*3 NAP MÚLVA*
Elmúlt 4 nap, apa tegnap felhívott, hogy csak Vasárnap tud hazajönni, mert tovább tart, mint gondolta. Így még maradt 3 napunk, amin azt teszünk amit akarunk. De igaz, azért már hiányzik a kávézó.. Bár gondolataimat Chul Soo, Shou, Stella és So Eun köti le minden nap. Most is épp arra készülődünk, hogy lemegyünk a partra, és csobbanunk egy nagyot a langyoskás vízben.
- Lányok, készen vagytok? - szólt fel hozzánk a nappaliból Chul Soo
- Igen, már is megyünk. - válaszoltam
- Siessünk, mert a végén tényleg nem érünk oda. - kapkodott Stella
- Nyugi, nem időre megyünk. - kuncogott So Eun
- Jól van lányok, gyertek. - léptem ki az ajtón, ők pedig utánam
Lent is voltunk, és már indultunk is. A fiúk elvettek tőlünk 1-2 táskát, hogy segítsenek. Én még berohantam a konyhába egy szatyorért, amiben egy is kaját pakoltam össze. Kézen fogtam Chul Soot és már mentünk is ki az ajtón. Mikor odaértünk lepakoltunk egy fa árnyékába, mindenki leterítette a törölközőjét, és arra tette a táskáját. Levettük a felsőt és a nadrágot, és máris versenyeztünk be a vízbe. Egy jó nagyot csobbantunk, merültünk, nevetgéltünk. Mindenkinek jó kedve volt egész nap. Később kimentünk, körbeültünk a törölközőkön és ettünk pár falatot.
- Mit csinálunk még ma? - kérdezte Stella
- Szerintem elleszünk itt egész nap.. - válaszoltam
- De akkor lassan be kellene kennünk magunkat, mert kezd erősen tűzni a nap..
- Az lesz az első kaja után.
Így is lett.
- Chul Soo, segítenél bekenni a hátam? - mosolyogtam rá
- Persze. - vigyorgott, és odajött segíteni
Elvettem a hajam, odaadtam neki a naptejet.
- Shou, te segítenél nekem? - kérdezte tőle szerényen So Eun
- Örömmel.
Stellával összenéztünk, majd egy kis mosoly hagyta el a szánkat.
Utána ismét bementünk a vízbe. Azzal szórakoztunk, hogy felveszünk valakit a nyakunkba, és le kell lökni egymást. Nagyon jól szórakoztunk. Stellával próbáltuk So Eunt és Shout figyelni, mert valami nagyon megütötte a szemünket. Lehet, hogy So Eunnek tetszik Shou?..
Mikor megindultunk hazafelé, már kezdett sötétedni. Mi a lányokkal kicsit lemaradtunk, a fiúk előrébb sétáltak, mert elhatároztuk Stellával, hogy megkérdezzük So Eunt.
- Miért maradtunk le? - kérdezte értetlenül
- Mert szeretnénk kérdezni valamit. - mondta Stella
- Megijesztetek..
- Nyugi már. - nevettem fel - Csak egy kérdés..
- Jól van, legyen. - mosolyodott el
- Szóval - kezdte Stella -, neked bejön Shou?
- Hogy mi?
- Tetszik neked Shou? - kérdeztem meg én is
- Hát, az egy kicsit túlzás, hogy tetszik, de kedvesnek és rendesnek találom. - válaszolta szerényen
- Tudtam! - vigyorgott fel Stella
- Most hülyének néztek.. - nézett le a lába elé So Eun
- Már miért is néznék hülyének? - kérdeztem értelmetlenül
- Hát, nem is tudom..
- Ebbe nincsen semmi szégyellnivaló, sőt, inkább örülünk neki. - mosolyogtam rá
- Tényleg?
- Hát persze. - vágta rá Stella - És ha szeretnéd akkor segítünk is. Igaz Aileen? - nézett rám
- Hát persze. - kacsintottam
- Annyira szuperek vagytok. - ölelt át minket boldogan a járda közepén
- Lányok, jöttök? - szólt hátra Chul Soo
- Megyünk. - válaszoltunk egyszerre
Odarohantunk hozzájuk, és ismét közösen folytattuk az utat. Nem sokkal később mikor hozzánk értünk mindenki szétszéledt. Shou egyedül ment haza, mert Chul Soo ottmaradt nálam éjszakára.
[..] Felmentem a szobába miután megfürödtem, és Chul Soo mellé feküdtem az ágyra. Már majdnem aludt.
- Figyelj.. - kezdtem - Elmondhatok valamit?
- Mondjad csak. - nézett a szemembe
- De ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek..
- Dehogy is mondom, ha ennyire fontos..
- Hát, igazából nem tudom miért mondom el, de So Eunnek tetszik Shou..
- Wow, ezt nem is gondoltam volna
- Hát én sem.. De ha láttad volna, hogy So Eun ma hogy nézett rá.. Ezért hazafelé megkérdeztük tőle, és bevallotta, hogy igen.. Megígértük Stellával, hogy segítünk neki.
- Mármint miben..?
- Hát, hogy Shou felfigyeljen rá.
- Ja értem.. ez olyan lányos dolog. - mosolyodott el
- Pontosan. - vigyorogtam, majd közelebb bújtam hozzá.
- Jó éjt. - puszilt bele a hajamba
- Jó éjt. - simogattam meg a karját
*2 NAP MÚLVA*
Szombat van. A tervünk Stellával lassan kezd beválni. Úgy vettük észre, hogy Shou kezd érdeklődni So Eun iránt, lehet, hogy vette a jeleket. Én mindig ott voltam So Eun mellett, mikor segítség kellett neki Shouval kapcsolatban, és tényleg rendes srác, csak még egy kicsit éretlennek tűnik.
Éppen kint voltunk a nappaliba So Eunnel, Shouval és Chul Sooval, mert filmnézéshez készülődtünk. Sajnos Stella most nem tudott eljönni, mert dolga volt. Chul Soonak elmondtam, hogy ez is egy jó pont lehet. Megnézünk egy romantikus filmet, hátha ezzel is segíteni tudok So Eunnek, és közben "összemelegedik" Shouval.
- Mindjárt hozom a kukoricát! - szóltam ki a konyhából a fiúknak, akik addig a filmet próbálták elindítani
- Ez biztos be fog válni? - kérdezte tőlem halkan So Eun.
- Persze. Egy romantikus film mindig hatásos. - mosolyogtam rá, közben elindítottam a mikrót
- Hát, ha te mondod..
- Hidd el.. Megkérhetlek, hogy vidd be az üdítőt a nappaliba?
- Persze. - ezzel megfogta, és ki is ment.
Pár perc múlva én is csatlakoztam egy nagy tál pattogatott kukoricával a kezemben. Letettem közénk a kanapéra, majd elhelyezkedtem Chul Soo vállán, és már kezdtük is a filmet. Néha rájuk pillantottam, és láttam, hogy kezdenek közeledni egymáshoz. Shou a karját So Eun vállára kezdte helyezni, úgy éreztem, hogy jól haladunk.
- Ez jó film volt. - szólalt meg Chul Soo miután vége lett
- Az ám. - adtam mosolyogva egy puszit a szájára - Kiviszem a kukoricás tálat, majd valaki utánam hozza a poharakat?
- Segítek. - ajánlotta fel Shou, majd megfogott néhány poharat és utánam hozta
- Köszi, hogy segítesz. - mondta mikor beértünk a konyhába
- Nincs mit.
Beletettük a mosogatóba őket, majd megszólalt.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Miért csinálod ezt?
- Ezt most hogy érted? - fordultam felé értelmetlenül
- Ugyan már, nagyon látszik rajtad.
- Elmondanád, hogy miről beszélsz? Mert én egy szót sem értek.
- Szerintem tudod. - jött közelebb - De akkor legalább mondanád el Chul Soonak.
- Mégis mit? - léptem hátra egy lépést, de nem bírtam tovább menni, mert ott volt mögöttem a másik pult
- Láttam hogy nézel rám. - jött még közelebb
- Fejezd be kérlek, sehogy sem néztem rád. Nem veszed észre, hogy.. - mielőtt befejezhettem volna a mondatom, megfogta a derekam, közel húzott magához és megcsókolt.
Hiába próbáltam ellenkezni, ellökni magamtól, minden hiába volt. Egyszer csak egy pohártörésre lettünk figyelmesek. Mindketten hirtelen odafordítottuk a fejünket, és láttuk, hogy Chul Soo áll ott ledermedve.
- Ti...meg...mi a....? - nyögte ki a szavakat
Ellöktem magamtól Shout és próbáltam magyarázkodni.
- Figyelj, megmagyarázom. Az van, hogy...
- Nekem ne mondj semmit. - vágott közbe
- De kérlek, hallgass meg..
- Mi folyik itt? - jött be a konyhába So Eun
- Épp most kaptam rajta őket. - jelentette ki Chul Soo
- Hogy mi? - nézett rám lepetten So Eun
- Nem, ez nem így van! - próbáltam menteni ami még menthető
So Eun erre könnybe lábadt szemekkel rohant ki a konyhából, és a bejárati ajtó csapását hallottam
- So Eun. - kiabáltam utána, de már késő volt
- Hagyd őt békén! - szólt rám Chul Soo - És engem is békén hagyhatsz!
- Ne mondj ilyet.. - mondtam már majdnem sírva
- Szerinted mit mondjak ezek után? Rajtakaptalak... méghozzá az unokatesómmal
- Hé haver, nem az ő hibája.. - szólt közbe Shou
- Így igaz! Nem az én hibám! - helyesltem
- Chh.. Még képesek is vagytok hazudni! Az ilyenhez 2 ember kell. Undorítóak vagytok. - ezzel mérgesen sarkon fordult és elment
- Chul Soo. - rohantam utána
Már a bejárónkon értem utol.
- Chul Soo várj! - ragadtam meg a karját könnyeimmel küszködve
- Ne érj hozzám! Mit akarsz?!
- Én ezt nem így akartam..
- Már késő. Tudod, ezt pont nem gondoltam volna róla. Én... én el sem hiszem, hogy ezt tetted velem. És pont az unokatesómmal..
- Kérlek hallgass meg. - folyt le egy könnycsepp az arcomon
- Nem kell már semmit mondanod. Én hülye pedig még be is vallottam mit érzek irántad.. Szerettelek.. Mindent megadtam neked, és ezért ez a hála?!
- Teljesen félreértesz mindent, meg sem akarsz hallgatni!
- Nem kellenek ide szavak, láttam mindent! Tudod mit.. Hagyj békén. Ne keress többé. Hajlandó vagyok veled dolgozni, mert az ellen nem tehetek semmit, de NE-SZÓLJ-HOZZÁM! - ezzel el is ment
- Chul Soo! - kiáltottam utána, de már nem reagált.
Ott rogytam össze a bejárónkon, és csak sírtam. Pár perc múlva Shou jött oda mellém.
- Sokkal jobb lesz így. - fogta meg a vállam
- Ne érj hozzám! - szedtem le kezét, majd dühösen felálltam - Minden miattad van! Ha nem lettél volna itt, ez most nem történik meg!
- Hé, most miért velem kiabálsz? Nem én hagytalak csak úgy itt.
- Nem.. Igazad van, nem te hagytál itt, hanem miattad hagytak itt!
- Lazíts már. - jött oda hozzám gúnyos vigyorral - Én itt vagyok neked.
- Ne merj hozzám érni, mert megbánod!
- Ugyan már, ne legyél már ilyen, gyere, és élvezzük ki az estét.
Nem bírtam tovább. Az egész életemet tönkretette percek alatt, most pedig az ágyába akar vinni. A tenyerem az arcán csattant, még a madarak is felrepültek a hangra a fák közül.
Az arcát fogta, majd 1-2 lépést hátrált tőlem.
- Tűnj el innen.. - suttogtam mérgesen
Nem is kellett neki többször mondanom, el is ment. Csak ott álltam a bejárati ajtó előtt, a szemeimből folytak a könnyek, és bámultam magam elé. Míg nem erőt vettem magamon, és bementem. Nagyon dühös voltam. A bejárati ajtót minden maradék erőmmel becsaptam. Minden gondolat fájt.. hogy So Eun most mit gondolhat rólam, hogy Chul Soot megbántottam, és talán sosem fog megbocsátani, hogy hagytam, hogy Shou segítsen behozni a poharakat.. mert akkor ez az egész nem történik meg..
Apa holnap érkezik meg. Nem tudom hogyan fogok neki erről az egészről beszámolni. Talán nem is kellene.. Megpróbálom a lehetetlent, kibékülök Chul Sooval. Még mindig szeretem, és ez nem is lesz másként soha!
*Másnap reggel*
Kisírt szemekkel ébredtem. De próbáltam visszatartani legalább ma, mert apa hívott, hogy még a délelőtt folyamán hazaér, 11 óra körül. Most van háromnegyed 10. Bementem a fürdőszobába és egy kis alapozóval próbáltam lefedni feldagadt szemeimet. Azt hiszem sikerült is, de még mindig reméltem, hogy apa nem fogja észrevenni. Felöltöztem, és vártam, hogy megérkezzen. Nem sokkal később a bejárati ajtó nyitódott. Gyors felpattantam a nappaliból, mert épp TV-t néztem, hogy elkössem magam, és szaladtam is elé.
- Szia apa! - estem a nyakába
- Szia kicsim, minden rendben volt. - nyomott egy puszit az arcomra
- Igen.. - mondtam ki bizonytalanul
- Akkor rendben. Gyere, segítesz behozni ezt a másik táskát?
- Persze. - vettem el tőle, majd bevittük a szobájába
- Elmehetnénk ebédelni. - javasolta
- Rendben.
El is indultunk. Elmentünk egy étterembe, és megpróbáltam jól érezni magam a nap hátralévő részében. Ez kisebb-nagyobb "akadályokkal" sikerült, mert ahányszor csak a tegnapira gondoltam úgy éreztem mintha gombóc lenne a torkomban.
Végre mikor este lefeküdtem rettegtem... mégpedig attól, hogy holnap mi lesz. Muszáj elmennem dolgozni, mert nem mondtam el apának, és olyan okot sem tudnék mondani ami miatt nem tudok menni segíteni. Meg hát nem szabad elrettennem. Szembe kell néznem vele, és lehet, hogyha látja mennyire sajnálom, akkor majd megbocsájt. Csak ebben tudok reménykedni.
*Másnap reggel*
Nehezen keltem ki az ágyból, mert tudtam, hogy semmi nem akadályozhatja meg azt, hogy ma a szemébe nézzek. Unottan vánszorogtam ki a kocsihoz miután elkészültem. Apa már kint várt, most ő ért oda előbb.
- Minden rendben? Olyan sápadtnak tűnsz.. - nézett rám, mikor beszálltam
- Persze, minden rendben, csak.. csak fáradt vagy, ennyi.
- Biztos? Betegnek tűnsz. - fürkészte tekintetével az arcom
- Persze, minden rendben. Teljesen.
- Hát oké.
El is indultunk. Görcsbe rándult a gyomrom mikor odaértünk. Kiszálltam az autóból, és mikor megláttam vettem egy nagy levegőt. Épp a bejáratnál állt, és az egyik konyhában dolgozóval beszélgetett. Mikor meglátott azzal a lendülettel el is rántotta a fejét. Elmentem mellette, és fájt, hogy még meg sem ölelhetem, és még csak hozzá sem szólhatok. Felmentem, hogy átöltözzem. Mikor készen lettem elindultam kifelé.
Láttam, hogy Chul Soo a pultba van. Nem akartam odamenni, így jobbnak láttam, ha inkább maradok a szokásos reggeli söprögetésemnél. Kint azon gondolkodtam, hogy vajon most mihez is kezdjek.. Nem sokra jutottam, még mindig azt találtam legjobbnak, ha valahogy kibékülök vele. De So Eunt sem szabad elfelejtenem, hiszem ez most olyan mintha "hátba szúrtam volna".
Csendben bementem, és visszatettem a söprűt a helyére, majd felmentem a pulthoz. Chul Soo akkor ért vissza, mert felvette a rendeléseket. Én éppen a frissen mosott poharakat törölgettem, és rakosgattam a helyére. Fél szemmel láttam, hogyan bemegy a konyhába. Megfordultam, hogy kidobjam a papírfecniket, amik a földön voltak leesve, de amikor megfordultam Chul Sooba ütköztem, nem hallottam, hogy már kijött a konyhából.
- Ó, sajnálom. - lépem hátra egy lépést
- Ezt most direkt csinálod?!
- Már miért csinálnám direkt? És mégis mire gondolsz?
- Szánalmas vagy, tudod. Nem elég, hogy minden nap a képedet kell néznem, még direkt nekem jössz.
- De hát nem is hagyod, hogy elmagyarázzam!
- Mégis mit kell ezen magyarázni?! Elegem van belőled. Sosem szerettél, csak kihasználtál, mert már nem volt itt neked a kis Adam, aki végig csak játszott veled. És ezt most én kaptam vissza, mert pont én voltam kéznél.
- Már azt sem tudod mit beszélsz!
- De hidd el jól tudom, eleget gondolkodtam rajta. Hülye voltam, hogy mindenben hittem neked.. hogy felléptem veled.. hogy segítettem neked.. hogy engedtem, hogy kisírd magad a vállamon..
- Szóval ezeket most mind megbántad.. - vettem vissza a hangomból
- Igen. - ő is - Teljesen biztos vagyok benne. Már bánom, hogy ennyire beléd szerettem első látásra
Erre nem válaszoltam semmit, csak bámultam rá pár másodpercig, majd mikor kizökkentem elmentem és kidobtam a szemetet. Addig ő is elviharzott vissza a konyhába.
Egész nap nem szóltunk egymáshoz, csak néha találkozott a tekintetünk, de akkor mindjárt le is fordította a fejét.
[..] Mikor hazaértem úgy gondoltam, hogy rögtön beszélnem kell So Eunnel. Ezért felhívtam annak a reményében, hogy nem nyomja ki. Egyszer próbáltam, akkor kinyomta. próbáltam többször is, végül a sokadikra felvette.
- Mit akarsz? - szólt bele köszönés nélkül - Minek hívogatsz?!
- Kérlek So Eun hallgass meg, nagyon fontos lenne..
- Minek? Ott volt neked Chul Soo, erre rámásztál arra a srácra aki nekem tetszett. Végig azt hittem, hogy tényleg segíteni fogsz, de csak arra volt ez jó, hogy közelebb kerülj hozzá.
- Nem So Eun, kérlek, hallgass meg. Jól ismersz, szinte te ismersz a legjobban, és tudod, hogy sosem lennék ilyenre képes. Tudnánk találkozni valamikor, hogy megbeszéljük ezt az egészet
- *sóhaj* Rendben. Mikor és hol?
- Nagyon köszönöm So Eun - örültem meg - Mondjuk holnap 7-kor a parkban?
- Oké, akkor ott találkozunk. - ezzel le is tette, még el sem köszönt
*Másnap délután*
Mikor hazaértem már vártam, hogy találkozzam So Eunnel és megbeszéljem vele, mert nem szeretném, ha harag lenne köztünk. Háromnegyed 7-kor el is indultam a parkba, és leültem egy padra. Csak jobbra-balra leskelődtem, hogy vajon mikor érkezik meg. Mikor megláttam a távolban felálltam, és úgy vártam tovább.
- Szia. - köszöntem neki, mikor közelebb jött
- Szia.
Leültünk, és elkezdtünk beszélgetni.
- Akkor hallgatlak.. - mondta
- Tudod, ez így most nagyon nehéz, és tudom, hogy nem fogod elhinni, mert én sem hinném el, de azért egy próbát megér, mert nem szeretném, ha rosszban lennénk.. Szóval, mikor Shou felajánlottam hogy segít behozni a poharakat a konyhába, akkor mikor beért, megköszöntem neki, hogy segít. Ekkor azt mondta, hogy látszik rajtam, hogy tisztára szerelmes vagyok belé. Nagyon egoistán hangzott, ráadásul még igaza sem volt. Egyre közelebb jött, és a pult miatt nem bírtam már hátrább menni. Hát ekkor történt. Próbálta eltaszítani magamtól, de egyszerűen annyira erősen szorított magához, hogy nem bírtam. Ekkor arra lettünk figyelmesek, hogy valaki leejtett egy poharat. Odakaptuk a fejünket, és láttuk, hogy Chul Soo az. Ez után léptél be te a konyhába..
- Hát, ez így tényleg nem egészen hihető.
- Tudom, és nem is várom el, hogy elhidd nekem, csak végre el szerettem volna mondani az igazat, mert egyikőtök sem akart végig hallgatni.
- Ez tény. Mert a legtöbb ember a szemének hisz. De tudod mit? - fordult felém - Én hiszek neked. - erre felkaptam a fejem - Nem ér annyit ez a srác, hogy én összevesszek az egyik legjobb barátnőmmel, ráadásul igazad volt.. nem nézném ki ezt belőled.
- Ez most komoly? - mosolyodtam el
- Teljes mértékben. Gyere, had öleljelek meg. - hajolt közelebb
- Jaj, köszönöm, hogy te legalább megbocsájtottál, és hiszel nekem. - öleltem át erősen
Nagyon örültem, hogy végre legalább So Eun végighallgatott, és főleg, hogy megbocsájtott. Már csak Chul Sooval kell megbeszélnem, de ahogyan alakulnak a dolgok, ez sokkal nehezebb lesz..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése