1. rész ~ Váratlan fordulat.

*Én szemszögem* [Aileen]

Fent voltam az emeleten a szobámba, és a barátnőmmel Flórával beszéltem telefonon. Mióta felkeltem vele beszélgetek, mert csak 1 hete lett vége a sulinak, de máris hiányzik.. Találkozni meg nem nagyon fogok tudni vele a nyáron, mert Ausztriába kimentek a szüleivel.
Nagy beszélgetésbe voltunk, éppen arról ábrándoztunk, hogyha felnövünk akkor egy napon, egy időben fogunk megházasodni. Persze ennek egy nagy kacaj lett a vége, mindkettőnk részéről. Anya felkiabált a konyhából, hogy menjek reggelizni. Elköszöntem Flórától, és szaladtam is le dübörögve a lépcsőn. Anya szombatonként mindig csinál nekem gofrit, finom lekvárral a tetején *-*

- Kivel beszéltél az előbb, csak nem Flórával? - kérdezte
- De. Képzeld kint vannak Ausztriába nyaralni.
- De jó nekik.. - sóhajtotta el a végét, közben elém tette a nagy tányér gofrit

Ilyenkor tudom, mindig arra gondol, hogy ő sosem fogja tudni ezt megadni , pedig nekem épp elegendő az amit tesz értem. De elvégre nemsokára mehetek dolgozni, ha betöltöm a 18-at, akkor majd segíthetek neki a költségekben, és talán egy kicsivel jobb lesz majd az életünk. Főleg anyáé, mert akkor nem kell majd annyit dolgoznia, hogy ezt a nagy házat fenntartsa, és még engem is gondozzon. Mert mikor apám visszaköltözött Koreába, anyára hagyta ezt a nagy családi házat. Igaz, én nem vagyok rosszba apával, sőt. Minden héten beszélek vele, de nem mindig tudok, mert sokat dolgozik a hajón. Van, amikor még egész éjszaka is, pedig ő a tulajdonos.

- Na, ízlik a gofri?! ;) - kérdezte anya, gondolataimat megszakítva
- Persze, tökéletes, hétről-hétre jobb lesz :D

*Délután*

- csöngetnek -

- Megyek! - ugrottam fel a kanapéról a nappaliban

Kinyitottam az ajtót, a postás volt, átadott egy borítékot. Mikor bementem azonnal kibontottam, mert láttam, hogy az én nevemre van írva, koreai pecséttel, szóval biztos voltam benne, hogy apa küldte. Anya épp jött ki a fürdőszobából a kis folyosón keresztül, és látta, hogy levelet bontok.

- Nekem jött?! - kérdezte
- Nem, ez most kivételesen nekem, méghozzá apától. - elvigyorodtam
- Ó, na lássuk csak! - mosolygott sejtően

Épp, hogy kinyitottam, mindjárt egy üzenet akadt a kezembe. Kinyitottam, hogy elolvassam, de akkor hirtelen valami papír kiesett belőle. Anya felvette, hogy megnézzük mi az. Ő csak mosolygott, de én meglepődtem.

- Egy repülőjegy?!

Akkor mindjárt eszembe jutott, hogy talán ezt a levélben elmagyarázza. Így szolt az üzenet:

"Szia kis csillagom.

Remélem hamar megkapod ezt a levelet. Mert egy kisebb meglepetéssel készültem. Az üzenetem mellet van még 1 repülőjegy, azt neked szánom. Remélem érted miért. Itt a nyár, és te is már olyan rég voltál itt Koreában, és régen találkoztunk. Remélem lesz kedved eljönni és meglátogatni. A repülőd hétfőn reggel 7 órakor indul. Elég hosszú lesz az út, szóval készülj fel, és hozz magaddal rengeteg holmit, mert velem töltöd a nyarat, persze csak ha van kedved itt lenni egész nyáron. És ne aggódj anyudat nem éri váratlanul, mert ő már tudja. Egy csomó dologgal készültem, gondoltam, hogy besegíthetnél majd itt a kávézóban, jól ellennénk, persze csak ha van kedved. Kint várlak majd a reptéren. Puszillak.

                                                                                                                                                          Apa"


Mikor ezt elolvastam, úgy leképedtem, hogy egy darabig szerintem levegőt sem vettem... Nagyon örültem, mert végre láthatom apát, és újra felszippanthatom majd Korea levegőjét, és a hajón segíthetek neki, és egyszerűen fantasztikus lesz az egész. De az, hogy hétfőn reggel 7 óra?! oO Addig össze sem tudok pakolni normálisan.. de majd anyával együtt megoldjuk. ;)

- Na, nem is örülsz neki? - szakította meg gondolat menetemet anya
- De..én..én..úr isten! - kaptam a fejemhez vigyorogva - El sem tudom hinni, hogy Koreába megyek.. és te ezt tudtad?
- Igen, de apád kért meg arra, hogy nem mondjam el. Meglepetésnek szánta :)

*Mielőtt elaludtam volna*

Csak feküdtem az ágyamba, és úgy éreztem, hogy nem tudok elaludni... Nem is csoda, annyira felizgattam magam ezen az egész utazáson. Már vagy 10 éve nem jártam Koreában. Az ottani barátaim már biztos nem emlékeznek rám. Hát hogy is emlékeznének.. nehéz lesz, de már alig várom, hogy ott dolgozzak a kávézóban.
A gondolataimba habarodtam, és azzal az erővel el is aludtam.

*Másnap reggel*

Ma anya kelltett fel, mert nem szerette volna, ha délig alszok, mivel össze kell pakolnunk egy csomó mindent, és még el kell újságolnom a hírt Flórának is :)
Nagy nehezen rávettem magam reggel 8-kor, hogy felkeljek.
Lementem anyához, megreggeliztünk, megcsináltam a fejem, felvettem valami göncöt, aztán hogy felkeljek el akartam vinni Gingert sétálni. Végül is egész nyáron nem fogom látni, akkor meg legalább most utoljára.

Ginger ^^

Olyan jól sütött a nap, hát felkaptam a pórázt, vele együtt Gingert, és gondoltam lemegyek vele a parkba, mert nincs messze. Kiléptünk a bejárón, úgy láttam nagyon tetszik neki, hogy kihoztam, mert már régen volt kint. 

Szép lassan odaértünk a parkba, én leültem egy padra, Gingert pedig elengedtem, had szaladgáljon a zöld pázsiton, mindenhol szem előtt van. Közben gondoltam felhívom Flórát, hogy elújságoljam naki a nagy hírt. Mikor felhívtam nagyon megörült, hogy nekem is lesz elfoglaltságom a nyáron, és megígértem neki, hogy fogom hívni. Azt mondta szívesen lenne a helyembe. Egy hajón pincérkedni nem kis dolog, főleg ilyen 'luxus' hajón. Mondtam neki, hogy nem túlozzon.. Mikor elköszöntem tőle, rögtön Ginger ugrott az ölembe lihegve.

- Na mi van, már el is fáradtál? :)

Hát persze, hogy nem válaszolt... De megbökdöste a kezemet amiben a póráz volt, és abból tudtam, hogy mára elég lesz.

Mikor hazaértünk, anya már nyüzsgött a konyhában, mert hamar szeretett volna kész lenni az ebéddel, hogy legyen időnk bepakolni.

- Nemsokára kész az ebéd! - szólt ki a konyhából
- Okéé - huppantam le a kanapéra

Ginger felugrott mellém, és együtt kezdtük el nézni a TV-t.
[..] Már dél körül járhatott, amikor ebédeltünk anyuval.

- Mit szeretnél vinni magaddal? - kérdezte
- Nem tudom még, majd körülnézek a fürdőben, meg a szobámban, de az biztos, hogy ki kell pakolnom az egész szekrényem.
- Ahogy ismerlek, el fogod vinni az egész házat...

Erre nevetéssel feleltem, majd anya is elmosolyodott.
[..] Ebéd után felmentem, kinyitottam a szekrényem, és minden jó cuccom kipakoltam. Plusz még hajvasaló, egy kis smink.. bár azt nem tudom minek, amikor igazából nem is sminkelem magam, csak ha nagyon muszáj és megyünk valahová.. :D de hát, ki tudja..?! .. Mindent odapakoltam az ágyra, amire úgy gondoltam, hogy majd szükségem lesz. Például az arckrémeim, fogkefém, papucsom, pizsamám, a kedvenc kispárnám, egy kép anyuról, Flóráról, és még Gingerről is, ha nagyon hiányérzetem lenne. Még a gitáromat is valahogy meg kellene oldanom, hogy elvigyem, elvégre anélkül nem megyek sehová, és persze bikini és strandpapucs. Nem sokkal később anya is feljött hozzám. Hozta a nagy piros bőröndömet, és mindent szépen belepakoltunk. Plusz még egy szatyorba anya küldött apának egy kis magyar kaját. Remélem nem fog addigra megromlani, bár nem nagyon biztatom magam..
Az egész délutánunk ezzel ment el, hogy bepakoltunk. Megbeszéltük anyával, hogy reggel 5:45-kor felkelt, mert még el is kell jutnunk a reptérre.

*Másnap reggel*

Így is lett. Gyors elkészültem, tegnap este már ki is raktam a ruhámat. Felkontyoltam a hajam, bepakoltuk a cuccaimat a csomagtartóba, még megittunk egy kávét anyával, és indultunk is a reptérre. Korábban, hogy hátha akkor nem lesz akkora tömeg.
[..] Elköszöntem anyától a pályaudvaron, és már mentem is a repülőhöz a kis folyosón keresztül. Mikor felszálltam megkerestem a helyem, ami szerencsére az ablak mellé szólt, és nem ült mellettem senki. Vagyis egy darabig azt hittem. Egy korombeli srác ült mellém, vagy legalább is úgy tűnt. Én már maxon hallgattam a zenét fülhallgatón, és csak bámultam ki az ablakon, várva, hogy mikor indulunk el. Ránéztem a telefonomra, és még volt 10 perc elindulásig. Érezetem, hogy szépen lassan leragadnak a szemeim. El is aludtam, azt sem vettem észre, hogy elindultunk.

10 óra körül ki is nyitottam a szemem, látszik, hogy nem aludtam túl sokat.. Ekkor a hangosbemondón egy női hang megszólalt:
"Kedves utasaink, ha most kinéznek az ablakon láthatják, hogy most értünk át Ázsiába. Pillanatnyilag Oroszország felett utazunk."
Én is kinéztem az ablakon. Ki ne akarná látni, még ha csak felülről is.

- Ugye milyen szép? - szólalt meg egy halk hang mellőlem
Magam mellé pillantottam, és láttam, hogy az a fiú az. Nem ismertem, így nem is nagyon akartam vele beszélni, inkább csak egy aprót bólintottam kis mosollyal arcomon, majd ismét bámultam ki az ablakon.
Nem sokkal később Stewardess-ek járkáltak körbe, és kérdezgették az embereket, hogy óhajtanak-e valamit. Mikor a mi ülésünknél tartott, én mondtam, hogy csak narancslevet szeretnék, ő pedig csak Cola-t kért..
[..] A Stewardess meghozta a narancslevem, már alig vártam, gyorsan el is fogyott. Mikor hirtelen lehúztam a pohár alján lévő néhány kortyot, akaratlanul láttam a szemem sarkából, hogy az a fiú elmosolyodott.
[..] Még el voltam egy darabig, ismét zenét kezdtem hallgatni, és azon ábrándoztam, hogy vajon mikor érünk már oda?! Alig vártam, hogy végre újra átöleljem apát, és ismét magam mellett tudjam.
[..] Még kb. 3 és fél óra utazás után megláttam a magasból Koreát. Hát hogy ne ismertem volna fel?! ;) Végre leszálltunk a reptéren, most már csak azon kellett izgulnom, hogy vajon megtalálom-e apát, végtére is rengetegen vannak. Levonszoltam a csomagjaimat, és akkor már valaki kiabálta is, hogy 'Aileen, Aileen!' Hát ki is lehetett volna más, ha nem apa :)

- Apa ! :D ^^ - szaladtam oda hozzá, és máris a nyakába ugrottam
- Kislányom! De jó, hogy újra látlak! - mosolygott - De megnőttél, és milyen gyönyörű vagy! - simogatta meg a fejem
- Hiányoztál apa :) - tettem hozzá halkan
- Te is nekem :) .. Na, gyere, add a csomagjaidat ! ;)

Apa húzta maga után a bőröndömet, én pedig gitárral a hátamon sétáltam utána szorosan, nehogy elkeveredjek.

- Jut eszembe ! - kezdtem - Anya csomagolt neked jó kis magyar kaját :) Remélem az még nem buggyant meg...
- Ó, köszönd meg neki a nevemben. :) Majd ha hazaérünk, akkor betesszük a hűtőbe ;)

Kiértünk a pályaudvarról, betettük a csomagjaimat a csomagtartóba, és elindultunk 'haza'. Igazából, azóta hogy eljöttünk innen, nem is láttam apa házát. Kíváncsi vagyok rá.
[..]Bekanyarodtunk az egyik sarkon és nemsokára meg is érkeztünk. Egy gyönyörű fehér ház előtt álltunk meg, alig hittem a szememnek, hogy itt leszek egész nyáron *-* Nem volt nagyobb annál a háznál, amiben anyával élünk, de mégis valahogy nagyon tetszett. Szép virágos kert, nagy bejáró, zöld pázsit, locsolórendszer, kopogtató az ajtón.. a szavam elállt. Mikor bementünk mindenhonnan természetes fény jött be, apa felkísért az emeletre, hogy megmutassa melyik szobát szánta nekem. Nagyon tetszett tágas volt, és volt egy nagy szekrény is, polcok a falon, épp mint otthon. Letettük a bőröndjeimet, odaadtam apának a kaját, hogy tegye be a hűtőbe. Kezdtem lassan elrendezkedni, kipakoltam néhány holmit, csakhogy otthonosabbá tegyem az üres szobát. Volt ott egy nagy ablak is szinte elfoglalta a szoba egyik teljes falát.
Lementem apához, és megkértem, majd később vigyen el a hajójára, és mutassa meg, de addig tartottunk egy kis sziesztát, mert én is elfáradtam, és ő is, mert ma már volt dolgozni, mielőtt kijött elém.