szenvedtem miatta. Akárhányszor rossz kedvem volt, te mindig ott voltál, és megnevettettél. Megmentetted kétszer is az életem. Én eddig nem igazán tettem érted semmit, amit nagyon sajnálok. De legszívesebben mindenem neked adnám, ha lehetne, mert csak pár napja vettem észre, hogy ki is az a személy, akiért mindent meg kell tennem, hogy örökre itt álljon mellettem, és fogja a kezem.. És..én..téged..
- Ne is folytasd. - tette ujját a szám elé.
Nem is tétovázott. Puha csókot nyomott az ajkamra. Beleremegett az egész testem. Bárcsak megállt volna az idő.. Közben beletúrt hosszú hajamba, én pedig továbbra is mellhasán tartottam kezeimet. Csodálatos pillanat volt. Mikor elengedte ajkamat, orrunk még mindig összeért. Mélyen a szemébe néztem, és azt suttogtam, hogy "Szeretlek" - befejezve a mondatomat -. Elmosolyodott, majd megszólalt:- ..És erre több mint egy hónapot kellett várnom. Én is szeretlek, és ezt a szemedbe is mondom.
- Már nem kell tovább várnod. Itt vagyok, és örökre itt is leszek.
Végig nézett az arcomon, és folytatta:
- Nem fogom tovább titkolni a gondolataimat. Nem fogok többet elzárkózni, főleg nem előled. Nem fogom tagadni, ha a csókodra vágyom, és főleg nem fogom tagadni azt, hogy szeretlek.. Mindig itt leszek melletted, ahogyan azt az előbb megígértem, soha nem hagyom, hogy elmenj.- Itt maradok. Itt maradok. Itt leszek veled. - suttogtam, és megsimogattam az arcát.
Elvesztünk a pillanatban. Bárcsak így állhattunk volna egész éjjel. Itt a fényben, egymás karjaiban, a külvilágot kizárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése