Jó olvasást ♥
*Aileen szemszöge*
Másnap reggel úgy keltem fel, mint akit agyonütöttek.. Már majdnem 11 óra volt, ezért csak lementem és készítettem egy kis teát. Apa éppen akkor lépett ki a fürdőszobából.
- Jó reggelt - köszönt mosolyogva
- Jó reggelt apa - vigyorogtam vissza, majd kortyoltam bele a forró teába.
- Mi a terv mára? - kérdezte, miközben nyomott egy puszit a homlokomra, szokás szerint.
- Chul Sooval gondoltuk, hogy lemegyünk délután a partra..
- Chul Sooval? - lepődött meg - Nem is tudtam, hogy ilyen jóba lettetek.. Bár amennyi ideig ott voltál tegnap. - mosolyodott el
- Hát, igen.. - elpirultam - De nekem ő olyan, mint egy legjobb barát..
- Nem mondtam, hogy több.
Elmosolyodtam apa humorán, majd ismét felmentem a szobámba. Belenéztem a bőröndömbe, mivel szinte még a fele cuccom ott volt benne. Megtaláltam a kis kézi naptáram, belelapoztam, és láttam, hogy már előre beleírtam a születésnapomat, ami másfél hét múlva lesz. Már alig vártam, mindig olyan izgatott vagyok miatta.. mint a gyerekek..
Megtaláltam azt a könyvet, amit már majdnem kiolvastam. Nem is tudtam, hogy azt is elhoztam magammal. Kivettem, elkezdtem lapozgatni, olvasgatni, közben sétálgattam a szobában.[..] 3 óra körül úgy döntöttem, hogy ideje lesz felöltözni, mert most már bármikor jöhet Chul Soo. A készülődés közepén tartottam, amikor éppen csörgött a telefonom. Láttam, hogy Flóra az, annyira megörültem, mindjárt fel is vettem. Úgy örültem neki, mondta, hogy már otthon vannak, pár napja érkeztek meg a nyaralásból. Engem kérdezgetett, hogy hogy haladnak a dolgok. Elmeséltem neki mindent töviről-hegyire, még Adamről is meséltem neki. Akkor egy kicsit komolyra változott a hangom, de mikor Chul Sooról meséltem neki, akkor teljesen oda volt, hogy milyen aranyos lehet, és hogy nem tudja mit habozok vele kapcsolatban. Tudtam mire gondol, de mondtam neki, hogy én egyenlőre baráton kívül nem tudok máshogy ránézni, és szerintem ő sem, és ez így pont jó. Van egy fiú igaz barátom, aki legalább annyira fontos nekem, mint Flóra.. Fent voltam az emeleten, amikor kicsit rendet tettem, közben pedig még mindig telefonáltam. Mondta, hogy ott nagyon meleg van, szerinte van 40° is. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy egy kicsit el van borulva a ég, de reméltem, hogy nem fog esni, mert akkor a sétának lőttek.
Flóra épp elkezdett mesélni valamit, amikor csöngettek. Gondoltam biztosan Chul Soo az. Megkértem, hogy várjon egy kicsit, amíg kinyitom az ajtót. Telefonnal a fülem mellett leszaladtam a lépcsőn és kitártam az ajtót.
- Ó, szia, valahogy sejtettem, hogy te leszel az. - köszöntettem vigyorogva
- Nem is örülsz nekem? - viccelődött
- Dehogynem, gyere csak be. - álltam félre az ajtóból
Belépett, majd kértem, hogy várjon egy kicsit, amíg elköszönök Flórától. Leült a kanapéra, amíg járkáltam egy helyben. Csak figyelt rám, mert nem értette mit mondok, mivel magyarul beszéltem a telefonba.
- Figyelj - kezdtem Flórának -, most mennem kell, megjött Chul Soo, majd később beszélünk.
- Tényleg?! És most hová mentek? - kérdezte izgatottan
- Nem tudom, most egy kicsit beborult, remélem nem kezd el esni az eső.. De tényleg megyek, mert nem akarom megvárakoztatni..
- Rendben, szia. :)
Elköszöntem tőle, majd zsebre tettem a telefonom, és én is leültem a kanapéra.
- Hú, ez furcsa volt.. - mondta lepetten
- Mármint mi..?
