16. rész ~ Új ismerős.

Nem sokkal később haza kellett mennie, mert anyukája hívta segíteni a kórházba. Akkor egyedül ebédeltem meg, délután pedig beültem a Tv elé. Egyedül nem tudok semmit csinálni.. unatkozok.. Ekkor eszembe jutott, hogy miért ne hívhatnám el So Eunt és Stellát. Nagyon jól ellenénk, mert az utóbbi időkben jól összeismerkedtek. Fel is hívtam őket. Fél órám volt, hogy kezdjek valamit a kinézetemmel. Mikor megérkeztek egy nagy öleléssel köszöntöttem őket. Felmentünk a szobámba, és körülnéztek, addig egy kis világosságot teremtettem. Mindhárman lehuppantunk az ágyra, és Stella elővett a táskájából egy csomó körömlakkot. Fel is nevettünk So Eunnel mert belegondoltunk, hogy mi lesz itt, ha mi elkezdünk körmöt festeni. Hát gondolataink nem csaltak. Fel is készültünk előtte, újságpapírt terítettünk az ágyra, és akkor már gond nélkül festegethettünk. Sokat nevettünk és jól el is szórakoztunk. Utána az az ötletünk támadt, hogy elmegyünk egyet sétálni. Leültünk egy parkba, ott kutyákat simogattunk, majd elmentünk és egy kis kávézóban beszélgettünk tovább, ami nagyon hangulatos volt. 6 óra körül hazamentek, mert Chul Soo hívott, hogy végzett, és kettesben akartak hagyni minket. Alig telt pár percben, és már meg is érkezett.

- Szerbusz. - ölelt át mosolyogva, mikor kinyitottam neki az ajtót

- Szia. Már hiányoztál. - szívtam be kellemes illatát

- Te is nekem. Hogy telt a napod? - kérdezte mikor elengedett

- Jól. A csajokkal voltam. - húztam be az ajtón, és a konyha felé vettük az irányt. - Kérsz valamit inni?

- Igen, az most jól esne.

- És neked, hogy telt a napod? - kérdeztem miközben öntöttem neki inni

- Nem volt nehéz.. - kortyolgatott

- Bajszos maradt a szád. - vigyorogtam, mikor letette a poharat

- Tényleg? Kéred? - jött közelebb hozzám poénkodva 

- Bármikor. - mosolyogtam, majd adtam egy neki egy csókot, ezzel eltűnt a kis maszat a szájáról

- Még mindig imádom a csókod. - szólalt meg utána

Elvigyorodtam, majd adtam neki még egyet. Nem tudom hogyan, de megint a szobáig jutottunk.. Még a lépcsőn levettem róla felsőjét, és a levegőben eldobtam. 

Lefeküdtünk  az ágyra, ő fölém ült, és csókokkal halmozott el. Majd ismét lassan lehúzta rólam nadrágomat, és a hasamat kezdte el simogatni. Felültem, és végigcsókoltam a nyakán, amire egy erőteljesebb levegő kifújásával válaszolt. Felém fordult, így egymással szemben térdeltünk, és végigsimított arcomon, majd a szemembe nézett.

- Szeretlek. - mondta csillogó szemeivel

- Én pedig imádlak. - csókoltam meg szenvedélyesen

Közben lefelé kóborolt a kezem, és határozottan kikapcsoltam nadrágját. Ekkor rám nézett és elmosolyodott.

- Ezek után most már nem szabadulsz. - vigyorgott, majd meg sem várta válaszom, csak leterített az ágyra. 

Ismét volt egy gyönyörű éjszakám vele, egyszerűen ilyenkor a felhők felett érzem magam.. 

- Köszönöm. - mondtam neki mosolyogva, mikor egymással szemben feküdtünk 

- Én köszönöm, hogy itt vagy nekem. - simogatta meg az arcom. - Gyere, aludjunk. - húzott közelebb magához.

Egymás karjában el is aludtunk, nem kellett sok idő. 

*Másnap reggel* 

8 óra körül járhatott amikor felkeltem. Őt nem akartam zavarni, ezért nem keltettem fel, hanem gyors elmentem lezuhanyozni. Mikor kiléptem a fürdőből, akkor láttam, hogy éppen a pólóját veszi fel a lépcsőről.

- Na csak megtaláltad? - nevettem

- Meg ám.. sajnos.. - mosolygott, és egy picit csípett fenekembe.

Nyomtam egy puszit arcára, majd a konyha felé vettem az irányt. 

- Mit együnk reggelire? - kérdeztem mikor ő is beért és odajött mellém a hűtőhöz

- Mondjuk ezt. - vett ki egy kis dobozkát

- *kinyitottam és megnéztem* - Rendben, akkor megmelegítem.

Reggeli után nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. Szombat délelőtt mit lehet csinálni..? Ekkor eszembe jutott, hogy majd fel kellene hívnom apát, de még túl korán volt.. Ezért elmentünk sétálni egyet a városba, mert még nincs akkora hőség. Elmentünk a parkba, utána megittunk egy kávét, ebédeltünk egy kisebb étteremben, majd megint a partnál kötöttünk ki. Fél 4 felé haza is kerültünk. Ekkor mondtam, hogy felhívom apát. Leültünk a kanapára, tárcsáztam a számot, és már a torkomban dobogott a szívem, mikor kicsöngött. Fel is vette. Elmeséltem mindent neki részletesen, nehogy az legyen, hogy valamit nem mondtam el. Először gondolkodóba esett, és kérdezgetett még dolgokról, válaszoltam is annyit amennyit tudtam. Végül azt mondta, hogy ez az én felelősségem mostantól, de csak ügyesen, úgyhogy beleegyezett. Mikor letettem a telefont Chul Soo nyakába borultam, és a holnapot kezdtük tervezgetni, hogy hogyan is legyen. Fel is hívtuk azt a férfit, és megbeszéltük vele, hogy nekünk már holnap jó lenne. Elmondta melyik kávézóba menjünk, és mikor. Aztán pedig onnantól majd vele folytatjuk az utat. Már nagyon izgatottak voltunk. Chul Soo hazament ruháért, mert megint nálam tölti az éjszakát. Mikor visszajött én már vacsorával vártam. Már kezdett elegem lenni ebből a sok melegített kajából, hát összedobtam megint egy kis tojásrántottát, mert emlékeztem, hogy nagyon ízlett neki.

- Megjöttem! - szólt be az ajtóból

- Rendben, itt vagyok a konyhában. - válaszoltam vissza neki

- Mmm. - szagolt bele a levegőbe - Ha nem mondod, hogy itt vagy, akkor is tudtam volna. - ölelt át hátulról, majd odafordultam, és adtam egy puszit a szájára

- Nemsokára kész is van. Tudom, hogy szereted, és már elegem van a melegített kajából, gondoltam készítek valamit.. - közben kevergettem

- Jól tetted. Gyors akkor megterítek. 

- Rendben.

kényelmesen elfogyasztottuk a vacsorát. Nagyon jól esett mindkettőnknek. Megfürödtünk és eltettük magunkat holnapra. 

*Másnap reggel*

Csodálatosan ébredtem. Szinte egyszerre nyitottuk ki a szemünket. Mikor ránéztem, láttam, ahogyan a nap hátulról  rásüt az arcára. Megsimogattam, majd adtam neki egy csókot. Még ellustálkodtunk ott egy picit, aztán csak felkeltünk. Már annyira vártuk, hogy délután 1 óra legyen, hogy végre odaérjünk. 

[..] Gyors összekaptuk magunkat, hogy valahogy kinézzünk, és el is indultunk kézen fogva az utcán abba a közeli kávézóba. Mikor odaértünk már ott várt minket az egyik asztalnál. Le is ültünk hozzá, majd nem sokkal később el is indultunk a kocsijával. Megérkeztünk egy nagy üvegezett épület elé, majd bementünk. Lifttel mentünk fel az egyik kisebb terembe. Ott egy másik férfi fogadott minket. 

- Jó napot. - hajoltunk meg mind ketten illedelmesen

- Jó napot, én Yoo Yeon-Seok vagyok. Valószínűleg az öcsém már mindenről beszámolt nektek, ha jól tudom.

- Igen, és Aileen vagyok, ő pedig Chul Soo. 

- Rendben gyerekek, van kérdésetek?

- Nincs. - válaszoltunk egy kis gondolkodás után

Le ültünk egy kis asztalhoz, hogy mindent megbeszéljünk. Nagyon ígéretesnek tűnt ez a dolog, már alig vártam, hogy elkezdjük.

[..] Fél órával később átmentünk egy másik kisebb terembe, ahol fel fogjuk venni a dalt. Megkaptuk a szöveget, azt dolgoztuk át Yeon Seokkal és Ji Taeval. Mielőtt felénekeltük volna egyszer-kétszer nekik is megmutattuk. Yeon Seok egyet értett Ji Taeval amikor azt mondta, hogy fantasztikusak vagyunk. Egy kicsit zavarba lettünk, de mindjárt be is álltunk az üveg mögé a mikrofonhoz és kezdtük is. >Hallgasd :)< Kívülről mosolygós arcok néztek vissza ránk. Én kicsit izgultam, hogy vajon mit fognak szólni, de szerencsére nagyon elégedettek voltak. Még felvettük egy párszor, hogy meglegyen többször is, aztán Ji Tae elvitt minket haza, és megköszönte az együttműködést. Ha pedig van valami fejlemény, akkor szólni fog.

Már lehetett 6 óra is, mikor hazaértünk. Chul Soonak el kellett mennie haza ma este, mert rokonok jöttek hozzájuk, így egyedül maradtam. Hát gondoltam elhívom Flórát. De megfeledkeztem az időeltolódásról, így az éjszaka közepén hívtam. Megbeszéltük, hogy inkább majd ő hív engem holnap. Le is lettem a telefont, és úgy gondoltam megvacsorázok, és közben megnézek egy filmet. Észre sem vettem, ott a TV előtt aludtam el, és reggel ott is keltem arra, hogy csörög a telefonom. Chul Soo volt az, nagyon megörültem neki, azt mondta, hogy a rokonai pár napra itt maradnak, és vagy egy unokatestvére (fiú), akit szívesen bemutatna. 

Gyorsan rendbe szedtem magam, majd mikor készen lettem csöngettek is. 

- Sziasztok. - nyitottam ajtót mosolyogva

- Szia. - ölelt át Chul Soo - Ő itt az unokatestvérem, Shou. Shou ő pedig a barátnőm, Aileen. - mutatott be minket egymásnak

- Örülök, hogy megismerhetlek. - fogtunk kezet

- Én is.

- Gyertek csak be. - nyitottam nagyobbra az ajtót

Bejöttek, leültek a nappaliba, addig én hoztam innivalót, hogy felfrissüljünk. Elbeszélgettünk egy kicsit, Shou jobban bemutatkozott. Aztán dél körül elmentünk egy kisebb étterembe, ahová Chul Sooval szoktam járni, mert nem akartam melegített kaját feltálalni.. Utána visszajöttünk hozzám. Elhívtuk So Eunt és Stellát, hogy megismerkedjenek vele. Nagyon jól el voltunk így öten. Shou kezdett feloldódni, és önfeledten velünk nevetni. Tulajdonképpen egész rendes srác volt, hasonlított Chul Soora.

[..] 7 óra felé Shou és a lányok elmentek. Mi ketten maradtunk Chul Sooval. Úgy gondoltuk, hogy elmegyünk egyet sétálni a szokásos helyünkre.. le a partra. Sétálgattunk, aztán megálltunk, hogy végig nézzük a naplementét. Nagyon romantikus volt.

De én még is inkább átöleltem, így nem figyeltem a napra.

- Ha engem ölelgetsz, akkor nem fogod látni. - vigyorgott

- Nem baj, nekem te fontosabb vagy. A naplementét minden este láthatom, ha akarom, de téged nem. 

Erre szorosabban átölelt, és egy puszit nyomott a hajamra, majd megszólalt.

- Szeretlek.. El sem tudod képzelni, hogy ennyire.

Rámosolyogtam, majd válasz képpen megcsókoltam. 

- Gyere, induljunk haza.. - javasoltam

- Rendben, együnk valamit.. 

Elvigyorodtam, majd kézen fogtam és elindultunk. 

Otthon kénytelenek voltunk megint melegített melegített kaját enni. Leültünk a konyhába és ott fogyasztottuk el. 

- Shou rendes gyereknek tűnik. - mondtam 

- Valójában az is. Ha jobban megismered jó fejnek fogod gondolni. Hidd el, én csak tudom. 

- Elhiszem. - kaptam be a falatot

- Régebben ő volt a legjobb barátom. Persze most is mondhatom annak, mert igazából mindent megbeszélek vele. 

- Ez aranyos. - elmosolyodtam

- Ha te mondod.. - kuncogott

- Gondolom ez is olyan "pasis" dolog..
- Eltaláltad. - kacsintott, majd felállt és a mosogatóba tette tányérját.

Én is felálltam és elvittem.

- Nincs kedvem megfürdeni. - huppantam vissza a székre nyúzottan
- Miért nincs? Így nem fogok veled aludni. - nevetett
- De hülye vagy. - kuncogtam - Elfáradtam
- Akkor gyere.. - jött oda mellém
- Hová? - álltam fel
- Elviszlek.

Mielőtt válaszolhattam volna felkapott és én csak nevetni tudtam.


- Tegyél le. - nevettem
- Azt már nem lehet. - vigyorgott, majd levitt az ajtó elé és letett
- Te örült. - felegyenesedtem és átöleltem
- Nem mondtál újat. De menny fürödj meg jó forró vízbe, addig én elmosogatok
- Mosogatsz? - lepődtem meg
- Hé, egy kávézóban dolgozok, ez mindennapos dolog

Erre felkuncogtam, majd eltűntem az ajtó mögött.


Nem telt bele 20 perc sem, már kint voltam, mielőtt még a meleg vízbe elaludtam volna.. Az egész lakásban csen volt és félhomály. Gondoltam, hogy fent van a szobámban. Fel is szaladtam a lépcsőn, és benyitottam. Égett a lámpa, de el volt terülve az ágyon. Mikor hallotta, hogy megérkeztem, felpattant.

- Na úgy látszik nem csak én vagyok fáradt.. - viccelődtem
- Haha. Na elmegyek fürdeni én is. - nyomott egy puszit a homlokomra.

Addig kicsit elrendezgettem a ruháimat, és lementem a konyhába, hogy megnézzem tényleg elmosogatott-e. Örömmel láttam, hogy igen. Magamban mosolyogtam egy jót, majd töltöttem inni és felvittem a szobába. Nem sokkal később ő is megérkezett.

- Gyors voltál. - mondtam mikor benyitott
- Siettem hozzád. - ölelt át hátulról, mert én az íróasztal előtt álltam

Felé fordultam és átöleltem.

- Gyere, menjünk aludni, fáradt vagyok.. - mondtam a fülébe
- Rendben.

Lekapcsoltuk a villanyt és eltettük magunkat holnapra.

15. rész ~ Célegyenes.

Másnap reggel én keltem fel hamarabb. Ránéztem és csak bámultam, olyan édesen aludt. Elkezdtem ajkát tapogatni az ujjammal, hátha felébred, de nem sikerült. Majd az arcát simogattam, de hatástalan volt. Arra jutottam, hogy elmegyek és készítek valami reggelit. Felülte, ekkor kómásan megszólalt:

- Na, hova igyekszel?
- Te fent vagy? Az előbb még aludtál.. Bármit csináltam, nem nyitottad ki a szemed
- Mert olyan jó volt, és nem akartam, hogy abbahagyd. - vigyorodott el, és a szemeit törölgette
- Olyan aranyos vagy. - nyomtam a szájára egy puszit - Elmegyek, készítek valami reggelit.
- Várj, még ne menny. - álltam volna fel, de akkor hirtelen visszarántott

Megint mellette terültem el, átkarolt, és nem engedett el.

- De valami reggelit csak kell csinálnom.. - mosolyogtam
- Majd később..
- De én már éhes vagyok.. - néztem rá boci szemeimmel

Mikor meggyőztem lementünk a konyhába, és benéztünk a hűtőbe.

- Te ez mellett e rengeteg kaja mellett akarsz még csinálni valamit? - nevetett.
- Lehet, hogy igazad van, és nem kéne.. - kuncogtam - de akkor mit szólsz ehhez? - vettem ki egy kis kaját
- Nekem megfelel.

Gyors elővettem 2 tányért, megmelegítettem és felültem a pultra, amíg ment a mikró. Onnan figyeltem, ahogyan veszi elő a poharakat, és gyümölcslevet tölt bele. Mikor letette őket az asztalra odajött elém.

- Még nem is mondtam, hogy jó reggelt. - simogatta meg az arcom
- Neked is jó reggelt. - mosolyodtam el
- Milyen volt az estéd? - jött közelebb, és a lábaim közé zártam
- Tényleg hallani akarod? - kacsintottam
- 100% - hozzáérintette orrát az enyémhez

Gyengéden megcsókoltam, majd belenéztem a szemébe

- Ez elegendő válasz volt? - kérdeztem
- Hmm.. Még nem vagyok meggyőzve.. - vigyorgott

Nem is tétováztam, még egyszer megcsókoltam, de most hosszabb ideig.

- Most már jó? - kuncogtam
- Már majdnem..

Magához húzott a derekamnál fogva mindkét karjával, és még egyszer megcsókolt. Nyelvünk egyszer-kétszer összeért. Mikor ajkaink elváltak, viccelődve megszólalt.

- Na, most már elhiszem..
Erre elvigyorodtam.
- Na de gyere reggelizzünk, már lejárt a mikró is.

Ezzel kiszálltam karjaiból, majd a mikróhoz siettem. Ő leült az asztalhoz, elé tettem az ételt, lehuppantam mellé, és kezdtünk is falatozni. Miután végeztünk ismét felmentünk a szobába. Annyira csend volt, hát kapcsoltam a telefonomon egy kis zenét.

- Gyere táncoljunk! - hívogatott

Nem is haboztam, mindjárt oda is rohantam. Nagyon jól elszórakoztunk. Nevetgéltünk, és már el is ment az idő.. Délután haza kellett mennie, mert tegnap nem szólt a szüleinek se, hogy itt marad nálam.
Mikor elment egyedül voltam ismét. Leültem és megnéztem egy filmet a nappaliban, nagyon jó volt, el is ütöttem fele az időt. Később elmentem fürdeni, mert nem tudtam magammal mit kezdeni. Melegítettem magamnak vacsorát, ismét leültem a nappaliba, és elfogyasztottam egy TV sorozat mellett.  Aztán korán le is feküdtem.

*Másnap reggel*

Furcsa volt úgy felkelni, hogy nincs mellettem senki. Már alig vártam, hogy felhívjam és halljam a hangját. Így is tettem. Meg is beszéltük, hogy fél 12-kor eljön, és elmehetnénk valahová ebédelni. Gyorsan el is készültem, mert már majdnem 10 óra volt. Még megágyaztam, kicsit összepakoltam a konyhába és elmosogattam. Mikor megérkezett egy nagy öleléssel és csókkal köszöntöttem, majd el is indultunk kézen fogva. Egy aranyos kis étterembe mentünk be, meg is ebédeltünk, majd még beszélgettünk egy kicsit. Ebben a nagy melegben nem volt kedvünk nagyon semmit csinálnunk, ezért elmentünk hozzánk. Összekucorodunk a nappaliba, és megnéztünk megint egy filmet a hűvös szobában egy tál pattogatott kukorica mellett. Mikor vége lett egy kicsit ki akartunk mozdulni. Gondoltuk, hogy lemegyünk a partra a szokásos helyünkre. Eszembe jutott, hogy elviszem a gitárom, legalább nem fogunk unatkozni. Fel is vettem a vállamra, és már indultunk is.


Lent a parton több ember volt mint szokott, fürödtek is egy páran. Úgy gondoltuk, hogy leülünk egy kőre, és gitározgatunk, meg énekelgetünk. El is kezdtük az énekelni amit a fellépésen. Megint olyan érzésem lett, mint akkor, és ez csodálatos volt. Majd én mutattam neki egy másikat. Ügyesen bekapcsolódott, mert rájött, hogy ismeri. >Hallgasd ;)< Nagyon jól elszórakoztunk. Észre sem vettük, hogy az emberek már minket figyelnek, amikor a dal közepén egy kislány ült le elénk pár méterre, majd jött még 1 gyerek, és még 1. Amíg nem jöttek oda felnőttek is. Nem hagytuk abba, csak egyszer-kétszer összemosolyogtuk, mikor megpillantottak őket. Csodálatos érzés volt, mert a végére már egész sok ember gyűlt oda. Jól elszórakoztunk, a számok végén mindig megtapsoltak minket, aztán csak jöttek magától. Voltak emberek, akik már pokróccal ültek le oda elénk. Olyan megható volt, egyik szám közben legszívesebben elsírtam volna magam, de tudtam, hogy most nem szabad. >Ezt is hallgasd :D<  Lassan kezdett sötétedni, és az emberek is kezdtek szétszéledni. Azonban egy kislány még mindig ott ült. Az anyukája szólongatta messziről, aki éppen egy kis a parton lévő kávézó előtt beszélgetett valakivel. De ő nem akart menni, azt várta, hogy tovább játszunk. Akkor Chul Soo felkelt mellőlem, maga után hívta a kislányt és visszakísérte az anyukájához. Én messziről figyeltem őket, ahogyan sétálnak. Nagyon aranyosak voltak. Néha én is elvigyorodtam rajtuk, ahogyan a kislány játszani szeretett volna vele.

Olyan gondoskodó, és most bebizonyosodott, hogy nem csak velem. Mikor visszaért kifújta magát.

- Hú, ez valami eszméletlen volt..
- Csodálatos volt. Nem gondoltam volna, hogy az emberek is fognak jönni..
- Hát még én.. Kezdem átérezni az ízét, ahogyan te. - mosolyodott el, majd adott egy puszit a számra.
- Örömmel hallom. - vigyorogtam

Ekkor egy öltönyös férfi lépett oda hozzánk.

- Jó napot. - köszönt, majd illedelmesen meghajolt
- Jó napot. Segíthetünk valamiben? - kérdeztem
- Én abból a kávézóból figyeltelek benneteket, és amit itt összehoztatok az fantasztikus volt. Én ilyet még nem láttam, hogy az emberek ennyire érdeklődnének valami iránt.
- Köszönjük szépen, de megkérdezhetem, hogy ön kicsoda?
- Ó, de feledékeny vagyok, be sem mutatkoztam. A nevem Yoo Ji-Tae. Zenei producer vagyok, vagyis inkább a bátyám jobban benne van az ilyenekben, én csak afféle segítője vagyok, de ehhez nekem is van tehetségem. Most éppen egy úgymond "programban" veszek részt, új énekeseket toborzok, egy különleges feladatra.
- Tényleg? - lettünk egyszerre izgatottak
- Igen. És ti egyszerűen tökéletesek vagytok. Már kb. 2 hete végzem ezt a "keresést" de még közel sem találtam olyan jókat mint ti. Nagyon maximalista vagyok, és úgy érzem, hogy ez most a csúcs, ennél tovább nem kereshetek.
- Ez komoly? - csillantak fel a szemeim
- Teljesen. Szeretnétek erről az egészről többet megtudni?
- Természetesen. -válaszoltunk egyszerre, majd felálltunk.

Besétáltunk abba a kávézóba, és ott beszéltük meg vele. Nagyon izgatott lettem, mert talán még egy lépéssel közelebb vagyok a célomhoz. És persze Chul Soot is felkérte, ami még jobb, mert vele vihetem végig ezt az egészet.
Arról szólt a program, hogy az akit megtalált azzal felvesznek egy dalt. Ezt elküldik egy ügynökségnek, akik eldöntik, hogy érdemes-e szerződtetni, vagy nem. Nagyon egyszerű volt az egész, és sok időt sem vesz igénybe. Akár már vasárnap, vagy hétfőn mehetnénk felvenni a dalt. Megadta a névjegykártyáját mindkettőnknek, és ha gondolkodnánk rajta, akkor a döntésünkről majd csak fel kell hogy hívjuk.

[..] Mikor ezek után elmentünk hozzánk nagyon boldogok voltunk. Főleg én. Nem gondoltam volna, hogy ez az egész csak úgy az ölembe hullik. Chul Soo még csak nem is gondolt, hogy ő valaha énekes legyen, de most ő is nagyon fel volt dobva.

- Úr Isten, el sem hiszem. - ugrottam a nyakába, mikor beértünk az ajtón
- Hát még én. Annyira örülök neki.
- Én is. - mondtam mikor elengedtem - Már csak apával kellene megbeszélnem..
- Segítsek benne?
- Nem kell, majd holnap megbeszélem vele, de azért köszi. - adtam egy puszit a szájára
- Rendben. Akkor én most menjek?
- Hogy? - lepődtem meg
- ..Menjek haza, pihenni akarsz?
- Te magadnál vagy? - fogtam meg az arcát - Dehogy is, gyere csak, ma este is itt tartalak - mosolyodtam el, majd húztam fel a lépcsőn

Felértünk a szobámba, és magunkra csuktam az ajtót, majd maga felé fordított, és megcsókolt. A szobámban már sötét volt, csak a hold fénye világított be. Mielőtt bármi is kisült volna ebből a csókolózásból felvetettem az ötletet, hogy menjünk és fürödjünk meg. Ekkor elkezdett viccelődni, hogy majd ott fojtatjuk, de mondtam, hogy fürödjünk meg külön-külön, és utána még meglátjuk mi lesz. Erre kacsintottam egyet, majd egy utolsót harapást leheltem a szájára, és kiléptem az ajtón. Kb. 15 perc múlva vissza is értem. Láttam, hogy a fényképeimet nézegeti a szekrényemen.

- Ő az anyukád? - kérdezte mikor mögé értem
- Igen, ő pedig itt a barátnőm, Flóra, és a kutyám, Ginger. - mutattam a többire
- Nagyon aranyos. - mosolyodott el
- *elvigyorodtam* Na de te is menj, zuhanyozz le és itt várlak. - adtam egy puszit az arcára, majd az ágyat kezdtem rendezgetni

Ki is ment, majd nemsokára vissza is jött, de én akkor már elaludtam. Nem bírtam ébren maradni, pedig próbáltam, mert meg akartam várni.

*Másnap reggel*

Reggel úgy ébredtem, hogy hátulról átölelt. A fülemet és az arcomat puszilgatta. Tökéletes ébresztés, bár egy kicsit csikis volt.

- Jó reggel. - köszönt vigyorogva, mikor kinyitottam a szemem
- Szia. - válaszoltam mosolyogva, de kicsit kómásan - Sajnálom, hogy tegnap este elaludtam..
- Ugyan, semmi baj, én is fáradt voltam. De nézz csak ide, hoztam neked reggelit. - kelt fel mellőlem, az íróasztalhoz ment, ahová letetette a tálcát, majd visszasietett hozzám, és az ölembe rakta.
- Hűha.. Nem kellett volna ezért hamarabb felkelned, de köszönöm. - nyomtam egy puszit szájára
- Ugyan, semennyi időmbe nem került.

Elkezdtük közösen enni, nagyon jól esett, főleg, hogy ő készítette, és az ágyba hozta nekem. Nagyon romantikus, egyszerűen nem tudom, hogy eddig miért nem figyeltem rá. Ez alatt a pár nap alatt, amióta együtt vagyunk csak még jobban megbizonyosodom abban, hogy igenis érdemes ennyire nagyon szeretnem őt.

*Chul Soo szemszöge* -bocsánat, de muszáj egy pár sort :$-

Ez a lány egyszerűen fantasztikus. Annyira aranyos, kedves.. egyáltalán nem olyan mint a többi. Nagyon örülök neki, hogy erőt vettem magamon, és elmondtam neki mit érzek iránta, mert ha nem tettem volna meg, akkor most nem lennék itt. Valószínűleg még mindig otthon aludnék, róla álmodozva, most pedig az álmomat kézzel is megérinthetem. Legszívesebben néha magamba csípnék, hogy ez volt valóság, vagy csak a képzeletem szüleménye. Mert akárhányszor csak rám mosolyog, megszűnik körülöttem minden, még ha csak egy másodpercre is.. mindig is szeretni fogom, és soha nem hagyom, hogy elválasszák tőlem. Bár tudom, hogy ő csak a nyárra jött ide Koreába, de akkor sem fogom elengedni, mindent megteszek érte, hogy lássa mennyire szeretem.

*Aileen szemszöge*

Éppen belekortyolgattam a gyümölcslébe, amikor észrevettem, hogy bámul.

- Mi az? Miért bámulsz? - kérdeztem tőle mosolyogva
- Ó, nem akartalak bámulni, csak elgondolkodtam. - pislogott párat
- És ugyan min?
- Hogy mi lesz, ha haza kell menned..

Egy pillanatra megállt bennem a vér, mert ez eszembe sem jutott. Már csak kb. 1 hónapom van hátra az ittlétből, és semmi pénzért nem fogom őt itt hagyni. Vagy jön velem, vagy itt maradok.

- Ezen még nem gondolkodtam. - bámultam magam elé - De biztosíthatlak, hogy nem foglak itt hagyni. Ezt meg kell értenie mindenkinek. Én szeretlek, és ez mindig így is lesz. - fordultam felé, és megsimogattam az arcát.

Erre elmosolyodott, majd kivette a tálcát az ölemből, és letette a földre. Visszafordult felém, és megcsókolt. Majd felkeltünk, átöleltem, és lementünk a nappaliba.

14. rész ~ Az első éjszaka

*Másnap reggel*

Olyan boldogan keltem fel, már alig vártam, hogy ismét lássam. Most már tudom, hogy nekem ő az igazi, és sosem szeretném elveszíteni. Örülök, hogy végre rátaláltam, mert még egy ilyen ember nincs.
Mindjárt nagyobb volt az életkedvem, de apának nem tudtam, hogyan is mondjam meg. Tudom, hogy Chul Soot kedves fiúnak tartja, és jóban van a szüleivel is.. Ez egy kicsit megnyugtat, de attól félek, hogy ez mégsem fog neki tetszeni..
Kiszaladtam a kocsihoz, apa már bent ült. Természetesen előtte felvettem a nyakláncom. Mikor odaértünk Chul Soot kerestem szemeimmel. Meg is láttam. Kirázott a hideg, oda is szaladtam hozzá és a nyakába ugrottam.

- Már annyira hiányoztál. - mondtam a fülébe boldogan
- Te is nekem, rettenetesen. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Gyere, menjünk be. - húztam a karjánál.

Épphogy felértünk az emeletre, még nem volt fent senki. Odafordultam hozzá, és megcsókoltam.

- Tegnap óta már alig vártam, hogy ezt megtegyem. - mondtam, miközben az arcát fogtam
- El sem hiszed, hogy én mennyire.. - mosolygott, majd felemelt
- Mit csinálsz? - nevettem
- Csak figyelj.

Bevitt a pult mögé, majd felültetett rám, és megcsókolt.

- Nagyon szenvedélyes vagy. - mondtam mosolyogva
Elnevette magét, majd megszólalt.
- Melletted nem csoda.
- Figyelj.. én még nem mondtam el apának.. - kezdtem félve
- Én nem sürgetlek. Akkor mondod el neki, amikor szeretnéd, csak ne túl későn..
- Köszönöm, hogy megértesz.. De mennem kell átöltözni, meg amúgy is, nemsokára feljönnek, és ha meglátnak minket így.. - próbáltam lemászni
- Várj.. - tartott vissza - had vigyelek be - kacsintott
- Jól van, az még belefér. - vigyorogtam

Felemelt, és bevitt az öltözőbe, majd letett a padra. Adtam neki még egy utolsó csókot, és kiment. Átöltöztem, és indultam kifelé. Most sem volt résnyire nyitva az ajtó.. "Francba.." - gondoltam magamban. De végül is a barátnője vagyok, szóval bátran benyithatnék.. Á, hagyjuk, ehhez még nem vagyok elég bátor.. *kuncog*
Bementem a pult mögé, apa ott rendezkedett az alkalmazottakkal. Mikor meglátott visszaküldte őket dolgozni.

- Gyorsan kész lettél. - jött oda hozzám
- Igen... Apa, elmondhatok neked valamit? - kérdeztem szégyenlősen
- Persze, mondjad csak csillagom.
- Úgy gondolom, hogy ezt mihamarabb el kellene mondanom neked..
- Történt valami baj? - ijedt meg
- Nem, dehogy is.. Csak tudod.. Chul Soo és én.. - megakadtam
- *mosoly* Valahogy sejtettem.
- Mit?
- A barátnője vagy, igaz? - csípett egy picit az arcomba
- Honnan tudtad? - lepődtem meg
- Megérzés.. - mosolygott huncutan
- És nem ellenzed?
- Dehogy is.. Én is voltam fiatal.. De ne szaladjon el veletek a ló..
- Nem fog apa, ígérem. - ezzel átöleltem.

Ekkor Chul Soo lépett mellénk. Mikor elengedtem apát elment mellette, férfiasan megveregette a vállát, és mosolyogva annyit mondott "Gratulálok..De aztán vigyázni rá!" Chul soo ránézett, egy aprót bólintott, majd felém fordult.

- Látom elmondtad neki. - vigyorgott
- Igen, szerencsére jól fogadta.
- Annyira örülök - átölelt
- Én még jobban. - mikor így álltunk egy darabig, ismét megszólaltam - Na de gyerünk, a munka nem maradhat későbbre
- Igen is főnök. - állt vigyázz állásba viccből
Erre elvigyorodtam, majd egy kicsit böktem a hasába, amitől mindjárt összeugrott, és oda tette a kezét. Biztos csikis volt. Olyan aranyos.

[..] Épp a szokásos reggeli söprögetést végeztem, amikor megint Stellát láttam meg.

- Szia Stella! - öleltem át boldogan
- Szia. Úgy örülök neked. - vigyorgott - Tegnap este jól eltűntetek - mondta miután elengedett
- Ezt én is mondhatnám neked, hová lettetek?
- Táncoltunk egész végig, kifulladásig. És képzeld, összetalálkoztam egy sráccal. Annyira helyes volt és aranyos.. Meg is hívott egy italra, és megbeszéltünk egy találkozót is.
- Na, örülök neki, hogy végre te is boldog vagy. - mosolyogtam
- Hogy érted, hogy én is? - lepődött meg
Huncutan rámosolyogtam, majd hogy elmeséljem behívtam egy kávéra, mert épp végeztem a söprögetéssel.

- Na ne, ez komoly? - nézett rám vigyorogva, miután elmeséltem neki mindent
- Teljesen. - kortyoltam bele a kávéba
- Annyira örülök nektek. Chul Soo olyan rendes gyerek, és már a kezdetektől látszott rajta.
- Tényleg?
- Igen. Ne mondd, hogy te észre sem vetted...!?
- Nem..
- Te vak vagy.. Akkor most mégis ez hogy jött össze?
- Hát, az utóbbi napokban, ahogyan gyakoroltuk a dalt, minden délután átjött, meg voltunk sétálni is, filmeztünk, meg ilyenek, és én igazából csak akkor kezdtem rajta észrevenni..
- Pedig nekem elhiheted, hogy már a kezdetektől fogva tetszettél neki. - kacsintott

Még egy darabig beszélgettünk, aztán el kellett mennie. Nekem ez járt a fejembe.. a kezdetektől fogva tetszettem neki.. Mikor megtanított koktélt készíteni.. Mikor végig ott volt mellettem a kórházban.. Mikor mindig átölelt.. Lehet, hogy Stellának igaza volt. Most már tudom, hogy szeret, és ez nagyon jól esik.
Nem bírtam ki. Megláttam a pultnál, én is oda tartottam. Mikor odaértem megszólalt:

- Kivinnéd ezt a koktélt a.. - kezdte nyújtani a poharat, de mielőtt befejezhette volna mondatát megfogtam az arcát, és egy puha csókot nyomtam az ajkaira.
- Wow, ezt most miért kaptam? - mosolygott
- Csak úgy.. - vigyorogtam, majd kivettem a kezéből a koktélt, és kivittem az asztalhoz.

Mikor visszajöttem már nem volt ott. Gondoltam biztos az öltözőjébe van, hát elmentem megkeresni. Odaértem, kopogtam. Nem felelt senki. De gondoltam, hogy odabent van. Lassan kinyitottam az ajtót, és mikor már tárva nyitva volt, hirtelen előbukkant mögüle, és a falnak nyomott

- Te meg mit csinálsz? - nevettem
- Azt mondtad, hogy ne az emberek előtt.. hát, most úgy látom nincs itt senki.. - poénkodott
Vigyorogtam, és válaszolni akartam, de ő hirtelen megcsókolt. Még mindig tüzes volt a csókja, változatlan, és az is marad örökre.
- Várj, várj, várj. - hadartam el, mikor már hevesen csókolóztunk
- Valami baj van?
- Ezt inkább ne itt fejezzük be, rendben? - kacsintottam egyet
- Hát felőlem.. - mosolygott

Még adtam egy puszit a szájára, és kimentünk, hogy folytassuk a munkát.
A nap végéig valahogy mindig egymásba botlottunk.. ha nem is véletlen.. Ilyenkor muszáj volt adnom egy csókot az ajkaira. Mikor bezártunk, de apa megengedte, hogy ketten sétáljunk haza. Nehéz volt a búcsúzás, de azzal nyugtattuk magunkat, hogy holnap majd úgy is találkozunk. Végül elengedte a kezem, és elsétált. Én addig néztem amíg egy kiálló faág mögött le nem tűnt. Akkor visszaintegetett még egy utolsót.

[..] Este felhívott Flóra. Már elég régen beszéltünk, de most itt volt az ideje. Mindent elmeséltem neki Chul Sooról, nagyon izgatott lett, és örült, hogy végre találtam magam mellé egy embert aki szeret. Addig beszéltünk, amíg apa le nem hívott vacsorázni.

- Mi a vacsi? - kérdeztem miközben mentem le a lépcsőn - Hú, mi ez a nagy lakoma? - viccelődtem mikor megláttam.

Apa rendelt kaját egy közeli étteremből, hát nem spórolt vele..

- Az az igazság - kezdte, mikor leültem -, hogy el kell mondanom valamit
- Megrémisztesz apa, van valami baj,
- Ugyan, dehogy, bár attól függ honnan nézzük..
- Mondd, biztos nem nagy valami..
- Hát, az a helyzet, hogy el kell utaznom..
- Hová? - lepődtem meg
- Szöulba..
- De hisz az innen nagyon messze van..
- Igen tudom.
- És mennyi időre?
- Lehet, hogy 5 nap, de lehet 1 hét is..
- És miért?
- Mert annak idején amikor megvettem a hajót - ült le az asztalhoz - jóban lettem azzal aki nekem eladta. Bevont ez üzletbe, az már nem lényeges, hogy milyenbe, mert túl bonyolult lenne elmagyarázni.. Az a lényeg, hogy most el kell utaznom a fővárosba.
- De ugye nem illegális?!
- Dehogy is, ilyenekre ne is gondolj.. - mosolyodott el
- Hát rendben apa.. én megleszek itthon..
- Biztos vagy benne? ..Mert akár le is mondhatom.
- Ne, nem kell, menj csak a dolgodra, biztos fontos. Itthon minden rendben lesz. Megígérem. - mosolyogtam
- Nálad semmi sem fontosabb. De rendben. Ha úgy érzed el leszel 1 hétig, akkor felőlem rendben. - odajött és adott egy puszit a homlokomra, majd visszaült, és mindketten elkezdtünk enni - fogok hagyni itthon pénzt. Van elég étel a hűtőbe, és minden egyéb, amire szükséged lehet.
- Rendben.. - mondtam félig teli szájjal - és mikor indulsz?
- Sajnos már holnap reggel..
- Mi? De hát akkor hogy fogunk holnap dolgozni, ha te nem leszel ott?
- Addig nem nyitunk ki amíg én távol vagyok. Legalább neked is van egy kis szünet, na meg persze a többieknek is. Tudom, hogy ez most kisebb-nagyobb pénzveszteséget jelent, de nem akarok semmi kavarodást, úgyhogy jobbnak látom, ha addig zárva tartunk.
- Igazad van..
- Na, akkor ezt túltárgyaltuk.. Ja és még valami.. 9-kor indul délelőtt a repülőm, szóval ha felébredsz akkor még itthon leszek. Vagyis ha egyáltalán akkor ár fent leszel.. - viccelte el a végét
- Haha. Rendben, akkor majd felkelek, és elbúcsúzom tőled.
- Oké.

Vacsora után elmentem megfürdeni, majd lefeküdtem korán, hogy reggel időben felkeljek.

*Másnap reggel*

Így is lett. 8 óra körül nyitottam ki a szemem, gyorsan leszaladtam, hogy megnézzem apa mit csinál. Egy kisebb rohanásba volt, mert nem találta az útleveleit. Aztán csak meglett. Egy bőröndbe tette bele a holmijait, jó sok mindent vitt. Gondolom arra az esetre, ha egy hétig marad. Már indulásra készen folt fél 9-kor, mert el is kellett érnie a reptérig.

- Na, akkor jó legyél, remélem minden rendben lesz. - állt meg a nyitott ajtónál és átölelt.
- Úgy lesz apa, ne aggódj, már 18 vagyok - vigyorogtam
- Hát persze, hogy is felejthetném el.. - kapott a fejéhez.

Kikísértem a kapuig, majd elhajtott az autóval, és integettem neki, ő pedig dudált egyet. Azon gondolkodtam mikor bementem, hogy vajon szólt-e Chul Soonak, hogy nem kell menni dolgozni.. Bár biztos, nem lehet ilyen feledékeny..
Csend volt bent. Nagyon furcsa lesz egy hétig minden reggel úgy kelni, hogy csak én vagyok itthon, és nem vár senki reggelivel. De majd csak kibírom valahogy. Főleg, mivel itt van nekem Chul Soo. Már annyira várom, hogy minden napot vele töltsek. Azonnal fel is akartam hívni, de még túl korán volt, gondoltam még alszik.. Ezért leültem a TV elé, és ott is ragadtam délig. Arra lettem figyelmes, hogy kezdek éhes lenni. Bementem a konyhába és kinyitottam a hűtőt. Tényleg tele volt kajával, ahogyan apa mondta. Így biztos nem halok éhen egy hétig.. Összeütöttem valami gyorsat, és be is faltam.
[..] Délután fél 4 körül úgy gondoltam most már nincs késő ahhoz, hogy meglátogassam Chul Soot, már ő is biztos hiányol. Felmentem, hogy felöltözzek, mert egész idáig pizsamában voltam. Már szaladtam is ki a bejárati ajtón, és Chul Sooék felé vettem az irányt. Nem sokkal később oda is értem. Az út felétől már futottam, mert hamar oda akartam érni. Csengette, és rögtön ajtót is nyitott.

- Szia ~ - nagyon megörült nekem. Rögtön fel is kapott, és befordultunk a bejárati ajtón.
- Szia! - vigyorogtam
- Már annyira hiányoztál - ölelt át mikor letett
- Te is nekem. - adtam neki egy csókot
- Gyere, itthon vannak a szüleim is. - invitált be a konyhába

Apukája az asztalnál ült és újságot olvasott, anyukája pedig éppen valamit sütött. Nagyon finom illata volt.

- Jó napot! - hajoltam meg illedelmesen
- Szerbusz lányom. - mosolygott rám apukája
- Szia kedvesem, hát hogy fújt errefelé a szél. - vigyorgott anyukája hátra nézett rám
- Megéreztem ezeket a finom illatokat - kedveskedtem
- Gyere csak ide, nézd meg mit sütök. - hívott oda magához

Nem tétováztam, oda is mentem. Láttam, hogy Chul Soo leült apukája mellé, és minket figyelt. A sütinek nagyon jó illata volt, és kinézetre is finomnak tűnt. Meg is kínált. Tett egy szeletet egy kis tányérra, én pedig leültem Chul Soo mellé, vártam, hogy kihűljön. Addig is beszélgettünk a szüleivel. Kiderült, hogy ők már tudják, hogy mi együtt vagyunk. Ennek nagyon megörültem, bár eleinte kicsit zavarban voltam.. Sikeresen megettük a sütit, és felmentünk Chul Soo szobájába. Múltkor nem is jártam ott fent nála-

- Hű, szép szobád van. - mondtam mikor beléptünk
- Köszönöm. - ült le az ágyra - Gyere, ült ide mellém. - megveregette az ágyat
Nem haboztam, le is ültem.
- Figyelj csak.. - fordítottam magammal szembe
- Mondd.
- Ugye apa mondta neked, hogy elutazott.
- Igen. - mosolyodott el egy kicsit
- Éés ~ - húztam el a szót - amíg vissza nem jön, addig a kávézó sem lesz nyitva.. ezért bármikor találkozhatunk. - vigyorogtam
- Tényleg bármikor? - csillantak fel a szemei
- Persze.
- Ezaz! - szólt fel, majd átölet, és ledöntött az ágyra.
- Hé, mit csinálsz? - nevettem fel

Elkezdte csikizni a hasam, én pedig nagyon csikis vagyok.

- Elég, elég! - - alig bírtam kimondani a nevetéstől
- Jól van, békén hagylak.. - kuncogott
- Most én jövök! - lelöktem magamról, ráfeküdtem, és én is elkezdtem csikizni

Nagyon jól elszórakoztunk, de elszaladt az idő, és már későre járt. Elköszöntem a szüleitől, Chul Soo pedig el akart kísérni. Nem is tiltakoztam. Lassan elsétáltunk hozzánk, hogy addig is együtt legyünk. Kézen fogva mentünk végig az utcán, majd elértünk hozzánk.

- És, most egyedül leszel..? - kérdezte, mikor odaértünk az ajtóhoz
- Igen.. meg kell szoknom, mert akár 1 hétig is távol lehet apa.. De ha jobban belegondolok.. Nem kell minden estét egyedül töltenem.. - mosolyogtam rá
- Hmm.. Ez most célzás volt? - vigyorgott
- Szerinted? - kacsintottam egyet, majd kezemet a nyaka köré fontam, ő pedig megcsókolt.
- Bemehetek?  - kérdezte suttogva
- Bármikor. - kezdtem behúzni magam után az ajtón

Felkapott az ölébe, lábaimat dereka köré fontam, közben csókolóztunk. Így haladtunk fel a lépcsőn, közben cipőimet a földre dobtam. Benyitottunk a szobámba, ott mindjárt az ajtó melletti falnak nyomott. Ott elváltak ajkaink, az arcomat csókolgatta, majd áttért a nyakamra, közben hátulról a hajába túrtam. Nem bírtam már magammal, és úgy vettem észre, hogy ő sem. Ez után az ágyra huppantunk, én voltam alul, a derekamon ült. Felegyenesedett, és levettem róla világos pólóját. Ismét láthattam felsőtestét, ami nem volt túlzottan kidolgozva, de látszódtak a kis kockák.. Ezután fordultunk egyet, most ő volt alul. Végig simítottam tenyeremet a hasán, amin egyet vigyorgott. Megszabadított felsőmtől, ledobta a földre, felült, és ismét vad csókolózásba kezdtünk. A szobába félhomály

volt, alig láttam az arcát, de mindig észrevettem, mikor elmosolyodott. Keze kezdett a hátamhoz közeledni, egészen pontosan a melltartócsatom felé. Végül attól is meg kellett válnom. Átkarolt, és letett az ágyra. Lassan lehúzta rólam a nadrágot, majd combjaimat csókolgatta, és jött felfelé a hasamon. Én is felültem, ő előttem térdelt, és lehúztam róla a nadrágot. Már lassan szabadítottam volna meg boxerétől, ekkor megszólalt.

- Biztos vagy benne?
- Semmiben nem voltam még ennyire biztos.. - néztem fel rá

Erre lehajolt, és megcsókolt, közben lehúztam róla alsónadrágját. Hirtelen hátradöntött, és rám feküdt. Még mindig csókolóztunk, nyelvünk is néha összeért, és keze lassan a bugyimba kezdett vándorolni. Le is húzta rólam. Előttem térdelt, széttárta lábaimat, majd ismét rám feküdt. Eleinte gyengéd volt, mert vigyázni szeretett volna rám, aztán biztatni kezdtem, és végül tökéletesre sikerült az este, mindkettőnk részéről. A mellhasán aludtam el, ő pedig átkarolta a vállamat. Csodálatos volt úgy felkelni, hogy annak az embernek a karjai között vagyok, akit a legjobban szeretek, és ezt most már biztosan tudom.

13. rész ~ Életem legjobb napja

Másnap reggel 9 óra körül ébredtem fel, örültem, hogy még csak vasárnap van, és nem kellett korán kelni. Úgy döntöttem, hogy ezt a napot végig lazítom, és pizsamában leszek egész nap. Reggeli után felmentem és máris a kezembe vettem a gitárt. Egész nap azt a dalt gyakoroltam, már egy kicsit fájt is a fejem az énekléstől. Mikor apa lépett be az ajtómon:

- Nem akarsz egy kicsit pihenni? Teljesen el fog menni a hangod.
- Hát, remélem nem lesz igazad, de tényleg kellene már egy kis szünet.. - leraktam magam mellé a gitárt
- Jól van, akkor kezdetnek gyere, kész a vacsora. - ezzel ki is ment

Azon kaptam fel a fejem, hogy már ennyi az idő?! Vacsi után lefürödtem, és máris felmentem lefeküdni.

*2 NAPPAL KÉSŐBB*

Reggel már nagyon izgatott voltam. Végre eljött az a nap, amit eddig egész életemben vártam. Felléphetek, méghozzá rengeteg ember előtt. Stella azt mondta, hogy az itteni ismerősöknek is szólt, hogy jöjjenek el megnézni, mert közben elkotyogtam neki, hogy fellépek, és már ő is legalább annyira várja mint én. Mostanában nagyon jóba lettem vele. Ölök, hogy így egymásra találtunk. So Eunt is meghívtam, már régen találkoztunk, legalább 1 hónapja.. Természetesen apa is itt lesz, és Chul Soo szülei is, mert mindenképpen meg akarják nézni, ahogyan a fiúk énekel, mert eddig még sosem látták. Szóval most szinte mindenkit összehoz ez az est, én ennek csak örülni tudok, mert egyben ma van a születésnapom is ~ Annyira imádom, ez lesz életem legjobb napja!

Éppen a pult felé igyekeztem, már dél körül járhatott, és én csak az estére gondoltam. Kivittem egy rendelést, és ma csak mosolyogni tudtam az emberekre.
Chul Sooval hétfőn és kedden is gyakoroltunk, már tudjuk az egészet. Ő is nagyon szorgalmas volt, és az angol kiejtése is javult, na meg azt szerette volna, hogyha jól sikerül a fellépés.
Már 5 körül járhatott. Már csak 1 óra hossza, és mehetek is készülődni. Nagyon lassan telt el az az 1 óra, de végül csak futhattam az öltözőhöz, hogy átöltözzek és mehessek haza apával. Mikor mentem a kijárathoz Chul Soot kerestem, hogy megbeszéljem vele, hogy fél 9-re el tud-e jönni értem, hogy együtt jöjjünk, mert akkor egyikünknek sem kell egyedül mennie. ..Hiába kerestem, nem találtam sehol. Kezdtem aggódni, aztán apán kerestem.

- Apa, hol van Chul Soo? - ütögettem meg a vállát, mert háttal volt nekem
- Ő, el kellett mennie, akadt valami dolga. De azt mondta, hogy ne aggódj, mert minden rendben lesz. Gyere, induljunk haza, hogy időben el tudj te is készülni. - ezzel a kocsihoz invitált

Meg is indultunk hazafelé. Én azért mégsem voltam teljesen nyugodt.. Nagyon izgultam így is, és neki meg most valami dolga akadt.. Úgy gondoltam, hogyha hazaérünk, akkor átszaladok hozzá, és akkor megbeszélem vele az indulást. Mentünk a bejárati ajtó felé, én nyitottam be. Mikor felkaptam a fejem, nem hittem a szememnek. Egyszerre hárman kiáltották nekem, hogy "Boldog Szülinapot!", hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Majd láttam, hogy ott van Stella, So Eun és Chul Soo. Nagyon megörültem ennek a meglepetésnek, azonnal a számhoz kaptam

- Uram Isten. - mondtam a könnyeimmel küszködve, kicsit meghatódtam..

A falon egy kis díszítés volt, mindenki kezében egy kis doboz ajándék. Chul Soo kezében pedig még egy kis torta is volt, kis szívecskékkel, masni marcipánnal a tetején. Azonnal oda is nyújtotta nekem nagy mosollyal a száján, majd mindenki, még apa is egyszerre mondták, hogy "Saranghae" [Szeretlek]. Itt elszakadt a cérna, és a könnyeim is kijöttek örömömben. Ennél kerekebb már nem is lehetett volna ez a nap.. Letettem a tortát a kis asztalra, ami mellettem volt, majd mindannyian megöleltek egyszerre.. csoportos ölelés.

- Nagyon köszönöm. - mondtam utána mosolyogva, könnyeimmel küszködve
- Ugyan, ne sírj. - simogatta meg vállam Stella, kicsit kuncogva
- De annyira jó, hogy itt vagytok, So Eun te is már hiányoztál. - mentem oda hozzá, és átöleltem.
- Te is nekem, örülök, hogy látlak. - mosolygott
- Meg sem kóstolod a tortát? - viccelődött Chul Soo
- De először adjuk oda neki az ajándékokat. - nyújtott oda nekem egy kis dobozkát Stella
- Rendben, de nem kellett volna.. - vettem el szégyenlősen
- Ugyan már, boldog szülinapot! - adott két puszit az arcomra
- Köszönöm.
- Ezt én készítettem. Remélem tetszeni fog. - nyújtott át So Eun is egy dobozt a kezembe.
- Tőled is köszönöm. - adtam két puszit az arcára
- Tessék, ezt pedig tőlem kapod. - jött oda szerényen Chul Soo. ó
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd átöleltem, és neki is adtam két puszit
- Kislányom, ezt pedig tőlem. Nagyon boldog születésnapot! - ölelt át apa, és egy dobozkát adott a kezembe
- Köszönöm apa. - öleltem át hosszan
- Akkor talán meg is kóstolhatjuk a tortát. - szólalt meg So Eun

Apa hozott egy kést, tányérokat, én kezdtem felvágni a tortát, és ott el is fogyasztottuk a kanapékon ülve. Nevetgéltünk, és sztorikat meséltünk egymásnak, ahogyan ezeket a születésnapokon szokás. Már majdnem fél 8 volt, amikor mindenki elment, hogy készülődjön az estére. Chul Sooval megbeszéltük, hogy fél 9-kor eljön értem. Már alig vártam, hogy ott legyek. Rögtön el is mentem megfürdeni. Megmostam a hajam, felmentem, benéztem a szekrényembe, és azon gondolkodtam, hogy mit húzzak fel. Semmi ilyen alkalomra való ruhám nem volt. El is szomorodtam.. Aztán turkálni kezdtem a szekrényben, mert eszembe jutott, hogy amikor voltunk esküvőn a tavasszal anyával, akkor kaptam tőle egy szép kék ruhát, és abban reménykedtem, hogy el hoztam magammal. Jól gyanítottam. Bár nem a szekrényben találtam meg, hanem még a bőröndömben volt. Nagyon megörültem. Még ugrottam is egyet. Kitettem az ágyra, hogy egy kicsit kisimuljon, és elkezdtem az ékszereim közt kutatni. Nagyon piszkálta a fantáziám, hogy mit kaptam a többiektől ajándékba, de legjobban az, amit Chul Sootól. Nem bírtam ki, hogy ne bontsam ki azt a szép kis masnis dobozkát, amiben benne volt. Egy szép nyaklánc volt benne, kis szerény ezüst szívecskével. Egyszerű volt, de annál gyönyörűbb. Elhatároztam, hogy ma este rajtam lesz. Bele is tettem a nyakamba, nagyon tetszett. Jól el találta az ízlésemet... Na meg még cipőt is kellett hozzá találnom.. De szerencsére arra is leltem. Találtam egy fekete magassarkút, amire jól emlékeztem. Nagyon szeretem, mert jó kényelmes. Kimentem megszárítani a hajam, és a végét behullámosítottam, a frufrumat pedig szépen megigazítottam. Szerény véleményem szerint, most jól sikerült megcsinálnom magam. Most az egyszer sminket is raktam fel, bár mióta elkezdődött a nyár, nem is használtam. De jól gondoltam, mikor bepakoltam még azt is. Kihúztam egy vékony tusvonallal a szemem, enyhén szempillaspirál, és úgy gondoltam, hogy ennyi elég is. Nem akarom, hogy az legyen, hogy nem látszódik az arcom. Mikor elkészültem a fürdőszobában, gyors felszaladtam, hogy összepakoljam a kis fekete táskámat. Már kész is voltam. Még egy kis szájfény és parfüm. Apa kiáltott fel az emeletre, hogy menjek, mert Chul Soo megérkezett. Vettem a magassarkúm és a gitárom, és máris szaladtam a lépcső felé. A szobám ajtajába eszembe jutott, hogy kellene egy pulcsit. Gyorsan kikaptam egyet a szekrényből. Mikor fent álltam a lépcsőn láttam, hogy nyitott ajtónál beszélgetnek apával. Már csak 1-2 lépcsőfok volt, amikor megszólaltam, hogy "Itt vagyok..". Erre mindketten hátrakapták a fejüket, és szájuk sarkában mosolyt láttam. Nagyon jól esett, mert azt vettem le, hogy jól néztem ki. De Chul So sem panaszkodhatott, nagyon elnegáns volt, és jól állt neki ez a stílus. Mentem az ajtó felé, amikor apa megszólalt.

- Na, akkor jó szórakozást, majd én is csatlakozok, csak még meg kell fürdenem.
- Rendben apa. - mondtam, majd kimentem az ajtón

Chul Soo mellé lépem, apa ekkor bement.

- Wow. Nagyon jól nézel ki. - nézett rám mosolyogva, miközben elkezdtünk sétálni. - És látom, már kibontottad az ajándékom
- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz - pöktem bele az oldalába - És igen, nagyon tetszik, köszönöm. - mosolyogtam
- Nincs mit. Örülök, hogy tetszik.

Még egy kicsit gyalogoltunk, aztán mikor megérkeztünk elkezdett hevesen verni a szívem, kezdtem ideges lenni, és ez lehet, hogy meg is látszódott rajtam.

- Ne legyél ideges, gyere, lazíts. - tartotta a kezét, hogy karoljak bele.

Nem is haboztam, bele is karoltam, és úgy mentünk tovább. Már ki-be mászkáltak az emberek, már a fények is világítottam belülről, és egy kis zene is hallatszott.

- Sikerülni fog, ne aggódj. - próbált nyugtatgatni, mikor már majdnem a mólónál voltunk.

Mielőtt válaszolhattam volna Stella és So Eun sietett oda hozzánk.

- Hú, észbontóan néztek ki! - mondták
- Köszi - vigyorogtam - a ti ruhátok is nagyon szép. - dicsértem meg őket
- Köszi.
- Gyertek, menjünk be, inkább ott fojtassuk. - javasolta Chul Soo

Be is mentünk. Az alsó szinten ugyan úgy ott voltak a fotelek. A legtöbb ember ült, de volt aki már is táncolt, és jól érezte magát. Mi úgy döntöttünk, hogy felmegyünk, körülnézni kik jöttek még. Így is tettünk. Ott nem volt annyi asztal, mint szokott. Egy pár volt, azok is teljesen ki voltak tolva az ablak mellé. Ahhoz képest, hogy még csak most kezdődött, elég sokan vannak. Ekkor megpillantottam a színpadot. Görcsbe rándult a gyomrom, mikor megláttam a mikrofont, és azt a két széket amin fogunk ülni..

- Gyere, ne is gondolj rá. Tegyük le a gitárodat az öltözőbe. - zökkentett ki a gondolataiból Chul Soo
- Rendben, igazad van. Menjünk. - ezzel elindultunk az öltöző felé, addig a lányokat ott hagytuk

Mikor beértünk, rögtön letettem a padra, és a táskámban a dalszöveget kerestem.

- Még azt is elhoztad? - kuncogott
- Muszáj volt.. félek, hogy elrontom.
- Jajj, ne izgulj már ennyire, minden rendben lesz. - fordított maga felé

Szerettem volna ezt hinni, de csak akkor leszek magamban teljesen biztos, ha még 1x elpróbáljuk. Így is tettük. Leültünk egymás mellé, mindketten fogtuk a papírt, és énekeltünk. Most nem gitároztam, mert akkor mindenki meghallotta volna. Meg abban biztos voltam.

- Na most már jobb? - kérdezte, mikor vége lett.
- Igen, sokkal jobb.. - fújtam ki a levegőt
- Akkor gyere, már lehet, hogy megjöttek anyumék, legalább be tudlak mutatni nekik.
- Rendben. - mosolyogtam, majd felálltunk, és kimentünk.

Próbáltuk megkeresni a szüleit, de nem találtuk. Igaz én csak mentem utána a sok ember között, mert még nem találkoztam velük, így nem ismertem volna fel őket. A lányok is elkeveredtek valahová, így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a pulthoz, és iszunk valamit.

- Mit kérsz? - kérdezte
- Rád bízom.. - mosolyogtam

Mikor megittuk, és megint a tömegben vesztünk el, hogy kimenjünk levegőzni, már majdnem besötétedett. Hirtelen apával találkoztunk össze a mólón.

- Hát ti hová igyekeztek? - kérdezte sietve
- Csak kijöttünk egy kicsit levegőzni. - válaszoltam
- Hát akkor gyorsan gyertek vissza, mert 10 perc, és ti jöttök.
- Hogy mi?! - kérdeztük egyszerre
- Igen, minél hamarabb túl lenni rajta a legjobb, nem igaz?! Meg már vannak elegen, úgyhogy ne húzzuk tovább az időt..
- Hát rendben.. - törődtünk bele

Besiettünk apával együtt. Mind a hárman az öltözőhöz mentünk, hogy kihozzam a gitárom. Kivettem a tokból, és már szaladtam is ki vele a vállamon.

- Na, akkor beinvitállak titeket, és már mehettek is a színpadra. - hívott minket apa maga után

Utána siettünk át a közönségen. Mi egy kicsit hátrébb maradtunk, amikor apa felment a színpadra. Mindenem remegett, miközben bemondta a nevünket, és hogy ma van a születésnapom, tehát ez az én estém. Chul Soo szorosan állt mellettem a nagy tömegben. Érezte, hogy remeg a karom, hirtelen az ujjaimhoz nyúl, és megfogta a kezem. Ránéztem, láttam, hogy mosolyog, ezért én is elmosolyodtam. Nem sok fény volt, de akkor is tisztán láttam az arcát, mert közel volt hozzám. Ezzel sikerült egy picit megnyugtatnia,
bár egy kicsit meglepett.. Vajon érez valamit irántam? Lehet, hogy ez több mint barátság?
Akkor éppen elengedte a kezem, és a színpad felé kezdett menni, hát követtem. A szívem majd kiesett a helyéről. Felléptem, és éreztem, hogy már nincs visszaút. Itt az idő..
Felültem a bárszékre, ő is mellém. Előttünk 2 mikrofon volt. Az ölembe vettem a gitárom, és egy nagy levegőt vettem. Körülnéztem a tömegben, ismerős arcokat láttam. Apa, Stella és So Eun mosolygott vissza rám. Ez csak pár másodperc volt, de mégis óráknak tűntek. Míg végül belekezdtem. Végighúztam az ujjam a gitáron, és ezzel kezdetét vette az a pillanat, amire eddig mindig vártam. Úgy éreztem, hogy mikor elkezdek énekelni, a hangom be fog remegni, de nem így lett. >>Hallgasd ~ KÖTELEZŐ! ;) << ..Chul Soo szépen lassan bekapcsolódott. El sem hittem, hogy ez most valóság. Olyan volt, mint egy álom, féltem, hogy közben fel fogok ébredni.. Csak néztem a meghatódott és mosolygós arcokat. Apa szeméből már majdnem kicsordultak a könnyek, éreztem, hogy büszke rám. A lányok egymásnak adták a zsebkendőt. Én a refrénnél Chul Soora pillantottam, ő pedig vissza. Utána le sem vettem róla a szemem, ahogy ő sem rólam. Közben éreztem, ahogyan a reflektor fény világítsa meg az arcom egyik oldalát. Féltem visszanézni a közönségre, de néha csak oda pillantottam. Mikor az utolsó refrénnél tartottunk izgultam, hogy ne most rontsam el, ha eddig ilyen jól ment. Nem így lett. Sikeresen befejeztük a dalt. Senki sem habozott, mindenki szívből kezdett el tapsolni. Néhány vendég még fel is füttyentett. Vastapsot kaptunk. Erre vártam 18 éven át. Igen, most már végre kimondhatom, hogy 18. Lassan felálltunk egyszerre a székről. Megfogtam Chul Soo kezét, jelezve, hogy hajolunk meg. Meg is tettük. Hihetetlenül jó érzés volt, egyszerűen még itt sem tudom szavakba önteni, ahogyan ezt írom. Csodálatos volt. Olyan érzésem támadt, mintha szárnyaim lennének, és egyszerre csak elrepülnék a boldogságtól. Le sem akartam lépni a színpadról, hanem csak hallani akartam a tapsot ami nekem..nekünk szól. De Chul Soo megszakította gondolataimat, mert lépett le a lépcsőről. Én is mentem utána. A közönség szétnyílt előttünk. Apa, Stella és So Eun sietett oda hozzánk, még mindenki tapsolt, és a boldogság sugárzott arcukról.

- Uram Isten, annyira ügyesek voltatok! - estek a lányok a nyakunkba arcukon mosollyal
- Büszke vagyok rátok. - jött oda mosolyogva apa, karjával átfogott mindkettőnket, és átölelt.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre.

Az emberek lassan szétszéledtek. De én még mindig úgy éreztem, hogy elsírom magamat örömömben, mert sokkal jobban sikerült, mint gondoltam, meg azért, mert jó volt látni és hallani, ahogyan az emberek nekem tapsolnak, és persze Chul Soonak.
Már majdnem kigördült az első könnycsepp, amikor Chul Soo átölelt meleg karjaival.

- Jajj te lány, nehogy nekem most sírj. Itt nem neked kell, hanem azoknak akik hallhatták a gyönyörű hangodat. - mondta a fülembe nyugtató hangjával
- Igazad van. - próbáltam nevetni, majd viszonoztam ölelését, mert eddig a szemem törölgettem.

Ekkor egy nő és egy férfi lépett oda hozzánk.  Nagyon kedvesek tűntek. Gondoltam, hogy Chul Soo szülei azok.
- Fiam, ez gyönyörű volt. - dícsérték meg - És te kis lányom, eszméletlen jó hangod van - mosolyogtak rám
- Köszönöm szépen - válaszoltam kedvesen

Chul Soo bemutatta nekem őket, és a többieknek is. Kedvesek voltak, ahogyan gondoltam. Látszott, hogy Chul Soo az ő fiúk. Megöleltek minket, még egyszer megdicsértek minket, majd tovább álltak.

- Gyertek ezt meg kell ünnepelni! - mondta Stella, mikor Chul Soo szülei elmentek
- Menjünk! - kiáltottunk fel egyszerre
- Menjetek csak fiatalok, nekem amúgy is vannak szervezési dolgaim. - mondta apa, majd még egyszer utoljára átölelt, és egy puszit nyomott az arcomra.

Ezzel el is indultunk a pult felé. Ott leültünk a bárszékekre, amik az este alkalmából lettek kitéve, és választottunk italt. Persze, hogy volt benne alkohol, hát ünnepelünk!
Jól elnevetgéltünk ott egy darabig, aztán úgy gondoltuk, hogy elmegyünk egyet táncolni, hiszen részben ezért is jöttünk. A zene beindult. Fel is pattantunk. Egymásba karoltunk négyen, hogy nehogy elvesszünk a tömegben. Megálltunk a közepén, és elkezdtünk táncolni. Sötét volt, színes fények villogtak. Úgy éreztem, hogy ma semmi sem ronthatja el a kedvem. Tánc közben a lányok elkavarodtak mellőlünk. Már csak akkor vettük észre, mikor leállt a zene, és világosabb lett, mert szünetet tartottak.

- Hát ezek meg hová tűntek? - kérdezte Chul Soo mikor megfordult
- Nem tudom, majd előkerülnek, nem vesztek el.. Menjünk egy kicsit levegőzni, már túl sokan vannak..
- Rendben, gyere. - megint megfogta a kezem, és húzott maga után

Én csak néztem, hogy ilyen egyszerűen csak megfogja, de nem tiltakoztam. Aztán szóltam, hogy én felhúzom a pulcsit amit magammal hoztam, és várjon meg a bejáratnál.
Mikor megérkeztem átsétáltunk a mólón, majd elmentünk a part felé. Kint a fákat megvilágították az utcai narancssárga lámpák fényei. Én csak nézelődtem, és szívtam a friss levegőt.

- Jó a levegő.. - mondta Chul Soo halkan
- Az. Szeretek ilyenkor sétálni, csak mindig elalszok.. - poénkodtam
Erre elvigyorodott.
- Nagyon jó voltál. - megállt és felém fordult egy mosollyal
- Köszönöm. De ez nélküled nem sikerülhetett volna ilyen jól. - álltam vissza mellé
- *vigyor* Olyan káprázatos vagy ma este - pirult el
- Ne hozz zavarba - mosolyogtam, majd lenéztem a földre
- Nem volt szándékomban, azt hittem, hogy tudod.. - jött közelebb
Lassan felnéztem a szemébe, csak úgy ragyogott a boldogságtól. ..Úgy készült mint aki mondani szeretne valamit.
- Tudod.. - kezdte - rám mindig számíthatsz, és mindig itt eszek melletted. Ezt megígérhetem. - majd megfogta a kezeimet.
- És te tudod.. ha most nem te állnál itt előttem, és ígérnéd meg ezt, akkor azt mondanám, hogy "Hazudsz!"
- Tényleg?
- Igen.. - válaszoltam szégyenlősen
- Valamit el kell mondanom.. - kezdte
Egy nagyot ütött a szívem.. ha most arra gondolok, amit fog mondani..
- ..Mikor megláttalak - folytatta - Nem gondoltam, hogy ennyire jóban leszünk, és hogy ennyire összehoz majd veled az élet. Csak teltek a napok, és én egyre jobban szerettelek volna látni. Nem tudom, te hogy vagy ezzel.. bár talán jobb is, hogy nem tudom. - mosolyodott el a szája sarkában - És most ez a fellépés is, amiatt délutánokat tölhettem el veled.. Semmire sem cserélném el.. Szóval.. áh, nem is tudom hol kezdjem.. - akadt meg
- Én azt  hiszem tudom.. - mosolyogtam
- Azt gondolod?
- Igen.. Mert nekem is kell valamit mondanom, és szerintem egy dologról akarunk beszélni.
- Mégpedig?
- ..Hát - kezdtem félve - Tudod, én is ugyan így vagyok. Benned egy igazi jó barátra találtam. Jött Adam, és csak szenvedtem miatta. Akárhányszor rossz kedvem volt, te mindig ott voltál, és megnevettettél. Megmentetted kétszer is az életem. Én eddig nem igazán tettem érted semmit, amit nagyon sajnálok. De legszívesebben mindenem neked adnám, ha lehetne, mert csak pár napja vettem észre, hogy ki is az a személy, akiért mindent meg kell tennem, hogy örökre itt álljon mellettem, és fogja a kezem.. És..én..téged..
- Ne is folytasd. - tette ujját a szám elé.

Lassan közeledett hozzám. Az orrunk már majdnem összeért. Ugyan az az érzés fogott el, mint amikor a tengerbe fürödtünk tegnap. Tudtam mire készül, de nem rántottam el a fejem, mert akartam! Igenis akartam, hogy megcsókoljon, ebben a pillanatban csak erre vágytam..
Nem is tétovázott. Puha csókot nyomott az ajkamra. Beleremegett az egész testem. Bárcsak megállt volna az idő.. Közben beletúrt hosszú hajamba, én pedig továbbra is mellhasán tartottam kezeimet. Csodálatos pillanat volt. Mikor elengedte ajkamat, orrunk még mindig összeért. Mélyen a szemébe néztem, és azt suttogtam, hogy "Szeretlek" - befejezve a mondatomat -. Elmosolyodott, majd megszólalt:
- ..És erre több mint egy hónapot kellett várnom. Én is szeretlek, és ezt a szemedbe is mondom.
- Már nem kell tovább várnod. Itt vagyok, és örökre itt is leszek.
Végig nézett az arcomon, és folytatta:
- Nem fogom tovább titkolni a gondolataimat. Nem fogok többet elzárkózni, főleg nem előled. Nem fogom tagadni, ha a csókodra vágyom, és főleg nem fogom tagadni azt, hogy szeretlek.. Mindig itt leszek melletted, ahogyan azt az előbb megígértem, soha nem hagyom, hogy elmenj.
- Itt maradok. Itt maradok. Itt leszek veled. - suttogtam, és megsimogattam az arcát.
Elvesztünk a pillanatban. Bárcsak így állhattunk volna egész éjjel. Itt a fényben, egymás karjaiban, a külvilágot kizárva.

~~ KATT ~~

12. rész ~ Miért nem ragadtam meg a pillanatot?!

- Úr Isten, nem hittem volna, hogy sikerült! - mondtam neki boldogan
- Tudtam, hogy képes leszel rá! - felemelt a derekamnál és megpördültünk - Gyere, ülj csak vissza, hazáig tekerhetsz.

Ismét felültem a biciklire, ő pedig szorosan mellettem sétált a biztonság kedvéért.

- Várod már a szerdát? - kérdezte
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire.. Nincs kedved segíteni a gyakorlásban? - bátorkodtam megkérdezni.
- Nagyon örülnék neki, ha segíthetnék. - mosolygott
- Akkor lenne kedved most átjönni, és akkor el is kezdhetnénk..
- Rendben, úgy sincs semmi dolgom.

Nagyon megörültem, hogy tud segíteni, mert így biztos lehettem benne, hogy sikerülni fog. Meg is érkeztünk. Felmentünk a szobámba, apa még nem volt otthon.

- Wow, még nem is voltam a szobámban, nagyon szép. - nézett körbe
- Köszi, csak egy kicsit még üres.. Na de mind egy is, gyere, üljünk le. - fogtam a gitáromat

Mindketten leültünk egymással szembe az ágyra. Megmutattam neki melyik zenét gondoltam. Azt mondta, hogy remek ötlet, jónak hangzik. De mivel angol volt, le kellett fordítanom neki. Így még jobban tetszett. El is kezdtük a gitáros részét, mert azt még nem gyakoroltam. Az gyorsan ment, de mégis sokat kellett vele elidőzni, és a szöveget is még csak félig tudtam.
Még nem telt el 1 óra sem, hirtelen apa nyitott be a szobámba.

- Ó, sziasztok, látom nem vagy egyedül. - mosolygott
- Hello. - köszönt Chul Soo
- Szia apa. Csak gyakorolunk szerdára.
- Jól van, akkor csak ügyesen, én megyek, csinálok valami vacsit. - ezzel kiment

Még gyakoroltunk egy kicsit, amikor apa felszólt, hogy "Vacsora!". Chul Sooval lementünk. Megkértük, hogy vacsorázzon nálunk. Először kicsit szégyenlős volt, de aztán csak elfogadta a meghívást. Közben jól elbeszélgettünk mind a hárman.
Vacsora után Chul Soonak el kellett mennie, mert már majdnem 8 óra volt. Megköszöntem neki, hogy segített. Azt mondta, hogy ha kell, akkor minden nap át tud jönni segíteni, csak szóljak neki. Akkor megbeszéltük, hogy minden nap átjön munka után. Örültem neki. Ezzel el is ment.
Elmentem megfürdeni, még egy kicsit néztem a Tv-t, aztán felmentem lefeküdni, hogy holnap kipihent legyek. De nem bírtam ki, hogy ne gyakoroljam még egy kicsit a dalt, így megkerestem és elkezdtem énekelgetni. Örültem, hogy most már biztosra tudom a felét. Többre nem volt idő, mert álmos voltam. Azonnal el is aludtam.

*Másnap*

Napközben a szokásos dolgok mentek. Stella megint bejött, és volt időm meginni vele egy kávét. Jól elnevetgéltünk.
[..] Már alig vártam a délutánt, hogy Chul Soo eljöjjön hozzánk. Nem tudom, hogy egyszerűen mi van velem. Vele teljesen el tudtam felejteni Adamet, és remélem nem is bukkan fel soha többé.. Meg hogy Stella nem fogja elkotyogni neki a szerda estét..
[..] Most haza tudtam jönni apával, és már alig vártam, hogy Chul Soo is megérkezzen, csak gyors haza kellett szaladnia. Mikor csöngettek azonnal leszaladtam.

- Szia ~ - köszöntöttem vigyorogva
- Szia. Na, megyeget? - lépett be mosolyogva
- Igen, már alig vártam, hogy megérkezz.
- Na, mit hallok? Tényleg?
- Igen, gyere gyorsan, menjünk gyakorolni. - fogtam meg a karját, és húztam magam után fel a lépcsőn

Felértünk a szobámba, leültünk az ágyra, magam elé vettem a gitárt, és el is kezdtük.

- Ez így nagyon jó lesz, a szöveget is tudod már hozz? - kérdezte
- Hát, csak félig..
- Nem baj, énekelj hozzá. - biztatott
- Rendben.. - válaszoltam félénken

El is kezdtem. Végig mosolyogva nézett rám, aztán mikor befejeztem megtapsolt.

- Ez tökéletes, főleg ha az egészet tudni fogod.
- Örülök, hogy tetszik. De nekem valami hiányzik belőle.. - gondolkodtam
- Mégis mi?
- Nem tudom, kellene bele még valami.. - ekkor hirtelen rá néztem
- Mi az? M-m-miért nézel így rém? - lepődött meg
- Van egy ötletem! - csillantak fel a szemeim
- Na, mond már! - mosolygott
- Tudsz énekelni?
- Hogy én?! Énekelni?! Kizárt..
- Kéérlek, csak egy sort énekelj nekem ebből! - néztem rá boci szemekkel
- Lehetetlen.. - tiltakozott
- Kérlek szépen, ha nem megy, akkor mind egy, de ha igen, akkor meg még jobbra csinálhatjuk..

Pár másodpercig nem szólalt meg, csak mélyen a szemeimbe nézett gondolkodva.

- *sóhajtott* Legyen..
- Ezaz! - kiáltottam fel, és a nyakába borultam
- Jól van na - nevetett, mert majdnem hátraborultunk a földre -, de ha nem jó, akkor ne nevess ki.
- Nem foglak, ígérem - engedtem el.

Odanyújtottam neki a dalszöveget, amit kiírtam egy papírra, majd mutattam neki, hogy a refrént énekelje el..
Kicsit szégyenlősen, de elkezdte. Annyira örülök, hogy ez eszembe jutott, mert tökéletes hangja volt. Éppe illett az enyémhez, nagyon örültem neki.

- Ez csodálatos! - mondtam csillogó szemekkel, mikor abbahagyta
-Ne essünk túlzásokba.. - nevetett
- De hát, ha ez az igazság! Énekelned kell velem'
- Mi?! Erről nem volt szó..
- Kérlek, így még jobb lenne..
- De ez a te estéd lesz, és a te lehetőséged, nem pedig az enyém..
- Akkor tudod mit.. csak adj visszhangot
- Hogy érted?
- Hát, hogy mögöttem énekelsz halkabban.. az menni fog, nem?
- Persze.
- Köszönöm, hogy segítesz. - mosolyogtam
- Érted teszem. - nézett a szemembe
- Jól van, akkor mit szólsz, ha megpróbáljuk így.. Olvassuk ketten a szöveget, és majd intek, hogy mikor énekelj, és mikor ne. Rendben?
- Tökéletes.

El is kezdtük. Az elején döcögősen ment, mert ki kellett tapasztalni, hogy mikor hangzik jól a visszhang és mikor nem.. A gitárral is volt pár gond, mert nem igazán tudtam egyszerre 3 felé figyelni, így majd még kell a gyakorlás, de már alig várom. Magam előtt látom, ahogyan mindenki megtapsol, és mosolyog.. egyszerűen fantasztikus érzés lesz.. Csak nem tudom, hogy ez után hogy lesz. Mert egy fellépéstől még nem leszek híres.. De ez még a jövő zenéje..

[..] El is telt pár nap, amíg el nem jött a hétvége.
*csöngettek*

- Megyek! - szaladtam ki a szobámból

Kinyitottam, és láttam, hogy Chul Soo az.

- Ó, hát te? Ma úgy volt, hogy nem gyakorolunk.. - lepődtem meg
- Nem is azért jöttem... - mosolygott huncutan - A múlt héten úgy beszéltük meg, hogy az a tengerparti sétát ezen a héten megejtsük.
- Téényeg~ Akkor menjünk, már alig várom. - mondtam izgatottan - most pont jó az idő!
- Tényleg lenne kedved?
- Persze, csak szólok apának, hogy elmegyek, addig várj meg kérlek..
- Rendben.

Szóltam apának, hogy elmegyek Chul Sooval a partra, és már száguldottam is ki az ajtón.

- Mehetünk ~ - mondtam
- Oké. - mosolygott

Nemsokára oda is értünk.

- Gyere, versenyezzünk addig a fáig! - mutattam oda, mikor leértünk a homokos részre
- Remek ötlet. Számolj háromig.
- 1...2...3!!

Már meg is indultam volna, egy darabig gyorsabb is voltam, amikor Chul Soo megragadott a derekamnál fogva, és hátra tett, majd futott tovább.

- Héé ~ ez nem ér! - futottam tovább amilyen gyorsan csak tudtam, közben az ő nevetését hallottam

Persze, hogy így ő ért be előbb..

- Ez nem volt érvényes - lihegtem, de közben nem bírtam ki nevetés nélkül
- Nem mondtad, hogy nem szabad.. - mondta ugyan úgy
- Jól van, akkor még egyet..
- Átgondoltad? - viccelődött
- Persze.
- Nekem van egy jobb ötletem. Ha már sétálni jöttünk le, akkor sétáljunk egyet, és akkor majd utána eldöntjük.
- Rendben, tényleg jobban hangzik - mosolyogva kacsintottam egy

El is indultunk sétálni. A sáros szemcsés homokon lépegettünk, és a hideg víz a lábunkat csapdosta. nagyon frissítő érzés volt.

- Mit szoktál csinálni hétvégeken? - kérdeztem tőle
- Hát, legtöbbször itt szoktam biciklizgetni. Itt nagyon szeretek.
- Látom, te ilyen bicikli megszállott vagy.. - vigyorodtam el
- Valami olyasmi. - nevetett - Na és te?
- Én a barátnőmmel szoktam sétálgatni, vagy ő jön át hozzánk, vagy én megyek..
- Akivel múltkor beszéltél telefonon?
- Pontosan.
- És ő tudja ezt az éneklős álmodat?
- Persze, ő mindent titkomat tudja, és én is az övéit.
- Ez jó dolog..
- Na és te? Neked van legjobb barátod, akivel mindent megosztasz?
- Nem igazán.. én az ilyeneket inkább megtartom magamnak.. Vagyis vannak barátaim, de ők nem olyanok, és ők sem szoktam megosztani velem ilyeneket.
- Hogy-hogy? - lepődtem meg
- Nem tudom.. Sokan mondják, hogy én ilyen magamnak való vagyok - ment lehajtott fejjel
- Magadnak való?! De hát én rajtad kívül ilyen kedves embert még nem is ismerek. Hogy lehet, hogy nincs egy ember sem akivel ilyeneket megosztasz? ..Persze rajtam kívül. - mosolyodtam el a végé
- Azt mondod?
- Persze. Annyi mindenért hálás lehetek neked, és ez a legkevesebb.
Erre elmosolyodott, nem mondott semmit, csak félve átölelt. Olyan jól esett. Az a melegség.. a szívem hevesem dobogott, és az övét is éreztem. Leírhatatlan volt..
- Most nekem kell megköszönnöm, hogy itt vagy velem. - mondta mikor elengedett.
Az ahogyan rám nézett, egyszerűen úgy éreztem, hogy elolvadok.
- Ő, hát.. ne köszönd, mert ez természetes.. - mosolyogtam
Visszamosolygott, majd megindult tovább. Mentem utána, közben pedig beljebb lépegettem, hogy a víz érje a lábam.
- Látom nagyon szemezel azzal a vízzel - nézett le a lábamra
- Szeretek így sétálni.
- Mit szólnál, ha belemennénk?
- Hogy mi? - lepődtem meg
- Gyere csak.. - indult meg befelé
- De hát, nem is hoztunk fürdőruhát..
- Ez ne legyen hátrány, gyere..

Mielőtt bármit mondhattam volna felkapott a karjaiba, mint amikor kivitt a mentőkhöz.. Sikítottam egyet, de ő csak nevetett, majd velem együtt elvetődött a vízbe. Feljöttünk mind a ketten a felszínre, levegőért kapkodtunk. Megtöröltük az arcunkat, majd megszólaltam.

- Te nem vagy normális! - szóltam rá, majd az arcába fröcsköltem egy kis vizet
Ő csak nevetett majd megszólalt:
- Ne legyél ilyen ünneprontó, szórakozzunk egy kicsit. - vigyorgott
- Igaz.. Ússzunk egyet. - legyintettem a kezemmel
Erre elmosolyodott, majd jött utánam.
- Gyere, kapaszkodj a vállamba, én meg húzlak
Kuncogtam egyet, majd belekapaszkodtam a vállába. Elkezdett úszni, én is segítettem a lábammal. Jobb móka volt, mint amire számítottam. Igaz, nyeltem is egy pár kortyot, de teljesen megérte.

- Várj, vegyél fel, itt már nem ér le a lábam.. - szóltam oda neki
- Mitől félsz? - fordult oda hozzám
- Nem félek, csak annyira nem vagyok biztos magamban.. - fogtam meg a vállát
- Akkor gyere ide, segítek - elmosolyodott, majd megfogta a lábaimat, és a dereka köré fonta.

Kezeimet a nyaka köré helyeztem. Kicsit furcsa volt ez a helyzet.. na jó, nem kicsit, hanem nagyon. Az orrunk majdnem összeért, éreztem, ahogyan majd kiugrik a szívem a helyéről, és még a lábam is remegett. A keze egyre feljebb csúszott a combomon, már majdnem elérte a fenekemet. Úgy éreztem, hogy vibrál közöttünk a levegő, hogy eljött az a bizonyos pillanat.. Már észrevettem, hogy lassan hajol felém. Nem tudom mi lett velem. Úgy éreztem, hogy ennek még nem jött el az ideje, ezért lassan elhajoltam és közbeszóltam.

- Nem kellene már lassan indulnunk?
- Ő, de megindulhatunk.. - pirult el.

Kivitt a partra, majd egy darabig álltunk ott, hogy a nap szárítson meg minket.

- Sajnálom az előbbit.. - szólalt meg egy idő után
- Ugyan, nem történt semmi. - tudtam mire gondol
Nem szólt vissza semmit. Aztán felajánlottam, hogy sétáljunk visszafelé, mert már kezdett lemenni a nap. Hazakísért, elköszöntem tőle egy jó nagy öleléssel, majd bementem. Elmentem megfürdeni, aztán behuppantam az ágyamba egy pohár kakaóval. Azon gondolkodtam, hogy vajon miért nem csókoltam meg, amikor itt volt rá a lehetőség?! De várjunk csak, miért akarom én megcsókolni.. és ő miért akart?!

11. rész ~ Az első lépésen túl vagyunk..

Mikor beléptem az ajtón, rögtön ledobtam magam a kanapéra. Apa még nem volt itthon, így szerencse, hogy volt nálam kulcs. Csak ültem a kanapén, és szívtam a lakás levegőjét. Egy idő után erőt vettem magamon, és felmentem a szobámba. Kipakoltam a cuccaimat, ami eltelt egy él órába. Közben hallottam, hogy csöngetnek. Le is szaladtam, közben szóltam, hogy "Megyek!". Kinyitottam az ajtót, mikor szétnéztem nem állt ott senki. De aztán hirtelen észrevettem Adamet, amint a földön ül.


- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem meglepődve - És mit csinálsz a földön..?
- Nem mind egy? - röhögött - Inkább csinálj valamit..
- De...hiszen..te teljesen részeg vagy..és, még cigi szagod is van.. - mentem oda hozzá.
- Nem is igaz - csuklott egyet - Na segítesz végre? - nyújtotta a kezét
- És én mit tudnék segíteni? Be nem viszlek, az biztos. Apám nemsokára haza ér, és akkor mit mondok majd neki?!
- Ne legyél már ilyen..
- Én ne legyek ilyen?! Te segg részegen ide állítasz fényes nappal, és még neked áll feljebb?
- Ugyan cicabogár... A régi idők emlékéért..
- Chh.. Azt lesheted. - az ajtó felé vettem az irányt. Mikor oda értem, visszanéztem - kelj fel, és menj el innen.. Semmi keresnivalód nincs itt.
KATT ~ Hallgasd :)
Ezzel be is mentem. Negyed óra sem kellett, apa meg is érkezett. Nagyon reméltem, hogy Adam már nem volt ott.. Mikor belépett az ajtón, még egyszer körülnéztem, és hál' Istennek sehol nem volt senki.

- Valami baj van? - kérdezte apa
- Nem... csak ki néztem.. - mentem be
- Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni érted a kórházba, de fontos dolgom volt. - lazította meg nyakkendőjét.
- Semmi baj, Chul Soo hazahozott. Az a lényeg, hogy már itthon lehetek.. - mosolyogtam, majd bementem a konyhába, hogy igyak pár kortyot.
- Örülök.. És képes vagy holnap folytatni a kávézóban a munkát, vagy inkább ezen a héten már itthon maradnál? Mert megérteném.
- Persze, hogy megyek, már tegnap nem volt semmi bajom.
- Akkor rendben van. Most én lehet elmegyek kicsit pihenni, el sem tudod képzelni milyen fárasztó napom volt..
- Rendben, én is lepihenek.
- Oké.

Adott egy szokásos homlok puszit, majd elvonult a szobájába. Én is felmentem, és a telefonomon felmentem a YouTubra, hogy keressek új zenéket. Közben gondolkodni kezdtem, hogy majd mit adjak elő jövő szerdán. Igaz, még apát sem kérdeztem meg.. De majd ha felébred, az lesz az első.. Közben találtam is egyet. Nagyon megtetszett, a szövege pont jó. Könnyű énekelni, és gitározni is. Nem is haboztam, mindjárt el is kezdtem tanulgatni. Mikor már majdnem a felénél tartottam, apa fel szólt, hogy "Vacsora!", letettem a telefont, és mindjárt siettem is le.

- Nem is tudtam, hogy felkeltél.. - mondtam, mikor beértem a konyhába.
- Pedig már rég. Nem bírtam elaludni. Rendeltem egy kis kínait.
- Imádom. - nyaltam meg a szám, majd leültem az asztalhoz.

El is kezdtünk enni. Közben azon gondolkodtam, hogy kérdezzem-e meg. Végül úgy döntöttem, hogy majd később megkérdezem, úgy is van még re 7-8 napom.. Meg aztán, mi lesz, ha még sem tudom olyan gyorsan begyakorolni a dalt.. Akkor meg csak lejáratom magam.
Vacsora után elmentem lefürdeni, majd felmentem, és azt a könyvet olvasgattam, mert egyre jobban kezdte piszkálni a fantáziám, mivel régen nem olvastam végig. Nem értettem, hogy annak idején miért hagytam félbe. Most nagyon örültem, hogy ki tudtam olvasni. Izgalmas volt, vicces, de néha szomorú. Mikor végeztem vele, letettem, és próbáltam elaludni. Ez sikerült is.

[..] Reggel kicsit nyúzottan ébredtem, mivel tegnap fent maradtam addig, amíg ki nem olvastam. De örültem, mert végre visszamehetek a kávézóba. Gyorsan össze is kaptam magam, amilyen gyorsan csak tudtam, mert még meg akartam inni egy kávét.
Mikor készen lettem, beültem az autóba, és vártam apát. Meg is érkezett. Nem sokkal később már ott is voltunk, és örömmel szálltam ki a kocsiból. Megláttam Chul Soot, mosolyogva jó reggel kívántam neki, majd ő is vissza. Felmentünk ketten, hogy átöltözzünk, mert még ő sem volt készen. Az öltözőnk szemben volt egymással, így ott elváltunk. Bementem, hogy lepakoljam a cuccaimat, gyorsan át is öltöztem. Siettem kifelé, hogy szokásosan felsöpörjek, amikor kiléptem az ajtón, láttam, hogy Chul Soo öltözője résnyire van nyitva. Gondoltam, hogy figyelmen kívül hagyom, de nem bírtam kiállni, hogy ne kukkantsak be.. Oda sunnyogtam az ajtó elé lábujj hegyen, mert nem akartam, hogy kopogjon a cipőm, közel hajoltam a réshez, és a szememmel Chul Soot kerestem. Nem volt nehéz, mert az ajtóval szemben állt. Pont akkor vette le a felsőjét. Uram Isten, azt a felsőtestet, alig hittem a szememnek.. Egy pincér nézhet ki ilyen jól? Ezt meg kellene tiltani.. Addig álltam ott, amíg a nyakkendőjét igazította. A tükör elé állt, és a haját igazította. Egyszerűen úgy éreztem, hogy már a nyálam kicsordult.. De akkor észbe kaptam, hogy már kész van, és bármelyik pillanatban megindulhat az ajtó felé. Gyorsan elhajoltam, és lassan továbbálltam. Benyitottam a raktárba, kivettem a söprűt, mikor megfordultam ott állt a hátam mögött. Meglepődtem, azt hittem észrevett, és számon akar kérni..

- Ó, bocsi, nem vettelek észre.. - mondtam zavarban
- Nincs semmi, csak tiszta törlőrongyért jöttem.
- Rendben. - kerültem ki, és megkönnyebbüléssel továbbmentem

Kimentem söprögetni, és nem hagyott nyugodni, hogy én leskelődtem utána..?! Ez olyan gyerekes.. ezzel az erővel már be is nyithattam volna. De akkor is.. olyan jól néz ki.. :3
Miután végeztem, felmentem megnézni, hogy mennek a dolgok. Chul Soo éppen a konyhából lépett ki sok pohárral a kezébe. Odasiettem hozzá, hogy segítsek neki.

- Mutasd, segítek. - vettem ki egy párat a kezéből
- Köszi.

Letettük a pultra, és a helyükre rendezgettük.

- Jut eszembe.. megkérdezted már apudat a szerdáról? - kérdezte közben
- Ő, hát az a helyzet, hogy még nem..
- Akkor mikor tervezted? ..Nem lesz jó az utolsó pillanatban
- Tudom, de félek, hogy nem fogja megengedni, vagy ha megengedi, de nem lesz elég időm begyakorolni, és akkor meg beégek mindenki előtt..
- Dehogy is fogsz beégni, hidd el, minden rendben lesz.
- Én is ebben reménykedek.. Lehet, hogy jobb lenne ma megkérdezni.
- Nem lehet, hanem biztos.

Mikor végeztünk a poharakkal felvettünk pár rendelést. Stella bejött ma a kávézóba, és beszéltem vele pár szót. Azt mondta, hogy tegnap is jött, de nem talált itt. Elmeséltem, hogy bent voltam a kórházba, és miért. Meg szeretett volna inni velem a kávét, de mondtam, hogy most nem nagyon érek rá, mert ma különösen sok ember volt. Megértette, azt mondta, hogy akkor majd valamelyik nap benéz korábban. Mielőtt elment volna meghívtam jövő szerdán a tánc estre egy kicsit szórakozni. Nem mondtam neki, hogy fellépek, még apától is féltem megkérdezni, de elhatároztam, hogy ma este bizony megemlítem neki.
[..] Mikor Stella elment, én visszamentem és kivittem a kész rendeléseket. Feltörültem egy kicsit a pultot, közben megint jött áru, és segítettünk Chul Sooval.
Ezzel el is ment a délután, mindenki záráshoz készülődött. Mikor apával hazaértünk és vacsoráztunk, azon töprengtem, hogy mikor kérdezzem meg.

- Apa.. - szólítottam meg
- Tessék?!  - szólt ki az újság mögül
- Jövő szerdán ugye lesz a táncest..
- ..Igen?!
- És akkor terveztél valamit? - akartam rávezetni
- Miért, mit szeretnél? - nézett ki az újságból
- Nem, nem szeretnék semmit, csak...
- Na gyerünk, ki vele.
- Hát, az van, hogy ugye megint elkezdtem gitározni.. És múltkor meg megmutattam Chul Soonak egy dalt, és nagyon tetszett neki. Nos, azt ajánlotta, hogy lépjek fel szerdán, mert remek alkalom lenne.
- Nahát, nem is rossz ötlet. - mosolyodott el - Egy próbát megér.
- Tessék?! Úgy megengednéd, hogy nem is hallottál még? - lepődtem meg
- Legyen meglepetés.. Én benne vagyok, semmi akadály, végül is ez a te estéd lesz.
- De jó, úgy örülök neki, köszönöm apa! - odamentem és vidáman átöleltem, majd megköszöntem a vacsorát, és felszaladtam a szobámba.

Legszívesebben azonnal elmondtam volt Chul Soonak a jó hírt, de hát sehogy sem tudtam.
Helyette elmentem megfürdeni, és próbáltam elaludni. Nagy nehezen sikerült is, bár egy darabig forgolódtam, mert izgatott voltam.

*Másnap reggel*

Igyekeztem, hogy időben elkészüljek. Behuppantunk az autóba, és már indultunk is. Mikor megérkeztünk, és megláttam Chul Soot nagyon megörültem.

- Felléphetek szerdán - futottam oda hozzá, és boldogan a nyakába ugrottam
- Wow el sem hiszem - vigyorgott
- Annyira örülök, már csak gyakorolnom kell.. - engedtem le
- Sok sikert hozzá. Szurkolok majd neked :)
- Köszönöm, rendes tőled :)

Ezzel be is mentünk az öltözőbe, és elkészültünk. Eszembe jutott a tegnapi kukkolásom, és elkuncogtam magam. Mikor kész voltam kimentem, de most nem volt szerencsém, mert nem volt résnyire nyitva az ajtó. Bántam is, de majd máskor. Igaz, nem is tudom, hogy nem vette észre, hogy ki van nyitva az ajtó. Később ismét kezdtem a minden napos söprögetésemet. Szépen sütött a nap, lett volna kedvem kint maradni és sétálgatni, de hát a munka kötelez..

[..] Délután mikor bezártunk megint nem tudtam apával együtt hazamenni. Elkezdtem hazafelé sétálni. Akkor hirtelen valaki megveregette a hátam. Chul Soo volt az.

- Megint egyedül? - kérdezte
- Igen sajnos..
- Akarsz hazabiciklizni?
- De hát én nem...
- Ne félj, segítek. - vágott közbe

Nem tudtam visszautasítani, egyszerűen rá mertem bízni magam, még ha tudtam is, hogy úgysem fog sikerülni..

- Gyere csak, pattanj fel - szált le a bicikliről

Félve felültem rá, majd megfogta a derekamat.

- Mit csinálsz? - kérdeztem
- Nyugi, először segíteni szeretnék.
- Hát rendben. Akkor mit csináljak?
- Tedd fel mindkét lábad a pedálra. - utasított
- De hát akkor el fogok dőlni...
- Ne aggódj, foglak. - mosolygott, majd közelebb jött.

Kicsit kezdtem zavarba lenni, de mégis örültem neki. A szívem hevesen kezdett el verni, és alig vártam, hogy elinduljak.

- Felkészültél? - kérdezte
- Teljes mértékben.
- Akkor kezdj el tekerni, gyerünk.

Elkezdtem tekerni, ő futott mellettem. Teljesen gyereknek éreztem magam.

- Nagyon jó, csak így tovább. - biztatott lihegve

Nem reagáltam, mert nagyon koncentráltam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy elengedi a derekam. Megijedtem, mert már nem éreztem biztonságba magam. Elkezdtem csalinkázni. Azt hittem elesek, de akkor észrevettem, hogy fut mellettem.

- Gyerünk, sikerülni  fog, csak tekerd!

Rápillantottam, majd gyorsan vissza. Szavai hatalmas erőt adtak, így hát tekertem amíg csak tudtam. Mikor elkaptam a pillanatot és teljesen átéreztem, felkiáltottam, hogy "Sikerült!". Ekkor már le volt maradva mellettem, és térdeire támaszkodva fújta ki magát. Próbálkoztam a leszállással, sikerült is, kész csoda volt. Odasietett hozzám, örömömben átöleltem, és megköszöntem neki, hogy segített. Nagyon boldog voltam.