- Hát ez, ahogyan az előbb beszéltél.. Mi volt ez?
- Ja, hát felhívott a magyar barátnőm, tudod, ahonnan jöttem, és ő csak a magyart érti, koreaiul nem, így kénytelen voltam úgy beszélni.
- Wow, ez tök jó. Egyszer megtaníthatnál.. - mosolygott
- Hát, nem tudod mire vállalkozol.. Na, de akkor indulunk, vagy mi lesz? :) - pattantam fel
- Persze, mehetünk.
- Viszek egy esernyőt, mert nagyon be van borulva..
- Rendben. - már nyitotta meg az ajtót
- Tessék, neked is adok egyet. - nyújtottam a kezébe
- De ez nagyobb mint a tiéd..
- Nembaj, nekem elég ez. :)
- Hát jól van.
Elindultunk sétálni, nem kellett még 15 perc sem, már el is kezdett zuhogni az eső. Gyorsan kinyitottuk az esernyőt, majd úgy sétáltunk tovább. Egy jó nagyot nevettünk, mert ő először nem bírta kinyitni, ezért egy kicsit megázott.
Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk le a partra, mert tiszta sár lehet minden.. Ezért csak sétálgattunk tovább. Viccelődtünk, nevetgéltünk. Közben elmesélte mennyire szeret biciklizni, én pedig mondtam neki, hogy nem tudok.. Nem lepődött meg, mert a biciklizést nem tartotta olyan természetes dolognak, szóval nem nevetett ki. Sőt, megígérte, hogy egyszer majd meg fog tanítani. Először visszautasítottam, mert régen is bármennyit gyakoroltam, mindig elestem. Aztán a beszélgetésünk közepén elkezdett jobban fújni a szél. Mivel az én esernyőm kisebb volt, belefújta az arcomba a vizet.
- Gyere ide az enyém alá, ne nyeld a vizet. - mosolygott
- Imádom az esőt. - szólaltam meg halkan
- Én is szeretem. De akkor minek hoztunk esernyőt? - viccelődött
- Mert azért elázni gondolom te sem szeretnél..
- Miért ne?! - nézett rám furfangos mosollyal
Majd egy pillanatra elvette az esernyőt a fejünk fölül, és vissza.
- Ezt ne csináld többé. - nevettem, majd töröltem az arcom, miután tiszta víz lett a zuhogó eső miatt.
- Egy kis nyári zápor nem árt. - vigyorgott
- De nem akarok beteg lenni, azért annyira nem szeretem az esőt.
Erre nem válaszolt, hanem előre nézett, majd még egyszer megcsinálta. Mindketten egyszerre nevettük el magunkat, majd én löktem egyet a vállán.
- Inkább add ide azt az esernyőt. - próbáltam kivenni a kezéből, de feltartotta magasra, így nem bírtam
- Ugyan már, így is tiszta víz vagy, akkor nem mind egy? - nevetett
- Utállak! - úgy csináltam mint aki megsértődött, és elkezdtem előre sétálni az esőben
Egy darabig nem jött utánam, majd pár másodperc múlva éreztem, hogy megint 'tető van a fejem felett'. Hátra fordultam, és ott állt hirtelen előttem. Nem gondoltam, hogy ilyen közel jött, mert akkor nem fordultam volna meg teljes lendületből. Kicsit zavarban voltam, mert még sosem voltam ilyen közel az ajkaihoz. Eldobta az esernyőt, mert látta, hogy fázom, és hogy át tudjon ölelni.- Látom, fázol.. - mondta
- Gyere, induljunk meg visszafelé. - elengedett, de a derekamnál fogott, és úgy indultunk meg.
Összeszedtük az esernyőket, már nem tettük a fejünk fölé, mert már felesleges lett volna. Kicsit meglepődtem, mikor fogta a derekam, de tudom, hogy csak melegíteni akart. Lassan kezdett kisütni a nap, de az eső még mindig ugyan úgy zuhogott.
- Most olyan mintha egy filmbe lennénk.. - mondtam, miközben felnéztem az égre hunyorítva
- Miért?
- Nem tudom, csak olyan a hangulat..
- Tudod mit szoktak még a filmekben csinálni ilyenkor? - kérdezte sejtően rám nézve, és megállt.
- Mit?..
és megpörgetett. Meglepődtem, de nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Kértem, hogy még 1x, és még 1x, és így tovább.. Meg is tette, nagyon jól elszórakoztunk. Végül egy kis tánc lett belőle, ha lehet annak nevezni, mert a kezemnél fogva is bepörgetett. Szerintem mindenki megbámult minket, aki elment mellettünk, és egy nagyot mosolygott, de egyszerűen nem lehetett megunni. A végén már nem csak én nevettem, hanem ő is. Lehet, hogy rajtam, de nem zavart. Jó volt látni, azt a csillogást már szinte majdnem fekete szemeiben.
Rettenetesen eláztunk, szerintem már a fehérneműmből is facsarni lehetett a vizet, de egy idő után mondtuk, hogy induljunk hazafelé. Meg is indultunk. Futottunk csukott esernyővel a kezünkben, mert már elkezdett villámlani is. Egyszer minden gondolkodás nélkül beálltam egy egy sűrű leveles kilógó faág alá. Mikor meglátta rögtön kihúzott onnan, és csak akkor esett le, hogy milyen meggondolatlan voltam. Kezemnél fogva ragadott meg, majd míg haza nem értünk, úgy futottunk tovább, és egyáltalán nem zavart. Beálltunk a kapubejárónkhoz, majd ott elbúcsúztunk.
- Remélem nem ártott meg ez a kis eső, és nem leszel beteg. - mondta mikor elengedte a kezem
- Ha igen, ha nem, akkor is megérte - vigyorogtam
- Örülök.. Igaz, az egészet nem így terveztem, de ez annál jobb lett.. - mosolygott egyik szája sarkában, kicsit szégyenlősen
- Szerintem is. A tengerpartot pedig majd még bepótoljuk.
- Rendben, akkor megyek is. Ja, és tessék, itt az esernyőd. - odanyújtotta
- Ó, tényleg.. - elvettem tőle, majd letettem a bejárati lépcsőhöz - Akkor majd holnap találkozunk..
- Remélem. - odajött, és kis mosollyal arcán félénken átölelt. Mintha azon töprengett volna, hogy akkor most tegye, vagy ne tegye.
Puha nedves bőre az én arcomhoz ért, majd a vállamra helyezte fejét, és szorosan átölelt. Persze, hogy visszaöleltem, mert örültem neki, hogy nem nekem kellett, hanem magától is megtette. Különösen szeretem ölelgetni, mert mindig olyan melegség tölt el, és érzem a férfi parfüm/dezodor illatát. Persze, ez most nem így volt, mert csurom víz volt a ruhája, és ez miatt ragadós, csak úgy mint az enyém. Így áztunk egy darabig az esőben, majd elengedtem, mosolyogtam egyet, és nyomtam egy puszit az arcára. Láttam rajta, hogy váratlanul érte, de szerényen elmosolyodott, és megszakítva a pillanatot, mondta, hogy most már mennie kell. Mikor elért egy darabon visszafordult és integetett.Beléptem a bejárati ajtón, apa a nappaliban TV-zett. Halkan beletettem az esernyőket a tartójukba, mert még nem vette észre, hogy megérkeztem. Mikor meghallott, hátrafordult, és az arcán ledöbbentség látszott. Azt hittem, hogy ki fog akadni, hogy még is elmentem, mert tudhattam volna, hogy fog esni az eső.. De ahelyett felkelt a helyéről, és fülig érő vigyorral az arcán rám tekintett.
- Hát te, csak nem megfürödtél ruhástól a tengerbe? - nevetett
- Nagyon vicces. Nem, csak zuhog az eső. Ilyen záport még nem is láttam.. - mosolyodtam el én is.
- Hát szerintem jobb lesz, ha átöltözöl. És ha ott vagy, akkor már le is fürödhetnél egy jó nagy kád forró vízben.. - javasolta
- Hát, ezt nem utasíthatom vissza - vigyorogtam
Fürdés után behuppantam a jó meleg ágyba, és a telefonomat babráltam, miközben csokit ettem, amit a konyhában találtam. Hamar el is aludtam, bár nem néztem az időt, de szerintem még fél 10 sem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése